- Mintegy 1200 milliárd forintot ígért el eddig az ellenzék a nyugdíjasoknak, és a Fidesz csak most készül fel
- Az időskampány nem véletlen: a hatvan pluszos korosztály a legaktívabb és a legjobban mozgósítható
- Bármilyen furcsán hangzik: az államtól való függés döntheti el 2018-at, és ez az ellenzék esetében is igaz
Háta hajlott, hajából kikopott a szín, szemüvege olykor megcsúszik, keze görcsösen markolja botját, és néha meg-megáll szusszanni, ha nehéz a cekker – na, mi a foglalkozása annak, akinek a leírás az ideális állampolgárt jelenti? Hát politikus.
A jelek szerint a politikai elit (pártállás nem számít) egyöntetűen hiszi, hogy a nyugdíjasok emelik hatalomba. Az ellenzéki „időskampány” már dübörög, a kormány egyelőre felkészül.
Szupernyugdíj-ember
Igazán nagyot Gyurcsány Ferenc mert álmodni, ugyanis azzal kecsegteti az időseket, hogy mindenki 150 ezer forint alapnyugdíjat kap (azaz ez lesz a minimum).
Jelen állás szerint a 2 millió nyugdíjas 77,5 százalékának nem visz ennyit a postás.
Azt feltételezve, hogy akinek már most megugorja a nyugdíja a 150 ezret, az egy fillér emelésben sem részesül, ez a felajánlás akkor is mintegy évi 850–950 milliárd forintot kóstál. Hogy ezt miből fedezné a Demokratikus Koalíció, az jó kérdés, ugyanis ez a summa a GDP 2,5-3 százaléka. Pedig épp Gyurcsány volt az, aki miniszterelnökként (lásd még: őszödi beszéd) kiborult amiatt, hogy a Medgyessy Péter által 2002-ben végrehajtott 100 napos program (a közalkalmazottak bérének 50 százalékos emelése) hazavágta a költségvetést. Hogy mégis mi motiválhatta a DK első emberét, amikor ilyen nagyot ígért, arról csak találgatni lehet, de támpontként szolgálhat egy közvélemény-kutatási adat. A Publicus Intézet ugyanis azt mérte, hogy Botka László népszerűsége 42 százalékos – míg Gyurcsány Ferencé ennek a fele. (Összehasonlításképpen: Orbán Viktor 44 százalékon áll.)
Így olyat kell mondani, ami biztosítja, hogy a bázis egy része ne szivárogjon át a szocikhoz, sőt épp fordítva: az MSZP tábora induljon meg a DK felé.
Gyógyszer az ablakban
A Gyurcsány-párt helyzetét nehezíti, hogy az MSZP is sorompóba állt, és nem pénzt ígér, hanem azt, hogy könnyebb lesz a mindennapi élet. Jelen állás szerint ugyanis egy nyugdíjas háztartás átlagosan bevételének mintegy 9 százalékát költi gyógyszerre. Ez akkora tétel, hogy az idős emberek számtalanszor dönteni kényszerülnek: megveszik a gyógyszert, de nem fizetik be valamelyik rezsiszámlát, és/vagy kevesebbet esznek. Most Botka László azt ígéri: a 65 évnél idősebbek számára ingyenessé tenné a receptre felírt medicinákat.
Ez annyit tesz – a mintegy 121 ezer forintos átlagnyugdíjjal kalkulálva –, hogy egy egyedül élő nyugdíjas mintegy havi 8-10 ezer forintot takaríthat meg, míg egy házaspár ennek dupláját spórolhatja meg.
Ez pedig már érezhető könnyebbség mindenkinek. Igaz, csak a nyugdíjasok mintegy 35 százaléka járna jobban vele, mint Gyurcsány ötletével. Viszont költségvetési szempontból megalapozottabbnak tűnik, ugyanis 216–240 millió forintból megoldható.
Még felkészül
Hogy mit ígér a Fidesz, azt egyelőre nem tudni, ami majdnem biztos, hogy a Fidesz májustól hozzáigazítja az inflációhoz a nyugdíjemelés mértékét, így 1,6-ról 2,9 százalékra izmosítja. Ezt meg sem érzi az államkassza, hiszen az intézkedés költsége alig 22 milliárd forint. És az is biztosra vehető, hogy jövőre automatikusan kerekíti 3 százalékra. Ezenkívül a nyugdíjasok egyéb juttatásokra is számíthatnának, de információink szerint egyszeri tételekre, olyanokra, melyek nem épülnek bele ellátásukba (erre jó példa a karácsonykor kiutalt 10 ezer forintnyi Erzsébet-utalvány).
Ez ugyan bagatellnek tűnhet az ellenzék gáláns ajánlataihoz képest, a kormánypárt mégis jobb pozícióból indul, mint kihívói. Ugyanis a hatalomnak elhiszik, hogy tartja, amit ígér, míg az ellenzéki ajánlatok valósággá válásához kormányváltásra van szükség.
Kiemelt függés
És a többi társadalmi réteghez képest a nyugdíjasok körében a legfontosabb a kormányzóképesség hite. Ennek magyarázata két tényen alapul. Az első: a hazai „szépkorúak” bevételének 88,8 százalékát a nyugdíj adja. (Európában csak két jóléti államban – Ausztriában és Belgiumban – 80 százalék fölötti ez az arány.) Ráadásul a függőség egyre erősebb: alig egy éve még 86 százalékkal részesedett az állami apanázs a nyugdíjasbevételből.
A másik fontos információ, hogy erősebb az állam mindenhatóságába és gondoskodásába vetett hit. 2011-ben még csak az emberek 62 százaléka gondolta azt, hogy az állam feladata biztosítani a tisztes öregkort, 2016-ban viszont már 73 százalék vallja ugyanezt.
Magyarán: egyre inkább leépül az öngondoskodás, az önállóság. Így az indul nagyobb eséllyel harcba a nyugdíjasok kegyeiért, aki hatékonyabban festi a gondoskodó állam képét. (És ebből a szempontból például Botka ingyengyógyszer-ötlete hitelesebb, mint Gyurcsány felfújt nyugdíja.)
Politizálnak mindenáron
A kérdés azonban továbbra is az: miért töri kezét-lábát a politika a nyugdíjasokért. Az első válasz kézenfekvő. A választópolgárok mintegy negyedét – úgy 2 millió embert – az idősek adják. A második felelet az, hogy többé-kevésbé azonos helyzetben vannak: hatalmas tömeget lehet ugyanazokkal a „sorsközösségi” üzenetekkel bombázni, illetve mozgósítani, nem kell a „meszidzseket” kor, vagyoni helyzet, képzettség és lakóhely szerint finomítani. Azaz sokkal hatékonyabb lehet a kommunikáció. A harmadik, és talán a legfontosabb mondás viszont az, hogy a nyugdíjasok politikailag a legaktívabbak az összes társadalmi réteg közül, azaz sokkal érzékenyebben rezonálnak a politika mondandójára és a hatalom intézkedéseire.
Nem véletlen, hogy a nyugdíjasok 50 százaléka üzembiztosan elmenne szavazni, míg az arány a dolgozó rétegek esetében csak 40 százalék, a munkanélküliek esetében pedig mindössze 24 százalék – ezt mérte a Publicus Intézet. Hasonló elszántsággal találkozott egy korábbi mérésében a Závecz Research: kutatásában a nyugdíjasok 45 százaléka mondta biztosra, hogy az urnákhoz járulna. (A 30–39 és a 40–49 éves korosztály esetében a részvételi hajlandóság 40 százalék körül volt.)
Étel és kórház
És ennek a szavazni kész sokaságnak 32 százaléka – állítja a Publicus – a Fideszt szereti. Azaz az idősek körében masszívabb a kormánypárt kedveltsége, mint az aktívak között: utóbbi körben 28 százalék áll az aktívak pártján. Ennek ellenére lehet (egyelőre mérsékelt) félnivalója a Fidesznek, hiszen a nyugdíjasok adják a szocialista párt gerincét is – az idősek 17 százaléka szereti a baloldal legnagyobb pártját. Ezt az arányt az egészségügy, illetve az infláció duzzaszthatja.
Ami az elsőt illeti, ha tovább zuhan az egészségügyi ellátás színvonala és/vagy a nyugdíjasoknak is fizetniük kell az ellátásért (piaci szakemberek körülbelül 11 ezer forintos havidíjat emlegetnek – ami az átlagnyugdíj majdnem tizede), akkor nyugdíjasok százezrei zsilipelhetnek át a szocialistákhoz. Ugyan kisebb „népvándorlást” (de azért érezhető mozgást) idéz elő, ha érdemi drágulás következik.
A nyugdíjas fogyasztói kosárban az élelmiszer, a gyógyszer és a rezsi hangsúlyosabb, így a pénzromlás erőteljesebben hat a mindennapokra. Ugyan az általános infláció három százalék körül alakul, de a nyugdíjas-„slágertermékek” 5-7 százalékkal is drágulhatnak.
3500
milliárd forint a teljes nyugdíjkassza, gyakorlatilag ez a legnagyobb költségvetési tétel, a GDP mintegy 10,4 százalékát teszi ki.
Ha fizet, szavaz
A kormány és az idősebb korosztályok függőségének kölcsönösségét jól példázza, hogy a nyugdíjasok ugyanúgy az állam kegyelmére vannak bízva, mint a munkanélküliek – ám mivel utóbbiakat magukra hagyta a kormány (értsd: sok százezer ember él minimális segélyen vagy van ellátás nélkül), a szegénységbe süllyedt állástalanok sokkal kisebb arányban vesznek részt a választásokon. Magyarán: akinek az állam nem fizet, az kivonul a politikából, akinek viszont igen, az aktív alakítója marad.
A Fideszt nagyjából hasonló arányban támogatja minden korosztály, de politikai aktivitásuk miatt a nyugdíjasok (23 százalékuk favoritja a kormánypárt) különösen fontosak egy választás alkalmával.
Csak az MSZP
Sarkos megfogalmazással élve korpártok határozzák meg a baloldalt. A 60 év felettiek 22,2 százaléka szavazna az MSZP-re – magyarán az idősek hatszor jobban szeretik a pártot, mint a fiatalok (a 18–29 éves korosztály mindössze 3,7 százaléka voksolna az MSZP-re). A párt egyébként csak az 50–59 évesek között ugorja meg a 10 százalékot, minden más korosztály esetében mélyen alatta marad. Igaz, ez nem jelent versenyhátrányt baloldali riválisával, a DK-val szemben, ugyanis Gyurcsány Ferenc pártjára a 60 év felettiek 7,6 százaléka szavazna, míg a 18–29 éves korosztálynak mindössze 1,4 százaléka. Azaz a nyugdíjasok több mint ötször szeretik jobban a DK-t, mint a fiatalok. Az viszont igaz, hogy a köztes korosztályok körében a Demokratikus Koalíció arányaiban sokkal népszerűbb: például a 40–49 évesek 4,8 százaléka, az 50–59 éveseknek pedig 6 százaléka voksolna erre a pártra. A kispártok „pöttömbázisát” pedig egyelőre nem fenyegeti az elöregedés veszélye: például az LMP-t arányaiban a 60 pluszosok között támogatják a legkevesebben, míg az Együttnél a második „legvékonyabb” szimpatizánsi réteg a nyugdíjasoké.
Mint a csuka fogta róka, olyan az idősek és a hatalom viszonya. Ha a büdzsé megszorít, akkor azt rögvest megérezhetik a nyugdíjasok, ahogy azt is, ha drágul az élet. Viszont ha az idősek elégedetlenek, rögvest szorulhat a kormánypárt, például bukhatja a választásokat.
A kormánypárt szavazótáborának B-közepét a nyugdíjasok adják. A Fidesz-hívek közül ugyanis ők mennének el a legnagyobb arányban szavazni: e kör 61,4 százaléka semmiképp nem hagyna ki egy választást a Závecz Research szerint, míg a 18 és 29 év közöttieknek mindössze 41,5 százaléka tudja, „mi a dolga”.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!