A „második esély” iskolaként működő intézmény fenntartója a Dzsaj Bhím Buddhista Közösség, amely – külföldi támogatóik segítségével – az elmúlt években milliárdos beruházásokat hajtott végre Sajókazán, Hegymegen, Ózdon és környékén, valamint Alsózsolcán – épületek, tantermek formájában. Azonban a közösség egyházi státuszának megszüntetése miatt az iskola állami finanszírozása a harmadára esett vissza. Az eddig 4 helyszínen létező dr. Ámbédkar már csak két helyen tud osztályokat működtetni, Miskolcon és Sajókazán.

„A legnagyobb probléma az állami szemlélet: ne érettségizz, és akkor kapod a pénzt. A tankötelezettséget 18-ról leszállították 16-ra. Onnantól közmunkáért vagy a köré csoportosuló képzési programokért akár 50-70 ezer forintot is kaphatnak a fiatalok havonta. Ha pedig 14 évesen nem gimnáziumba mennek, hanem szakiskolába, akkor havi 30 ezer forint jár nekik. Ezzel mi nem tudunk versenyezni. Nálunk az érettségizők családi pótlékot kapnak” – magyarázza Derdák Tibor, a Dr. Ámbédkar iskola egyik alapítója.

„Sok cigány gyerek 16 évesen végzi el az általános iskolát, utána egyből megy a képzési programra, aztán közmunkába, és így annyit vagy még többet keres, mint a szülei, persze, hogy ezt választják és nem a gimnáziumot, meg az érettségit. Megszületik egy gyerek a cigánytelepen, ott megy óvodába, aztán a totálisan szegregált iskolába, majd 16 évesen dolgozni, tehát egy másfél utcás területről ki sem teszi a lábát. Az első esélyt sem kapják meg. Borzalmas megélni, hogy egyre több diákom az utcán söpröget, nem pedig tanul” – mondja Orsós János, a Dzsaj Bhím Buddhista Közösség elnöke, az iskola másik alapítója.

Derdák Tibor és Orsós János politikusokkal próbálják megértetni: az nem lehet, hogy egy diáknak választania kelljen a havi 50-60 ezres munkanélküli ajánlat és a középiskola között, a cigányságot nem lehet kivonni a középfokú oktatásból. Palkovics László oktatási államtitkár járt Sajókazán, s feltette a gyerekeknek a kérdést, mi leszel, ha nagy leszel? Egyből jött a válasz: közmunkás. Ez az államtitkárra is hatott, tett is ígéretet, hogy segít, de a gazdasági minisztérium döntéshozóit már nem érintette meg az igaz történet.

A miskolci központú Dr. Ámbédkar iskolának működési költséget ugyan ad az állam, de csak a 80 százalékát annak, amit más egyházi vagy nemzetiségi gimnázium kap. Ennek oka, hogy a fenntartó buddhista közösséget nem ismerik el bejegyzett egyháznak. „Nem bíróság, hanem a politikusok döntik el, hogy mi lehet egyház. Ha katolikusok lennénk, megkapnánk a 100 százalékot. Bár ha az egyházi vezetőnk cigány, akkor az sem biztos” – teszi hozzá Orsós János, aki 20 éve foglalkozik hátrányos helyzetűek oktatásával. A napi 226 forintos étkezési normatívát sem kapják meg, mert az csak 3H-s (halmozottan hátrányos helyzetű) gyerekeknek jár, ilyen diák viszont – egy statisztikai bravúrnak hála – papíron már alig létezik. Ennek ellenére egy londoni magyar alapítvány, egy innsbrucki élelmiszerlánc és Soros György segítségével nyolc saját tantermükben folyik az oktatás – igaz, már csak két helyszínen. Jelenleg 150 ámbédkaros diák van, akikre 14 fő állású tanár jut. Mindez óriási csökkenés, ráadásul, ha elindulnak novemberben az újabb, „jól fizető” közmunkás programok, vélhetően még többen hagyják ott az iskolát. Három pedagógus pedig – az idei költségvetés ismertetésekor – a tanévkezdéskor felállt.

„Ha a kormány tovább folytatja, hogy 14 évesen szakképzésbe hív minden rászoruló, nehéz sorsút és 16 évesen munkaügyi képzésekre csábítja őket havi sok tízezerért, akkor jövőre ellehetetlenülünk. A buddhista szellemiség ugyan segíti a lelki erőnk megőrzését, de a jogegyenlőtlenséget nem lehet kimeditálni” – teszi hozzá Orsós János.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!