A portfóliókészítés nem csak a tanárok életét keseríti meg, az óvodapedagógusoknak talán még náluk is nehezebb a dolga.
- Az idősebbek sokszor neki sem vágnak a minősítési eljárásnak.
- Az írásos anyag aligha tükrözi objektíven, hogy ki milyen óvónő.
Amikor portfóliókészítésről, pedagógusminősítési rendszerről van szó, szinte kizárólag az iskolában dolgozó tanárok jutnak eszükbe, holott a szakvizsgával rendelkező óvodapedagógusokat ugyanúgy érinti a követelményrendszer – már amennyiben szeretnének előrelépni. Nekik pedig sokszor még az iskolai pedagógusoknál is nagyobb erőfeszítésébe kerül az anyag megírása, több okból is. Bár a kezdeti döcögés után, amikor az óvónőknek is az iskolában tanítókra szabott kritériumok szerint kellett volna megírniuk portfóliójukat, tavaly tavasszal végül sikerült „rájuk szabni” a követelményeket, még mindig számos buktatóval szembesülnek.
Egy általunk megkérdezett intézményvezető szerint egyszerűen az egész nem ér annyit, amennyi idő- és energiabefektetést igényel az óvónőktől az anyag elkészítése. A hetek, hónapok munkájával elkészített portfóliók ugyanis nem sokat mondanak el arról, hogy az adott pedagógus hogyan végzi a munkáját az óvoda falai között. Megerősíti ezt Verba Attiláné, a Pedagógusok Szakszervezete óvodai tagozatának vezetője is, aki azt mondja, lehetnek nagyszerű óvónők, akik remekül bánnak a gyerekekkel és kiválóan végzik a dolgukat, de nincs meg bennük az a képesség, hogy mindezt írásban megfelelően interpretálják.
Ezzel szemben lehetnek mások, akiknek írásos portfóliója sokkal pozitívabb képet mutat, mint ami a valóság. „A portfóliónál sokkal fontosabbnak tartom az utána következő személyes, külső ellenőrzést, az ugyanis sokkal reálisabb képet mutat arról, hogy valaki hogyan, milyen módszerekkel dolgozik. Addig azonban el kell jutni valahogy” – teszi hozzá a névtelenségét kérő óvodavezető. Verba Attiláné szerint viszont ezek a személyes megfigyelések sem feltétlenül adnak mindig objektív képet, mivel nagyon sok múlik a gyerekek pillanatnyi hangulatán is.
Bár a most november 30-ig portfóliót íróknak könnyebb dolguk van, mint az első fecskéknek, akik másfél évvel ezelőtt még szinte sötétben tapogatózva próbálták összeállítani az akár 100 oldalra is rúgó anyagot, sok óvónőt elrettent a mizéria. A Pedagógus II-be lépés körülbelül nettó 14-16 ezer forintos fizetésemelést jelent számukra, ez viszont nem egy akkora összeg, amiért mindenki vállalná a megpróbáltatásokat. Annál is inkább, mert a rosszul fizetett óvónők jelentős része munka után gyerekekre vigyáz vagy egyéb másodállást vállal, a többhetes vagy hónapos írás pedig a családtól venné el a maradék kevés időt is. A portfólióírás különösen az idősebbeket rettenti el, az ötven év körüliek egy része már bele sem vág a minősítési eljárásba. Ennek sokszor az az oka, hogy a számítógépet csupán felhasználói szinten ismerik, és elriasztják őket a technikai nehézségek.
Olyan óvodáról is hallottunk, ahol a szülők fogtak össze és segítettek gyermekük óvónőjének összeállítani és begépelni az anyagot. „Az idősebb kollégák egyszerűen nem használják a számítógépet, legfeljebb levelezésre és böngészésre. A szövegszerkesztés, konvertálás, bonyolultabb programok használata nem tartozik a mindennapi rutinjukba, és ezen nincs is mit csodálkozni. Egyszerűen nem ez a dolguk, nem ez minősíti a munkájukat” – teszi hozzá az intézményvezető.
„Így is rengeteg írnivalónk van, sok dokumentációt kell vezetnünk, ennek a mennyisége pedig egyre nő, ráadásul a gyerekek mellett a munkának ezt a részét nehéz csinálni. Továbbá megint a gyerekek érdeke sikkad el, feléjük ugyanis nagy nyugalommal kellene fordulni, egy feszült, ideges óvónő pedig erre nem biztos, hogy képes. Én is sokaktól hallottam, hogy nem szándékoznak megőrülni, nagy bennük az elkeseredettség és a félelem, ezért inkább bele sem vágnak a minősítési eljárásba. De még így is azt gondolom, hogy az érintett óvónők több mint fele megpróbálja, nem is csak az anyagiak miatt, hanem hogy magának bizonyítson” – mondja Verba Attiláné, aki maga is gyakorló óvónő.
Félő azonban, hogy végül pont azok az idősebb óvodapedagógusok nem vállalják a minősítési eljárást, akik már évtizedek óta a szakmában dolgoznak, és hatalmas tapasztalattal végzik a munkájukat. Márpedig őket meg kellene becsülni, az utánpótlás ugyanis igencsak akadozik, a fiatalok közül kevesen választják az óvónői pályát. Mint azt az általunk megkérdezett igazgatónő mesélte, ha munkaerőre van szükségük, válogatni már egyáltalán nem tudnak, örülnek, ha valaki beesik, így a pedagógiai asszisztenseket próbálják rábeszélni, hogy képezzék tovább magukat. „Fontos az ellenőrzés, csak félő, hogy egyszer csak már nem lesz kit minősíteni” – teszi hozzá.
Van, amire nem is jut
Harmadával csökkent a Klebelsberg Iskolafenntartó Központ (KLIK) tartozása, így az augusztus végi állapot szerint már „csak” 7,9 milliárd forint tartozása volt, július végén ez az összeg még 12,5 milliárd volt – hozták nyilvánosságra a héten. A jelenlegi tartozásállomány legnagyobb része – csaknem három és fél milliárd – hatvan napon túli lejárt tartozás. A személyi jutattások – például az érettségiztetésért járó pénz – a tartozásból 1, milliárdott tettek ki, ezeknek nagy részét már rendezték.
Sok optimizmusra ez nem ad okot az iskolákban, ugyanis nem elég, hogy még mindig sok a tartozás, vannak olyan költségek, amikre egyszerűen inkább nem is költ a KLIK, egyes beszállítók, szolgáltatók pedig már nem állnak szóba a tankerületekkel. Több II. kerületi iskolába járó gyermek szülei is azt mesélték, hogy a gyerekek idén már nem mehetnek úszni a testnevelés óra keretében, mert a KLIK tartozik a Darnyi Tamás Úszóiskolának. Az úszóiskola kérdésünkre csupán annyit közölt: a KLIK a 2015. áprilisi, májusi és júniusi számlákkal tartozik nekik, összesen több, mint 5 millió forinttal. Ugyan a KLIK ígéretet tett az adósság rendezésére, erre a tanévre még nincs aláírt szerződés az úszóiskolával, amelynek dolgozói a pénzzel együtt várják, hogy elkezdhessék az oktatást.
Közben a legtöbb iskolában már lezajlottak az év eleji szülői értekezletek, amelyek sok helyen leginkább arról szóltak, hogy mire nem jut pénz, és milyen lyukakat kellene kipótolnia a szülőknek. Egy helyen például a védőnő közölte a szülőkkel: nem kapott pénzt, hogy feltöltse az orvosi szoba gyógyszerraktárát, ezért nekik kellene megvenniük néhány dolgot, amit az osztályteremben tárolhatnak. Ennek viszont az osztályfőnök nem örült, nem szívesen tartana ilyesmit a teremben, ráadásul a „gyógyszerosztást” sem tartja feladatának. És bár a jogszabály szerint nem szedhetnének pénzt a szülőktől, egyre több intézményben, egyre több mindenre kénytelenek kérni. Az már szinte gyakorlat, hogy a fénymásolópapírt és más irodaszereket, eszközöket a szülők visznek az iskolába, de van ahol a tantermek felújításába, tornaterem építésébe is bele kellett adniuk.
Márpedig a hely még így is kevés. Idéntől már minden osztályban kötelező a mindennapos testnevelésóra, ehhez azonban továbbra sincs elég torneterem. Egyre több iskola kényszerül arra, hogy játszóterekre, vagy más közterületekre vigye az osztályokat testnevelésóra címén. Ez most még csak a közelben lakókat zavarja néha, de ahogy egyre hidegebb lesz idő, már a gyerekeknek sem lesz nagy élmény.
Nem nehéz megállapítani, hogy a KLIK eddig minden kormányzati vélemény ellenére is nagyon rosszul vizsgázik az iskolák fenntartásából, ami se nem lett olcsóbb, se nem lett gördülékenyebb. A kormány még ősszel napirendre tűzi a KLIK tevékenységének értékelését, és dönt az ország legnagyobb munkáltatójának további sorsáról.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!