Moszkvai vízumgyár, honosítási papírok tömege kétes elemeknek – Magyarország a schengeni határvédelmi rendszer kockázati tényezőjévé izmosodott. Az EU a háttérben információkat gyűjt, a jegybankelnök fedősztorinak tűnő állításokkal rukkol elő.
Ha volt is alku, elporladt – így értelmezhető, hogy a Quaestor-per tárgyalásán Tarsoly Csaba nekiment Szijjártó Péternek. Hogy az egykori brókercégvezér taktikai megfontolásokból emel be nagykutyákat az ügybe (abban bízva, hogy a hatóságok majd kevésbé lelkesen próbálják feltárni a Quaestor ügyeit), vagy valóban az igazságot mondja, nos, azt egyelőre senki nem tudja. Az viszont biztos, hogy Tarsoly olyasmivel vádolja a külgazdasági és külügyminisztert, ami nem pusztán magyar ügy: az EU biztonságát is érintheti. Tarsoly ugyanis azt állítja, hogy állami akarat működtette a moszkvai vízumgyárat és szélesre tárta az unió kapuit sok ezer orosz polgár előtt. Másképp nehezen interpretálható Tarsoly vallomása.
„Engem Szijjártó úr keresett meg, hogy kiszervezzék a vízumkiadást, hogy ne a követségen döntsék el, ki kaphat. Ez egy 40 ablakos központ lett, 15 eurót kerestünk vízumonként. Ez az orosz kereskedőház része lett volna” – mondta a Quaestor-botrány gyanúsítottja, aki azt is elmondta, hogy Szijjártóval szóba került az is, Azerbajdzsánban, Egyiptomban és Fehéroroszországban is létesítenek hasonló központot.
Emlékeztetőül: eddig nem cáfolt sajtóinformációk szerint több ezer orosz állampolgár jutott schengeni vízumhoz a moszkvai magyar nagykövetség konzuli osztályán úgy, hogy valójában nem is tudták, kiknek adnak papírt. A kérelmeket villámgyorsan, 4-5 órán belül elbírálták, természetesen pozitívan. A kérelmezők 50 százalékának semmilyen vízumreferenciája nem volt, személyesen meg sem jelentek a konzulátuson.
Ráadásul Tarsolynak egy jól bejáratott bizniszt kellett volna tovább vinnie, amit Kiss Szilárd agrárdiplomata épített fel. Kiss gazdája Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter volt, aki akkor engedte el a kezét, amikor Kiss üzleti ügyei teljesen védhetetlenné váltak.
Hogy mit kezd az EU Tarsoly azon állításával, miszerint kormányzati szemhunyással zajlott a vízumbiznisz, azt nem tudni, ám egyes forrásaink szerint az unió nem veszi félvállról az ügyet, és a háttérben javában próbálja felgöngyölíteni a szálakat: csak épp nem könnyű orosz terepen titkosszolgálati módszerekkel információkat gyűjteni. Az uniós figyelmet annál inkább kiérdemli Magyarország, mivel nemcsak a vízumüzlet megy jól, de a honosítási is. Ukrajnában – az index információ szerint – 1-1,5 millió forintért árulják a dílerek a magyar állampolgárságot adó (és útlevelet biztosító) dokumentumokat. Hogy kik a vevők, azt nem lehet pontosan tudni, de a gyanú szerint szép számmal akadnak közöttük bűnözők.
Valószínűleg nem véletlen, hogy a kormány egy egészen összeesküvés-elméletszerű történettel akarja kitakarni a schengeni határvédelem „meggyengítését”. „Az MSZP képviselői sem tehetnek mást: feljelentést teszünk ismeretlen tettesek ellen kémkedés és más állam elleni bűncselekmény alapos gyanúja miatt” – írja közleményében a szocialista párt. Ez a reakció azonban a történet vége. Úgy kezdődött, hogy Matolcsy György elővezetett egy víziót, ami arról szólt: sötét erők el akarták törölni az Orbán-rezsimet: „ez egy nagy NATO-szövetséges ország budapesti nagykövetségéről folytatott kormánybuktató és jegybankbuktató tevékenységébe illeszkedik, amely 2014 őszén indult el. (…) Sokkszerű volt az, hogy egy titkosszolgálati és katonai forgatókönyv alapján a Magyar Nemzeti Bankot egyesek, szövetségeseink és barátaink, fel akarták használni arra, hogy megbuktassa a jegybank a kormányt” – bizonykodott a Magyar Nemzeti Bank elnöke. Ám azt, hogy melyik lehetett az a nagyhatalom, Matolcsy óvakodott megnevezni. És a kormány is hallgat – noha első ránézésre a sztori pompás kampányalapanyagnak tűnik.
Ha komolyan veszi valaki a történetet, akkor arra jut, hogy olyan hatalmas állampapír-mennyiséggel, amivel érdemben meg lehet rántani a hazai gazdaságot, két ország különböző pénzügyi cégei rendelkeznek: Oroszországé és az Egyesült Államoké.
Előbbit – mint finoman szólva stratégiai partnert – Matolcsy még áttételesen sem hozná hírbe. Utóbbit Donald Trump elnökké emelkedése óta nem divat ütni. Az biztos, hogy az említett időszakban a Frank Templeton befektetési alapnak mintegy 12 milliárd dollárnyi (majdnem 3500 milliárd forint) magyar kötvénye volt, ám 2016-ra leépítette pannonpapír-állományát. Így egyelőre a figyelemelterelésen kívül nincs értelmezhető kerete a Matolcsy-sztorinak.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!