Logisztikai koordinátorok, igazgatótanács, bónusz juttatások. Ezek a szavak nem egy multinacionális cég szótárából kerültek elő. E kifejezések teljesen ismertek a szomáliai kalózok körében. Mert ha tengeri rablókra gondolunk, ma már nem csapzott, rasztás hajú, kótyagos vadembereket kell elképzelnünk, hanem kifinomult üzletembereket.
Hét év alatt 413 millió dollárt kaszáltak az elfoglalt hajókért követelt váltságdíjakból a szomáliai kalózok. Az elrabolt teherszállítók, kereskedelmi hajók száma az elmúlt egy-két évben ugyan csökkent, ám így is igen jövedelmező üzletág a kalózkodás. Mert a nyílt vizeken elkövetett túszejtések, rablások valódi iparággá nőtték ki magukat. Legtöbbünkben a Karib-tenger kalózaiból ismert Jack Sparrow és bandája ugrik be, ha kalózokról hallunk. Pedig a félszemű, vállukon papagájt nevelgető, foghíjas rosszarcúak már csak a regényekben és filmvásznakon léteznek. A Világbank múlt héten publikált, a kalózéletet rendkívüli precizitással ismertető jelentésében a modern kori kalózkodást klasszikus üzletágként mutatja be. Egy kalózakció befektetőket, igazgatótanácsot is foglalkoztató, részletes számlákat vezető, hierarchikus üzleti modellre épül. A legtöbb üzletet szomáliai bankárok, részvényesek működtetik. A kezdőtőkéből hajókat, felszerelést vesznek, tengerészeket szerződtetnek.
A művelet irányítói, a parancsnokok tengerre sosem szállnak, a szárazföldről vezérlik a támadásokat. Ha szükséges, kormányzati hivatalnokokat fizetnek le. Ők alkalmazzák a kikötők informátorait, toborozzák az elkobzott hajók édesvíz-ellátását végző őröket. A parancsnok vérbeli üzletember, luxusautót vezet és villában lakik, távol azoktól a táboroktól, ahol a kalózlegénységet szállásolják el. A nyílt vizekre a sokszor még úszni sem tudó, félig halászként, félig zsoldos katonaként dolgozó kalózok hajóznak ki. A kalózszakmát ritkán választják önszántukból a szomáliaiak. Gyakran zsarolás, a nehéz életkörülmények, és a valahova tartozás igénye veszi rá őket a munkára. A kalózok fegyverekkel bőségesen fel vannak szerelkezve, a Kalasnyikovokat, rakétákat, nyomkövetőket saját hajójukat követő, pár méter hosszú vízi alkalmatosságban tárolják, melyben a kiszemelt hajók megszállásához elengedhetetlen létrát is szállítják.
A tengeri martalócok élete, a hajórablás, a sokszor hónapokig is elnyúló túszejtés során szigorú szabályokhoz igazodik, és meglehetősen drága. Mivel ihatnak alkoholt, és igénybe vehetik prostituáltak szolgáltatásait is. De mindenért fizetniük kell, s az egyes tételeket százszázalékos kamattal vonják le a bérükből. Ha például valaki tíz dollárért telefonált, akkor húsz dollárt kell visszafizetnie a cégnek. De háromszoros árat kell a hajókon fizetni a kat nevű narkotikumért is. A közlegények támadásonként 30-75 ezer dollárt is kaphatnak. Tízezer dollár bónusz juttatás jár az elrabolt hajóra először felmászónak, és azoknak, akik saját fegyverekkel és létrával dolgoznak. Ez az összeg általában a teljes zsákmánynak mindössze két és fél százaléka. A fegyelmezetlen viselkedésért viszont pénzbírság jár, a kihágásokkal ötezer dolláros büntetést is össze lehet szedni.
A kalózüzletbe fektetők zömében szomáliai hadurak, akik a befolyt összegekből saját testőrségüket fizetik, politikai védelmet vásárolnak, és újabb kalózakciókba invesztálnak. A pénz egy részét legális üzletbe, ingatlan- vagy hotelvásárlásra fordítják, sőt sokan hitelcégeket is alapítanak. Magukra az akciókra is komoly összegeket fordítanak. A ladikokban hajózó zsiványokat egy privát milícia védi. Ellátásukról külön szakácsrészleg gondoskodik. Pénzt kell fordítani a kerítőkre, jogászokra, bankjegyellenőrzőkre. A Szomália fővárosától, Mogadishutól északra lévő öbölben, Haradheereben a kalózok még a szomáliai iszlamistáknak, az al-Kaidához köthető al-Shababnak „fejlesztési adót” is fizettek. Az Afrika szarván fekvő országban 2012-ben választottak új elnököt, aki a biztonság stabilizálása érdekében a kalózüzlet visszaszorítását is célul tűzte ki. Részleges amnesztiát kínált a tengeri rablótámadásokban részt vevő közlegényeknek.
Trükkel fogták el a Nagypofájút
Szereplési vágya okozta Szomália leghírhedtebb kalózparancsnokának, Mohamed Abdi Hassannak a bukását. A nyílt vizeket egy évtizedig terrorizáló, Nagypofájúnak nevezett, több millió dollárra szert tett férfit októberben a brüsszeli repülőtéren vették őrizetbe, és szállították Brugge-be. Elhitették vele, hogy szerepet kap egy kalózok életéről szóló filmben. Hassan ezért utazott Európába. A túszejtésért harminc év börtönbüntetést is kaphat. A kalóz tavaly egy sajtótájékoztatón, talpig feketébe öltözve, jelentette be nyugdíjba vonulását. Csakúgy, mintha egy világcég vezérigazgatójaként tette volna mindezt. Hassan a kilencvenes években szállt be a kalózüzletbe, amikor a szomáliai polgárháború évei alatt becsődölt halászattal foglalkozó vállalkozása. Pályája elején még részt vett a támadásokban, később a szárazföldről végezte a logisztikai feladatokat. Az üzletbe családját is bevonta, fia a kalózüzlet egyik kiemelkedő nemzetközi mediátora lett.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!