Papírhegyek alá temetve

A procedúrába belekezdő pedagógusok számtalan nehézséggel szembesülnek, visszamenőleg kellene ugyanis akár több évtizedes tevékenységüket dokumentálni néhány hét alatt. Annak ellenére, hogy a tavaly télen az oktatási államtitkársággal abban egyeztek meg a szakszervezetek, hogy a szakvizsgával vagy doktori fokozattal jelentkező tanárok automatikusan „Pedagógus 2” kategóriába kerülnek, 2013. szeptembertől az életpályamodell bevezetésével mégis mindenki a legalsó „Pedagógus 1” kategóriába került. Mint azt Arató László, a Magyartanárok Egyesületének elnöke az ATV-ben találóan megjegyezte: „ez olyan, mintha egy tábornok arra ébredne, hogy őrmester lett hirtelen”. Most első körben a legalább 14 éve tanító, szakvizsgával vagy doktori fokozattal rendelkező tanárokon van a sor, hogy megméressenek, ők körülbelül 25 ezren vannak az országban, de ma még nem tudni végül hányan próbálnak meg tovább lépni a „ranglétrán”, és küzdenek meg a portfóliófeltöltéssel. A pedagógustársadalom és a szakszervezetek felháborítónak tartják, hogy alapvetően a költségvetés határozza meg, hogy mennyien kerülhetnek magasabb kategóriába, a fizetésemeléseket ugyanis fedezni is kell valamiből. Minden évben egy keretszámot határoznak meg, hogy mennyien léphetnek tovább, sokan attól félnek, hogy nem szakmai alapon bukják majd el az előrelépést, hanem azért, mert már nem férnek bele a keretbe. A második próbálkozásért pedig már fizetni kell majd, nem is beszélve arról, hogy megalázónak tartanák a „pótvizsgát”.

A portfóliókészítés hatalmas indulatokat váltott ki a tanárok körében, többen kétségbeesve nyilatkoztak a lapunknak az ügyről. Mintegy 80-120 oldalnyi anyagot kell most összeállítaniuk szakmai teljesítményükről, ráadásul visszamenőleg. Somogyi László, az Oktatási Vezetők Szakszervezetének elnöke szerint „eszement” mennyiségű az anyag, amit most néhány hét alatt le kell gyártaniuk az érintett pedagógusoknak, munka mellett a szabadidejükben, és ami a legnagyobb probléma: visszamenőleg. Ráadásul most pont azokat „táncoltatják”, akik tapasztaltak és már korábban bizonyítottak, zömében ezek azok a tanárok, akiknek a béremeléssel egyébként sem nőtt, hanem csökkent a jövedelmük. (A tavaly szeptemberi béremeléssel jórészt a fiatal, pályakezdő tanárok jártak jól.)

Óravázlatok, tervek, tudományos munkák, szakmai anyagok – ez csak egy része annak, amit a tanároknak visszamenőleg dokumentálniuk kell, egy több mint 160 oldalas útmutató nyújt „segítséget” az érintetteknek, ha bele akarnak vágni a minősítésbe. Mindezek mellé reflexiókat kell csatolni, vagyis folyamatosan elemezniük is kell a saját teljesítményüket a pályázóknak. „Az én reflexióm az, hogy már nem is értem, miért mentem pedagógusnak” – fogalmazott egy neve elhallgatását kérő középiskolai tanár. A pedagógusok nagy része szakmailag és morálisan megkérdőjelezhetőnek tartja, hogy egyelőre még ki sem választott „szakértők” bírálják majd el a portfólióikat, amit utána szóbeli vizsgán is meg kell védeniük, vagyis egy közülük való tanárokból álló bizottság fog felülbírálni egyetemi szakvizsgákat, doktori címeket. Itt még azonban egyelőre nem tartanak, a legtöbb érintett egyelőre az online feltöltéssel küzd. A rendszer finoman szólva sem tökéletes, akadozik, és széles körű informatikai problémamegoldó képességet kíván meg, ami szintén kihívást jelent jó néhány tanárnak. Somogyi László egy furcsa anomáliára is rámutat: az intézményvezetőknek is portfóliót kellene benyújtaniuk, ha előre szeretnének lépni, de a rendszer kizárólag pedagógiai teljesítményre kíváncsi, az igazgatási tevékenységet egyáltalán nem díjazza.

Jó néhányan olyannyira felháborítónak tartják az eljárást, hogy bojkottot hirdettek, amely nagyrészt a Hívatlanul Hálózat csoportban szerveződik. Az egyik bojkottáló, egy vidéki nagyváros szakközépiskolájában tanító pedagógus szintén a neve elhallgatását kérte, mert mint fogalmazott: soha nem volt ilyen feszült a helyzet a tanáriban. Az egyik legnagyobb probléma szerinte az, hogy a mostani rendszer nem a valódi pedagógusi teljesítményt méri, egy rossz tanár is simán összeállíthat jó anyagot, jó tanárok pedig elbukhatnak azon, ha nem tudják meggyőzően dokumentálni a teljesítményüket. „Az egyik 50 év feletti matematika szakos kollégám kétségbe van esve, mert ugyan kiváló tanár, de nehezen boldogul azzal a szaknyelvvel, amivel az elmúlt évtizedes szakmai munkáját be kellene mutatnia, vagyis nem a valódi teljesítmény fog megmutatkozni ebben a dokumentumban.” Azt is aggályosnak tartja, hogy most kiemelik közülük a szakvizsgázottakat, és nem lehet tudni, a „mezei” pedagógusok mikor léphetnek majd előre. A szakértők úgy gondolják, a portfóliórendszer önmagában akár még jó ötlet is lehetne, a megvalósítás azonban kritikán aluli, a pedagógus minősítésnek ugyanis tudományos intézetekhez, egyetemekhez, főiskolákhoz kellene kötődnie, és nem olyan szakmai bizottságokhoz, amiről nem tudni, hogy kik fognak benne ülni. Egyelőre több mint kétszázan léptek be a bojkottba, és mondtak ezzel le a magasabb fizetés lehetőségéről, de hallottunk olyanokról is, akik hivatalosan ugyan nem csatlakoztak, mégis úgy döntöttek: nem vágnak neki az idegölő procedúrának.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!