Papp István alezredes, aki békefenntartóként, ENSZ-misszió tagjaként bejárta a világot, most Haitira készül. Legutóbbi szudáni kálváriája – emberrablók ejtették foglyul – sem riasztja el, várja az új kihívást.
– Elárulta, hogy életében először, diplomata édesapja révén, ötévesen járt külföldön, éppen Szudánban, így a meglehetősen izgalmasra sikerült ENSZ-misszióval kvázi visszatért.
– Valóban, akkoriban még vittek, utána már saját magamtól mentem. Három évig voltam Afrika-iránytiszt New Yorkban, tizenöt misszió tartozott hozzám: az legalább ugyanennyi, de inkább több országot jelent. Kongó, Sierra Leone, Libéria, Kenya, Etiópia, Egyiptom, Izrael – ott misszióban is voltam. Békefenntartóként jártam a Balkánon. Voltam Afganisztánban, mikor a magyar csapatok már kint állomásoztak. De például Ausztráliában vagy a Karib-térségben nem jártam. Most készülök Haitira.
– Miért oda?
– Olyan helyre akartam menni, ahol még nem voltam, vonzott a környezetváltozás. Afrikában már sokat dolgoztam, és finoman rávezettek, hogy ezzel a biztonsági kockázattal nem lenne tanácsos visszatérni. Szudánba semmiképp nem mehetnék vissza, ezt határozottan megmondták. Haiti új kihívás
– Mit tud az ENSZ haiti programjáról, amelyben részt vesz majd?
– Haitin teljesen más a környezet, mint a korábbi misszióknál, amit még súlyosbított a földrengés. Sok gyerek, aki családi környezetben nőtt fel, elvesztette a szüleit. Nekik szervez az UNICEF oktatási és munkához segítési programokat, amelyek a célja az, hogy a polgári lakosság erőszakmentesen éljen. Ugyanis úgy a legegyszerűbb kenyeret keresni, ha van az embernek egy fegyvere, és elveszi vele, amit akar. Nem könnyű ránevelni ezeket a fiatalokat egy másfajta megélhetési módra azt, aki ehhez szokott.
– Miért olyan különleges ez?
– Mert ilyen bűncselekmény-megelőző programot még nem indított ENSZ máshol. Ha beválik, más missziókban is bevezethetik, akár párhuzamosan a hagyományos leszerelési programokkal.
– Miközben ön az emberrablók foglya volt, többször is beszéltünk a darfuri Radio Dabangával, amelynek főszerkesztője azt állította, hogy önt a kormányközeli milíciák rabolták el. Igaz ez?
– Így is van, meg nem is. Akik engem elraboltak, a kormány egyenruháját és fegyvereit viselték. Tudni kell, hogy az öt évvel ezelőtti megállapodást követően nagyon sok katona elvesztette a munkáját, mert nem voltak többé nagy hadműveletek, feleslegessé váltak. A kormány nem adott nekik alternatívát, hogy mihez kezdjenek, egyre kevesebb fizetést kaptak, azt is rendszertelenül. Találtak egy megoldást: lázadók lettek – a korábbi kenyéradó gazdájuk ellen lázadtak fel.
– Hogy működik ez?
– Az egyenruhájukat és a fegyvereiket megőrizték, így meg tudják téveszteni a kormányerőket. Szudánban a gépkocsikon nincs rendszám, és a katonák nem hordanak rendfokozatot. Így a lázadók át tudtak jutni a kormány és az ENSZ ellenőrző pontjain keresztül is. Annak a csoportnak a parancsnoka, amelyik elrabolt engem, két-három különböző színű barettsapkát is tartott. Mindig annak adta ki magát, aki azt a területet irányította. Mikor már két-három hét eltelt, és kiderült, hogy nem a kormány által ellenőrzött vidéken vagyunk, és nem volt valószínű, hogy fegyveresen kiszabadítanának engem, a fogvatartóim már jobban féltettek a rivális bandáktól.
– A dél-szudáni állam megalakulásával változhat a helyzet?
– Már most feszültség van, és lesz is. A jelenlegi, el-Bashir vezette kormány reguláris alakulatokkal nem fog beavatkozni, de bőven van olyan milícia, amelyik megteszi azt a szívességet, hogy nem hagyja békében fejlődni az új országot. Már most többször átlépték a határt, rendszeresek az atrocitások. Azok, akik elraboltak engem, ebből éltek. Előttem már 7-8 túszt ejtettek, ilyenkor mindig felhívták a Radio Dabangát, amivel együttműködtek, hogy életjelet adjanak az illetőről. Viszont nekem azt mondták, hogy Darfúrban most már kevés érdekeltség van, csak a békefenntartók maradtak külföldiek, de az ENSZ nem fizet váltságdíjat az alkalmazottaiért. Ugyanakkor Dél-Szudán hatalmas fejlődésnek néz elébe, építkezések lesznek, jönnek a befektetők, az olajvállalatok. Aranybánya lehet számukra. Áttelepülnek a dél-szudáni régióba, és ott folytatják az emberrablást, valószínűleg még nagyobb sikerrel, mint eddig.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
