Párt, kampány, káder - Még meg sem száradt a tinta a jegybanki törvényen, ami megduplázza a vezetők fizetését, illetve titkosítja a Magyar Nemzeti Bank 250 milliárddal kitömött alapítványainak adatait, máris városi legendák születtek.
Az egyik arról szól, hogy Matolcsy György jegybankelnök biztos az államadósságból akar valamennyit titokban visszafizetni. Az senkit sem zavart, hogy 250 milliárddal nem igazán lehet nagyot alakítani az állampapírpiacon – ekkora summával legfeljebb 1-2 százalékkal tudnák lefaragni az adóssághegyet. Az adósságmutató kozmetikázásának sokkal egyszerűbb módja, ha karácsony és újév között, amikor a londoni brókerek szabadságon vannak, kicsit beerősítik forintot, hogy december 31-én kedvezőbbek legyenek a számok. Ezért nincs különösebb értelme azon rugózni, hogy vajon tiltott adósságfinanszírozásnak számítana-e, ha a Magyar Nemzeti Bank bevetné az alapítványait. Valójában erre Matolcsynak semmi szüksége. És nem is így mennek a dolgok.
Hogy mennek? Nos, pár éve, példátlan módon „nyereséges” a Magyar Nemzeti Bank. Ami azért érdekes, mert a jegybankok általában nem nyereségesek, nem is törekednek erre – mert nem ez a dolguk. Jellemzően az inflációt felügyelik, meg a pénz stabilitása felett őrködnek. Az MNB mint bankjegy kibocsátó ráadásul azért termel „profitot”, mert a forint ellen játszik. Tőzsdei kifejezéssel élve, úgy shortol, mint egy spekuláns. A forintgyengítésben, persze, van rendszer, bármily őrülten hangzik is. A leértékelődő forint az exportot támogatja, vagyis a gazdaságot élénkíti. Más szóval a másutt független jegybank nálunk a gazdaságpolitika szolgája.
A gazdasági növekedésnek tehát két forrása van, az egyik az uniós fejlesztési pénz, mely a beruházások fedezetét adja, a másik az itthoni bérből és fizetésből élők elnyomorítása, mert egyre kevesebbet ér a pénzünk. Ráadásul ebből a forintleértékelési mókuskerékből azért nehéz kiszállni, mert az Európai Központi Bank éppen kötvényvásárlásokkal kezeli a gazdasági válságot, ami praktikusan azt jelenti, hogy folyamatosan eurót öntenek a piacra. Az eurógyengülés pedig azzal jár, hogy ha az MNB hagyná, akkor szépen erősödne a forint. Nem szabad alábecsülni a forint leértékelésén alapuló gazdaságpolitika mindennapi életünkre gyakorolt hatását. Itt van például az üzemanyag ára. Miután a kőolaj piaca összeomlott, most nagyjából 1 dollárért kapunk egy liter benzint. Kár, hogy ezért a dollárért már 300 forintot fizetünk, míg pár éve még 170 forintért megkaptuk volna. Nem kell tehát rejtett gazdasági tartalmat keresni a forintrontáson „megkeresett” 250 milliárd forint titkosítása mögött. Ahogy egy tőzsdei elemző fogalmazott, ez nem ökonómia, hanem színtiszta politika. A nagyságrendek alapján talán pártfinanszírozásra, káderkifizetésre vagy kampánymenedzselésre gondolhatunk.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
