VH-Publicus: Csak Göncz Árpádban bíztunk annyira, mint most Sándor Máriában

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Fura hibridlelkületet formált a politika: miközben a hatalom visszás ügyei (demokratikus intézmények felmorzsolása, klientúraépítés, korrupció) miatt az átlagpolgár utálja a politikai elitet, ám a kormány atyáskodása és rendpártisága okán mégis azt várja, hogy az állam „jobbítsa meg az életét”. És ez az ellentmondás ugyanúgy kitapintható akkor is, ha személyekről van szó: nevezetesen az emberek a civilekben bíznak, őket tartják hitelesnek, mégis azt gondolják, hogy problémáikat a politikusok oldják majd meg – ez az egyik legfontosabb tanulsága a Publicus Intézet legfrissebb (a Vasárnapi Hírek számára készített) kutatásának.

A Publicus azt próbálta feltérképezni, hogy a választópolgárok szerint ki hozza el a megoldást az oktatás és az egészségügy bajaira. Hogy a két téma nem érdektelen, azt jól jelzi, hogy az emberek 85 százaléka figyelemmel kíséri az e területeket érintő civil (és szakmai) tiltakozó akciókat – gyakorlatilag életkortól függetlenül. És a civilek bírják is a többség szimpátiáját, például a társadalom 62 százaléka egyetért a tanárok célkitűzéseivel. Igaz, februárban ez az arány még 76 százalék volt, ám a csökkenés nem „elfordulást jelent”. Egyrészt azzal magyarázható, hogy a civilek csak akkor uralják a médiafelületet, ha akcióban vannak, másrészt a márciust kitakarta több téma.

A többségi támogatást jelzi egyértelműen, hogy a nép a civileknek „hisz inkább”. A hitelességi indexe az egészségügyért és az oktatásért egyaránt kiálló nővérnek, Sándor Máriának a legmagasabb – és a rangsor erős protesthangulatot jelez. Csak a hitelességi mutatókat nézve a civilek verik a hivatásosokat, ám a hitelesség pusztán az ismertséggel együtt értelmezhető. Példának okáért a Tanítanék Mozgalom egyik arca, Törley Katalin a második „legszavahihetőbb”, ám ismertsége csekély. Ez annyit tesz, hogy abban a szűkebb körben, ahova eljutnak szavai, nagyjából mindenkit maga mögé utasít, míg az „összlakosság” a fideszes veterán Pokorni Zoltánban vagy éppen a szocialista Kunhalmi Ágnesben jobban bízik. Ez egyrészt annak tudható be, hogy a civilek csak pár hónapja vannak a politika placcon, másrészt a társadalmi percepció szerint valószínűleg csak a politikusoknál, azon belül is a kormánypártiaknál koncentrálódik annyi erő, hogy változtatni tudjanak a rendszeren.

És ezt a szabályt Sándor Mária kivétele erősíti, akiről úgy tűnik, elhiszik a választók, hogy képes a vízen járni. (Tény, egy egyszemélyes tiltakozásból hozott össze egy országos nekibuzdulást). Így nem csoda, hogy teljesítményét egy százas skálán még a Fidesz-tábor is 64 pontosra értékelte (a Jobbik és a bizonytalanok körében majdnem 80 százalékon áll, az MSZP-sek között pedig a 90 ponthoz közelít). Ám mint szó volt róla, Sándor Mária egyedi eset. A választók ugyanis rendszerszinten is inkább a politikától várják a megoldást. kutatásunk ugyanakkor azt mutatja: a racionalitást mindinkább mellőző politikában eluralkodó káosz a fejekbe is átszivárgott, a polgárok készséggel „szeretnek egymásnak ellentmondó állításokat is”.

A legnépszerűbb mondás, miszerint fontos, hogy az emberek kiálljanak a véleményük mellett, és a nyilvánosság előtt ki is mondják azt. Ám míg erre az állításra az emberek 90 százaléka rábólint, majdnem 60 százalék szerint a civileknek nem az utcán kell elmondaniuk, mit gondolnak. A választók azt gondolják (63 százalék), hogy a civileknek az ellenzéki pártokkal is össze kellene fogniuk. Mégpedig azért, mert az emberek 67 százaléka szerint a politikának kellene megoldani a felmerülő problémákat. És végezetül még egy csavar: ha az ellenzék nem lép fel határozottan az oktatás- és egészségügyben, akkor a köz 72 százaléka szerint a civileknek kell ezt megtenniük. És ezzel az állítással a Fidesz-szimpatizánsok többsége is egyetért.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!