Politikusok mondanivaló nélkül, választók izgalommentesen - Pedig van tétje

Nem véletlen azonban, hogy a jövő vasárnap esedékes voksolás előkészületei csöndben zajlanak: sem a politikusoknak nincs igazán sok mondanivalójuk, sem a választópolgárokat nem izgatja különösebben, kit küldenek majd Brüsszelbe. Az európai parlamenti választások hagyományosan nem verik ki egy országban sem a biztosítékot – tegyük hozzá gyorsan, hogy méltatlanul.

„Magyarországon még mindig inkább a belpolitika érdekli az embereket, így várhatóan most is az alapján szavaznak majd, hogy melyik pártot tartják szimpatikusnak” – mondta lapunknak Tóth Csaba, a Republikon Intézet stratégiai igazgatója. Azt azonban még ennek tükrében sem lehet várni, hogy az áprilisi eredmények leképezése lesz a május 25-i szavazás. Már csak azért is nehéz előre tippelni, mert bár valóban a pártszimpátia az, ami alapján a választópolgár dönt, mivel nem az ország belügyi érdekeit kell szem előtt tartania, szabadabban tudja kifejezni a véleményét (nem kell taktikáznia, hogy általa preferált oldalt vagy pártot hogyan segítheti be jobban a parlamentbe). Ez a szabadság viszont elsősorban a protest- és a rétegpártoknak hozhat előnyt, ami 2009-ben is jól látszott a Jobbik eredményeiből.

Szintén érdemes szem előtt tartani, hogy az Európai Parlament úgy általában nem hívószava a választópolgároknak, sem nálunk, sem máshol. Most a hazai elemzők legjobb esetben is csak 30-40 százalék közötti részvételi arányra számítanak. A mozgósítás pedig jelen kampány esetében meglehetősen lanyhán működik – kevés plakát, kevés fórum, kevés szlogen figyelmezteti az érdeklődőket arra, hogy jövő vasárnap megint lehet ikszelni.

Pedig tétje van a választásnak, és nem csak hazai, de uniós szinten is. Ha csak az előbbit nézzük: mivel elsősorban még mindig a belpolitika leképeződését látjuk ebben a választásban is, értelemszerűen felmerülhet a kérdés, az eredmények milyen változásokat hoznak. Tóth Csaba szerint a teljes baloldal számára nagy kérdés, milyen eredmények születnek majd. Ugyan az MSZP-t nem valószínű, hogy érdemi változásokra sarkallhatja egy választási vereség, viszont a kisebb pártoknak, mint a bejutás küszöbén egyensúlyozó Együtt-PM vagy éppen az ismét Gyurcsány Ferenc személye köré építkező DK, valóban a lét a tét. Igazán nagy buknivalója a Jobbiknak van – ha nem tudják megismételni az áprilisi eredményeiket, akkor megtörhet a felívelő röppályájuk, szavazóik szemében hitelességüket veszíthetik. Már így is a határon táncolnak: mérsékelt hangvételű kampányuk épp a radikális mondanivalóra hangolt választóikban kelthet ellenérzést. Egyedül a Fidesznek nincs most félnivalója: (egyre kevésbé) burkolt EU-kritikus kampányuk még mindig jobban felkelti a választók érdeklődését, mint a többi, semmitmondó üzenet együttvéve. Az LMP pedig valószínűleg az eddigi lendület kitartásában bízva fordult rá az EP-választásra, taktikájuk egyelőre beválni látszik.

Ha pedig az unió szempontjából nézzük a hazai választási eredményeket, akkor is van mi miatt izgulni. A megváltozott rendszernek köszönhetően ugyanis akár a mérleg nyelve is lehet a magyar eredmény – hogy hány jobb- és baloldali képviselő kerül majd be az EP-be és ki ül majd az elnöki székben a következő öt évnek is irányt szabhat. Valójában az uniós tagállamok választópolgárai meglehetősen keveset tudnak arról, milyen munka is folyik az Európai Parlamentben, és úgy tűnik, hogy nem is igazán érdeklődnek ez iránt.

Igaz, hozzánk a hírek szűrve érkeznek a meglehetősen távoli Brüsszelből, miközben (és ez főként a kormány felelőssége) a tíz évvel ezelőtti lelkesedésünkből mára egy viszonylag szkeptikus, kiábrándult viszony maradt csupán. „Kritikusabban viszonyulunk az Európai Unióhoz” – ennek kiváltó oka Tóth Csaba szerint többek között a Fidesz retorikája, az állandó (szóbeli) harc, amit a kormányoldal folytat Brüsszel ellen. Ez a kormánypárt számára pusztán belpolitikai szinten mérhető hasznot hoz, míg hosszú távon meglehetősen veszélyes játék.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!