Kétségbeesett idős nő hívott: minden, csípőprotézis-műtétjéhez szükséges előzetes vizsgálaton túl van – az éves várólistán is –, amikor a beavatkozás tervezett időpontja, május 7. előtt pár nappal értesítették, hogy műtétje sajnálatosan csúszik. A többi májusival együtt mind júniusra-júliusra kerül át, ahogy mondja – pénzhiány miatt.
„Nem szórakozásból feküdtem volna kés alá. Most mit tegyek? Néztem interneten fizetős helyet, de az ápolással, rehabilitációval együtt nincs 900 ezer, vagy még több forintom erre. A kopásos fájdalmaim rémesek, ezt csak az érti meg, aki volt már így. Lakáshoz vagyok kötve…”
Évente országosan cirka nyolcezer hasonló műtétet végeznek el; az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) vezeti a kórházak, klinikák által a Szervezeti és Működési Szabályzatban kötelezően előírt várólistákat. Intézményi listát egy 1997-es törvény szerint „olyan gyógyintézeti ellátásoknál kell vezetni, ahol a biztosított ellátására tartós kapacitáshiány miatt nincs lehetőség”. Az ortopédiában ezek a térd- és csípőízületi pótlások, a különböző gerincműtétetek. A beteg egy kódot kap – s azzal vár. Protekció nincs. Még akkor sincs, ha akad, aki egy műtéthalasztás után esetleg erre gondol. Az OEP által március végén közzétett legfrissebb várólistán az áll, hogy 25 helyen végeznek ilyen operációkat: a szolnoki Hetényi Géza kórházban 22 nap, a budapesti Péterffyben – ide tartozik a Fiumei úti Országos Baleseti Központ – 47, másutt több száz nap a várólistán töltendő idő. Miskolcon és Kaposvárott a megyei oktató kórházakban 800 nap feletti, a soproniban 1500(!), a Budai Egészségközpont-Országos Gerincközpontban – ez országos csúcs is – 1770 nap. Az EU-ban Spanyolországban, Nagy-Britanniában, a velünk egy szinten lévőkben még több – de ez nem vigasz.
Az OEP-nél vezetett úgynevezett homogén betegségi csoport (HBCS) alapján adott elszámolás szerint egy „csípőprotézis-beültetés komplikáció nélkül” így 739,3 ezer forint, egy beavatkozásért ennyit kapnak az intézmények az E-alapból. Van egy másik betűjelzés is, a TVK – a teljesítményvolumen-korlát. Jelentése valójában egyszerű: pénzhiány. Mert hiába vannak ott a jó orvosok, szakdolgozók, a speciális módon felszerelt műtő olykor mégis üresen, kihasználatlanul áll. Ha a vezetés a feje tetején áll, akkor sincs több pénz. Golub Iván, a budapesti Uzsoki utcai kórház főigazgatója szerint náluk 180-220 nap a várakozás a beteg bejelentkezésétől, de nagy a szórás. A legifjabb szakorvosnál 60-70 nap, de a különleges „kismetszéses” technikát meghonosító professzorra három év. A sztár az sztár, hírnevet hoz, de náluk – hála a professzornak – vagy 15 azonosan magas színvonalú operáló van már. Tavaly az OEP-től plusz 60 súlyszámpontot kaptak, ez 108 milliót hozott várólista lefaragásra a betegek érdekében: 10-12 olyan ellátottat jelent, aki némi gyógytorna után előbb segédeszközzel, majd anélkül tud dolgozni, autót vezetni. A budakeszi Országos Orvosi Rehabilitációs Központ évi százas nagyságrendben végez csípőműtéteket. Ary Lajos gazdasági igazgató szerint az a jó, hogy a mozgásszervi rehabilitáció azonnal elkezdődhet, helyben. Megfigyelése: egyre több a mondhatni fiatal, 40-50 éves beteg mozgásszegény életmód, vagy épp ellenkezőleg, „túlsportoltság” miatt. Mint ő maga, aki súlyemelő volt…
A budapesti Semmelweis Egyetem Karolina úti, hat évtizedes múltú Ortopédiai Klinikáját Szendrői Miklós professzor vezeti. Elmondása szerint a nagy centrumokban csúszhat meg leginkább a várólista, s leszögezi: „naprakész korrekt lista nincs, arra csak törekedni lehet. Gyors állapotbeli romlást jelző szakvélemény, várható komplikáció, meg területen kívüli sürgősség miatt el lehet és el is kell térni. Ilyenkor jön a kiértesítés, s látja a páciens: egy számára addig ismeretlen kód elébe tolakodott. Gyakorta megesik: már megrendeltük a vért, mégis csúszik a tervezett műtét. Mert a mentő hoz máshol operált, de a régi kilazult protézis eltávolítását, cseréjét nem vállaló helyről két beteget. Ez a havi nyolcmilliós keretünkből már el is visz kettőt.”
Szendrői professzor szerint nem megoldás, hogy „akinek jól megy, fizessen”, hiszen az ő béréből is vonták évtizedeken át a járulékot. Ez így erkölcstelen. – Elfogadható a kiegészítő biztosítás lenne, ha havi öt-tízezer forinttal meg tudná váltani az ember magának vagy akár a nagyapjának valamikori nagy műtétjét.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
