Pesszimista jobbra át

A pesszimisták aránya 2009 tavaszán érte el az eddig mért legmagasabb szintet: ekkor márciusban 91 százalék, de még a következő hónapban is 90 százalék vélte úgy, hogy rossz irányba mennek a dolgok. Hasonló utat járt be a lakosság gazdasági közhangulatát számszerűsítő mutató értéke is: a konjunktúra-index minden választás idején tartósan emelkedett, bár a választási években elért maximális érték egyre alacsonyabb volt. A mutató ugyanis 2002 közepétől másfél éven át fokozatosan romlott, és a második Gyurcsány-kormány megszorító intézkedései következtében, később pedig a gazdasági válság és az ezt követő kormányzati lépések hatására is jelentősen veszített értékéből. A gazdasági közhangulat a 2010-es választásokat követő néhány hónapban lényegesen javult, ám ez a trend az év végére megtört – igaz, még most is jobb, mint 2006 nyara és 2010 eleje között bármikor. Összességében azonban jól látható a magyarok alapvetően borúlátása: az elmúlt évtizedben mindössze egy bő egyéves időszak volt (2002. április és 2003. május között), amikor a válaszadók több mint fele úgy látta, hogy jó irányba mennek a dolgok, és a gazdasági közhangulat is csak a 2002-es választások idején került néhány hónapra pozitív tartományba.

Ezzel szemben a különböző intézményekbe vetett lakossági bizalom értékei 100 fokú skálára vetítve inkább a középérték, 50 pont körül ingadoznak, bár hosszabb távon fokozatos bizalomvesztés figyelhető meg. Jól látszik két, egyébként viszonylag magas elismerést élvező intézmény, az Alkotmánybíróság és különösen a köztársasági elnöki hivatal iránti bizalom gyengülése. A politikai intézmények iránti attitűd általában változékonyabb, például a kormány és a parlament megítélése a 2002-es és a 2010-es választások után is jelentősen javult. A fokozatos és általános bizalomvesztés következtében összességében sokat veszítettek a sajtó intézményei és a kereskedelmi bankok is. Külön említést érdemel azonban a rendőrség: bár a testületbe vetett bizalmat több esemény (többek között a 2006-os őszi zavargások, a Zsanett-ügy, a rendőrvezetők és a szakminiszter leváltása) is megrendítette, 2010-ben átlagosan mégis nagyobb fokú bizalmat élvezett, mint tíz évvel korábban. A rendőrségen kívül azonban egyedül a szakszervezetekhez való viszony lett számottevően kedvezőbb, mint 2000-ben, bár ebben az esetben inkább a korábbi nagyfokú bizalmatlanság enyhüléséről van szó.

A pártok szavazói támogatottsága látványosan változott az elmúlt tíz évben, akár a Fidesz és az MSZP közötti „olló” alakulását, akár a kisebb pártok visszaszorulását és újabbak előtörését nézzük. Bár 2000 első négy hónapjában nem volt túl nagy különbség a két nagy párt támogatottsága között (átlagosan 8 százalékpont az MSZP javára), több mint kétszer annyian gondolták úgy, hogy egy akkoriban tartandó választást a szocialisták nyernének, mint ahányan a Fidesz győzelmét látták volna esélyesnek. 2010 elejére azonban szinte alig akadt olyan válaszadó, aki nem a Fideszt látta volna a közelgő választások győztesének.

A politikai elitbe vetett bizalom hanyatlása a vezető politikusok népszerűségében is megmutatkozik. Természetesen a névsor változott, mégis látványos, hogy a 2000. decemberi politikuslista első öt helyezettje is nagyobb támogatottságnak örvendett, mint a tíz évvel későbbi lista élén álló Orbán Viktor. A miniszterelnök ugyanakkor most jóval népszerűbb, mint tíz évvel ezelőtt, a 2000 decemberében mért 43 százalékos „tetszési indexe” az akkori listán csak a 14. helyhez volt elegendő. A különbség egyébként abban is megmutatkozik, hogy a mindenkori tíz legkedveltebb politikus átlagpontszáma tíz év alatt 55-ről 48-ra esett vissza.

A pártpreferenciák változásánál is érdekesebb azonban az, ahogyan a magyarok ideológiai önbesorolása változott az elmúlt tíz évben. Alapesetben nem várnánk, hogy emberek nagy csoportjainak világnézete túlságosan gyakran, vagy nagymértékben változzon. Az elmúlt tíz év alatt azonban nagyjából két és félszeresére nőtt azok aránya, akik jobboldalinak vallják magukat, míg a baloldaliak aránya harmadával csökkent. Bár az önmagukat baloldalra sorolók aránya az életkor előrehaladtával nő, látványos, hogy a fiatalabb korosztály milyen mértékben fordult el a baloldaltól: 2000-ben az akkori 18-29 évesek ötöde vallotta magát baloldalinak, tíz év elteltével a mostani 30-39 éveseknek már csak 12 százaléka, a 18-29 éveseknek pedig mindössze 9 százaléka. Ráadásul, míg 2000-ben minden korcsoportban azok voltak a legtöbben, akik a bal-jobb skálán középre helyezték magukat, 2010-re minden korcsoporton belül (még a 60 felettiek között is) azok lettek a legtöbben, jobboldalinak vallják magukat. Hasonló, bár kisebb mértékű átrendeződés mutatható ki a konzervatív-liberális skálán történő önelhelyezésben is: tíz év alatt nagyjából másfélszeresére nőtt azok aránya, akik konzervatív gondolkodásúnak tartják magukat. Bár ez a látásmód továbbra is az idősebbekre jellemző nagyobb arányban, az elmúlt évben már a 30 évesnél fiatalabbak közül is minden negyedik a konzervatív oldalon helyezte el a saját nézeteit.

 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!