Az a poén megvan, hogy nem az a durva, hogy olimpiát rendezünk, hanem az: Mészáros Lőrinc nyeri majd a 200 női mellet is? Bödőcs Tibor humorista mondása több mint tréfa: a sport utáni olimpia lényegének tökéletes megragadása. Az igazság utáni politika kora elhozta ugyanis a sport utáni olimpiát is.
Ahogy választást lehet nyerni úgy, hogy a politikai szereplők nyilvánosságban előadott története semmilyen módon nem találkozik a valósággal, nem reflektál a tényekre, úgy lehetségessé vált a sport nélküli olimpia megtartása is. Amikor az egész ötkarikás cirkusz csupán maskara, amelyet a hatalmi elit használ, hogy elvarázsolja a közönségét. Méghozzá azért, hogy a közösségi öröm forrásaként ismert sport, a csodálatos ötkarikás tradíció és eszme, egy kéthetes verseny mögé bújva soha nem látott ütemben, példátlanul átláthatatlanul, lényegileg társadalmi kontroll nélkül, a „békeidőben” megszokott szabályok átírásával több ezermilliárd forintnyi pénzt toljon ki meghatározott üzleti körnek.
Nem lép be a valóság
Már látható: Budapest 2024-es pályázata méltó arra, hogy e romlottság példája legyen. A Fürjes Balázs irányította olimpiai cégnek, hálózatnak nincs olyan lépése, amely azt üzenné: az elit elhiszi, hogy a játékok szolgálhatnák az egész politikai közösség érdekeit.
Tényleg a tökéletes gátlástalanságot mutatja, ahogyan a közpénzt osztogatják a Rogán Antal pasa parki szomszédjaként is ismert Csetényi Csaba érdekeltségeinek és az FTC-vezér Orosz Pál cégeinek.
Teszik ezt úgy, hogy rengeteg energiát fordítanak arra, hogy a magyar embereket elzárják az információktól, a végtelenségig nehezítsék a projekttel összefüggő, nyilvánvalóan közérdekű adatokhoz való hozzáférést. Az olimpiai cég az adatvédelmi hatóság ajánlása ellenére sem teszi közzé honlapján a megállapodásait.
Fürjes Balázs, a budapesti pályázat elnöke meg lényegében nem ad interjút semleges környezetben: a kormány által közvetlenül vagy közvetve finanszírozott médiumokon kívül eddig csupán az olimpiai cég által támogatott mellékletben szólalt meg. Jellemző, hogy a projektet népszerűsítő rendezvényeken is kínosan ügyelnek arra, hogy a valóság ne léphessen a terembe, az pedig papírforma, hogy a különböző kiadások, tervek, részletek után érdeklődő újságíróknak nincs esélyük arra, hogy érdemi választ kapjanak felvetéseikre.
Azaz a projekt arcai még csak beleállni is gyávák az ügybe, miközben több ezermilliárd forint közpénzt készülnek feldobni az olimpiai rulettre. Az ugyanis biztos: ez legjobb esetben is szerencsejáték.
A magyar kormány például GDP-arányosan annyit költene a játékokra, amennyit korábban tán csak az olimpiai fatalistaként viselkedő Görögország.
Ráadásul ez is csak tipp.
Merthogy egészében felfoghatatlan módon nincs az aktuális tervekhez kialakított nyilvános kalkuláció, azaz nem tudni, ma pontosan mennyit szán Magyarország a játékok megrendezésére.
Konkrét számot a PwC könyvvizsgáló cég első – eltitkolt, ám a Népszabadság által megszerzett és feldolgozott – megvalósíthatósági tanulmányában láttunk, ám azóta azt a tervet darabokra szedték. Az a dolgozat nyereséget volt képes kimutatni, igaz, olyan apróságokkal nem számolt, mint például a biztonsági költések.
Erről annyit, hogy Athén 75 millió dollárra becsülte a biztonsági büdzsét, hogy aztán több mint 1,3 milliárd dollárt költsön erre, Pekingben egyenesen 7 milliárd volt a számla, London 1,5 milliárd, Rio de Janeiro 1,25 milliárd dollárral számolt, Budapest, ugye, nulla dollárral kalkulál.
És persze a lelkes tanácsadók nem csupán efféle költségelemeket mellőznek, de nem számolnak azzal sem, hogy a projektet szétlopják. Erre idehaza jó esély mutatkozik, ahogyan arra plasztikusan utal Bödőcs esélylatolgatása.
A zseniális humorista persze nem viccekből, hanem tényekből dolgozik: elég csak a vizes vb szervezését említenünk. Az idei világverseny költségét eredetileg 25 milliárdra tették, a legvadabb mondások sem említettek 40 milliárdnál többet, ehhez képest már most 100 milliárdnál áll a számláló. Azaz a tervezett büdzsé négyszeresét szórják el az eseményre.
Vidékre semmi
Ez csöppet sem bizonytalanítja el az olimpiát támogató hatalmi koalíciót, elvégre éppen az irdatlan pénz elköltésének lehetősége adja szövetségük alapját. A nagy nemzetközi pénzügyi tanácsadó cégek rendkívüli módon érdekeltek a projektben, hiszen milliárdos megbízásokat hozhat, miközben évtizedre a globális figyelem középpontjába küldheti a várost. A komplett gazdasági elit támogatását is megkapja az olimpia, hiszen nincs olyan legalább egy betonkeverőt felmutató cég, amelynek ne esne le valami, ha megindulnak a beruházások. És ugyanez igaz a kommunikációs és sportiparágra éppúgy, mint a szállodaszektorra.
Éppen csak az állampolgárokat és a kisvállalkozásokat nem kérdezik. Az utóbbiakat például biztosan érdekelné, miként növekedhetnek a NOB elképesztően szigorú marketingkódexe mellett, amely rigorózusan szabályozza, hogyan lehet használni az olimpiai logókat, hol, mit lehet árulni, miként kell kiszolgálni a topszponzorokat, arról nem szólva, miként is juthatna átlagvállalkozó sanszhoz a Fidesz közeli klientúra mellett. Erről nem lesz szó a kampányban, ahogy az emberek érdekeiről sem – mivel az elit minden rétege jól jár a biznisszel, nem kerül majd szóba az igazság. Meg a jövő.
Így nem tudunk meg semmit arról, milyen hatással lenne hosszú távon egy ilyen fővárosközpontú projekt a régiós egyenlőtlenségekre, miközben Magyarország az egyik szélsőségesen egyenlőtlen állam az EU-ban: a fővárosi térség egész Európa jól menő területei közé tartozik, miközben a komplett Magyarország az EU legnyomorultabb térségei között van. Erre majd elmondják Fürjesék, hogy vidéki olimpia, ám a NOB szabályzata világosan fogalmaz: egy város rendezi a játékokat.
(Ezt egyébként világosan mutatja, hogy Budapestnek kell pályáznia, nem Magyarországnak.)
Arról nem szólva, hogy a szavakban a neoliberális gazdaságpolitika ellen harcoló magyar kormány minden neoliberális álmot megvalósít majd, ha Budapest rendezi az olimpiát. Előkészítettek ugyanis egy jogszabályt, amely totális deregulációt tesz lehetővé az ötkarikás beruházásoknál. Azaz csak kivételesség lesz: nem lehet akadály hatóság, szabály, norma, környezet, érték. A mindenható olimpiai szervezet azt csinál majd Budapesttel és a közpénzzel, amit akar.
Népszavazás: mi van a paraván mögött?
Hogy senkihez ne jusson el információ arról, mi történik az olimpiai paraván mögött, a kommunikációs gépezet gondoskodik.
A kérdéseket nem engedik be a kontrollált nyilvánosságba, mesélik viszont majd a történetet az országról, amely a legsikeresebb azok között, amelyek soha nem rendeztek olimpiát, egymást követik majd a legendák győzelmeinek képsorai, Egerszegi Krisztina úszásai és Szilágyi Áron tusai, sporthősök mosolyognak majd plakátokon, reklámfilmekben.
Ez lesz a látvány, ami eltakarja a valóságot, amely történelmi kitekintésben is példátlan visszaélés-sorozatot, szemérmetlenséget és igazságtalanságot mutatna. Ha népszavazást rendeznének az olimpiáról, legalább esély lenne arra, hogy a valóság is bemutatkozzon. Erre viszont kevés sansz van, mert a hatalom eddig minden eszközzel megakadályozta a véleménynyilvánítás bármilyen lehetőségét.
A kampányát csütörtökön megnyitó Momentum Mozgalom mégis kísérletet tesz arra, hogy megszerezze a támogatást a referendum kiírásához (lásd keretes írásunkat). Több párt is jelezte (Együtt, LMP), kész támogatni a fiatalok mozgalmát, hogy az elérje célját. Meglehet, ez az utolsó lehetőség, hogy legalább vita alakuljon ki a komplett nemzedékek jövőjét eldöntő beruházásról. Mert például egyes hírek szerint a NOB – nyilván látva, miként csökken az érdeklődés az irdatlanul kockázatos, drága és átláthatatlan projekt iránt – kész akár a 2028-as rendezést is kiosztani az idén. Most még van, aki hajlandó elvállalni a játékok megtartását, arra viszont semmi garancia, hogy négy év múlva is akad olyasvalaki, aki hajlandó feldobni a jövőt az olimpiai rulettre.
Már csak e rémisztő kilátások miatt is fontos lenne elérni a népszavazás megtartását. Mert ha minden így megy tovább, akkor Budapest célba vesz egy olimpiát, amelynek egyetlen biztos vesztese Magyarország lesz. Például azért, mert már ma fogadni lehet arra, Mészáros Lőrinc nem csupán megnyeri a 200 női mellet, de megszerzi a második és a harmadik helyet is. Ez ugyanis a papírforma a sport utáni olimpián.
A Momentum Mozgalom egy főleg 25–35 év közötti fiatalokból álló csoportosulás, amelyet még 2015-ben kezdett el barátaival, jogász szakkollégistákkal és orvostanhallgatókkal megszervezni Fekete-Győr András, aki jelenleg az elnöki pozíciót tölti be. Az elmúlt másfél évben sokat hezitáltak azon, hogy milyen üggyel lépjenek ki a széles nyilvánosság elé, tavaly döntöttek úgy, hogy a budapesti olimpia elleni tiltakozást tűzik zászlajukra. A népszavazási kezdeményezéssel arra szeretnék felhívni a figyelmet, hogy milyen fontos célokra kellene költeni azt a pénzt, amit a kormány az olimpia megszervezésére szán. Aktivistáik csütörtökön Budapest 25 pontján kezdték meg az aláírásgyűjtést, szombaton pedig kampányindító rendezvényt tartanak a Corvin Clubban este 19 órától. A korábbi hasonló civil mozgalmakkal ellentétben nekik kimondottan céljuk később kilépni a pártpolitikai színtérre. És nem is kezdik rosszul: a péntek reggeli adatok szerint már valamivel 10 ezer fölött tart az aláírások száma. A Kétfarkú Kutya Párt pedig plakátkampánnyal támogatná meg a momentumosok aláírásgyűjtését, miként a menekültellenes népszavazáskor, ezúttal is közadakozásból. A kétfarkúak mindössze öt óra alatt már több mint 3 millió forintot kaptak a polgároktól az akciójukra.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!