Plázától a szegénysorig - Megállíthatatlanok az új típusú drogok

Fiatal külföldi srác a Blaha Lujza téri aluljáróban. Táncol, majd egyszer csak leveszi az összes ruháját, és meztelenül fetreng a földön. Az emberek elsétálnak mellette, többségük alig néz rá. Végül összeszedi magát, felöltözik, úgy távozik, mint aki „rendben van”. Nem sokkal később és nem sokkal messzebb elővesz egy kést, és tizenhét szúrással végez magával. A köztéri kamera megörökítette a fiú életének utolsó állomását. Azt viszont a hatóságok is csak később derítették ki: mielőtt önkívületbe esett, dizájner droggal ütötte ki magát.

Kellett egy kis idő – vagy inkább néhány év –, mire a hazai és nemzetközi szervek képesek voltak alkalmazkodni a legújabb drogfogyasztási szokásokhoz. Pedig ha valami, akkor az idő kifejezetten fontos tényező, ha a pillanatonként változó drogokról van szó.

Van segítség

Budapest vagy vidék – egy dologban nem nagyon különböznek egymástól: az új típusú drogok megállíthatatlanul törnek előre. Egyre fiatalabbak és egyre erősebben vágynak arra, hogy kiüssék magukat: nagyjából így jellemezhető hazánkban a drogfogyasztási szokások alakulása. Pécsen jártunk, hogy az INDIT Közalapítvány széles körű projektjein keresztül próbáljuk felmérni, hogyan lehet erre az új helyzetre reagálni.

„Volt egy időszak, amikor nagyon meg voltunk ijedve, mert nem tudtuk, hogy mik ezek a szerek, és hogyan kell foglalkozni velük. De az elmúlt három évben igyekeztünk kidolgozni olyan módszereket, amelyekkel alkalmasak vagyunk, ha nem is megfékezni, de legalább kezelni a helyzetet” – magyarázza Kárpáti Tamás, a pécsi Mérföldkő Egyesület Rehabilitációs Otthonának szakmai vezetője. Még a sokat látott szociális munkások számára is gyakran megdöbbentő, hogy milyen állapotba kerülnek ugyanis azok, akik ezekkel a szerekkel keresik a bódulatot.

Márpedig a szakembereknek fel kellett venniük a versenyt – az új típusú szerek ugyanis hamar függőséget okoznak, és más drogokhoz képest hamar tartós kárt is tesznek az emberben. Ráadásul soha nem lehet tudni, hogy milyet. Van, akinek az intravénás szerhasználat közben olyannyira tönkrementek az erei, hogy a karja került veszélybe. Mások, főleg a tartós használat következtében egyelőre megjósolhatatlan kimenetelű agykárosodást szenvednek – hangokat hallanak, hallucinálnak, és mivel többnyire sem orvos, sem más szakember nem tudja megmondani, hogy hogyan kezelhető egy-egy beteg, ezért jelenleg még azt sem lehet megmondani, mennyire lesznek károsak ezek a mellékhatások.

A Mérföldkőnél egy viszonylag hosszabb, 10 hónapos programot alkalmaznak, amely elsősorban a függőség lelki okait tárja fel, és különböző terápiák segítségével igyekszik megelőzni a visszaesést és visszaintegrálni az egyént a társadalomba. Ezt a fajta, hosszabb kezelést Kárpáti Tamás szerint a fiatalok nehezebben bírják, számukra a beláthatóbb időtávlatban segítő terápiák lehetnek hasznosabbak – bár azt a szakember is elismeri, hogy minden egyes eset egyedi, így nincsenek általános utak, amiken haladni lehet. „Épp ezért dolgozunk azon, hogy a különböző rehabilitációs otthonok közt aktívabb kapcsolattartás folyjon, hogy mindenkinek sikerüljön megtalálni a számára leghatásosabb módszereket” – mondja a szakember.

Idáig eljutni azonban nem egyszerű. „Van egy pont, amikor a függő már nem képes egyedül boldogulni. Ez lehet bármilyen krízishelyzet: nincs hová menni, nincs miből élni, nincs kihez szólni. Ilyenkor kér segítséget. De még ez sem garantálja azt, hogy bekerülve hozzánk képes lesz leküzdeni a szenvedélyét, legyen az bármi – drog, alkohol, gyógyszer vagy szerencsejáték. Volt olyan, aki megállt a kapuban, körbenézett, és visszafordult. Olyan is, aki egy ideig nálunk volt, de aztán inkább elment. És olyan is, aki többször is megfordult az otthonban, mert egyedül nem volt képes megbirkózni a külvilággal” – mondja Kovács Attila, a Változóház Rehabilitációs otthon vezetője, aki maga is évtizedekig küzdött saját függőségével. A Pécstől nem messze, Pécsváradon található otthonban viszonylag rövid ideig tartózkodnak a kezelésre szorulók, az egészen fiatal, tinédzser korúaktól a 60 felettiekig tulajdonképpen bárki, aki a felvételi beszélgetés után alkalmasnak találtatik, elfogadja a házszabályokat és ő maga is megfelelőnek érzi a programot ahhoz, hogy új életet kezdjen. Az ország egész területéről érkeznek ide a gyógyulásra vágyók, akik számára ez lehet a gyógyuláshoz vezető út. Mert a rehabilitációnak is különböző útjai vannak. A Változóházban főként a Minnesota-modellt követik, a szemlélet alapja a betegségelv, amely kimondja, hogy az alkoholizmus és a narkománia gyógyíthatatlan betegségek, ám meg lehet tanulni együtt, tünetmentesen élni vele. Ehhez pedig folyamatos munkára és tanulásra van szükség, így a Változóházban nincs pihenés: a bentlakók folyamatosan képzéseken vesznek részt (egészen pontosan megtanulják például, biológiailag mi okozza függőségüket), emellett dolgoznak is, a szőnyegkészítéstől az asztalosmunkáig sokféle tevékenységgel foglalkoznak. És ez csak egy módszer a sok közül.

Az azonban nem elég, ha valaki végigcsinál bármelyik otthonban egy ilyen programot. A függőség ugyanis élethosszig tart, legfeljebb sikerül uralkodni rajta. Ám ha vége a terápiának, a társadalomba való visszatérés okozhat komoly problémát – és a probléma könnyen visszaesést eredményez, így fontos, hogy legyen, aki olyankor is fogja a beteg kezét, amikor új életet akar kezdeni. Itt lép be a képbe Pécsen a „Tisztás” Szenvedélybetegek Nappali Intézménye, ahová azok is betérhetnek, akik tűt akarnak cserélni vagy ennének egy zsíros kenyeret, vagy telefonálni, internetezni szeretnének. „Ezek az emberek megpróbálnak tiszta lappal indulni, de munkát találni például nagyon nehéz számukra. Ilyen, adminisztrációs dolgokban is segítünk, vagy az önéletrajz megírásában, de akkor is bátran fordulhatnak hozzánk, ha csak szeretnének beszélgetni, mert elbizonytalanodnak, egyedül érzik magukat, és nem akarnak visszaesni ” – magyarázta Kovács András terápiás segítő.

És amit nem lehet elégszer elmondani: szükség van a prevencióra, vagyis a megelőzésre, méghozzá minél hamarabb és minél szélesebb körben. Az INDIT épp ezért jelen van az utcákon is, emellett az országban egyedülálló módon Alternatíva Ifjúsági Iroda néven közösségi teret működtetnek a helyi bevásárlóközpontban is – a szakemberek ugyanis tisztában vannak vele, hogy a fiatalok számára ez az a tér, ahol sok időt töltenek, és ahol szükségük van arra is, hogy értelmes szabadidős tevékenységet végezzenek, miközben a pszichológusok és szociális munkások segítik őket életvezetési tanácsokkal. „Ez egy kényes terep, nehéz a fiatalokat becsalogatni, pedig sokszor látjuk, hogy szükségük lenne a segítségre” – magyarázza Máté Zsolt szociális munkás.

Szegények menekülőútja

Megint máshogy kell kezelni a szegénységben élők problémáit. Az alapítvány ezért TÉR Közösségi Szolgálat néven Pécs egyik szegregált területének központjában is működtet intézményt, amely elsősorban a helyi problémákra (a mélyszegénység és a tartós munkanélküliség mellett a droghasználatra) igyekszik reagálni. Az ugyanis mára nyilvánvaló, hogy a szegénységben élők számára a könnyen és olcsón beszerezhető drogok jelentik a menekülést a valóságból, ráadásul a szakemberek itt találkoztak már 8 éves szerhasználóval is. De a tűcsereprogramra éppúgy nagy szükség van: a Hepatitis C-fertőzöttség a legutóbbi mérés szerint minimum 70 százalékos a telepen élő intravénás szerhasználók körében. A TÉR szakemberei emellett lakhatási és álláskeresési tanácsadást is nyújtanak, és nagy hangsúlyt helyeznek a közösségi és kulturális programok szervezésére, a közösségépítésre is. Hosszú volt azonban az út, mire a helyiek is megértették: itt segítségre számíthatnak.

Emellett az alapítvány működtet Bulisegély Szolgálatot, amely a szórakozóhelyeken és fesztiválokon nyújt információt a segítséget kérőknek, de korábban iskolai szociális munkát is végeztek több pécsi középiskolában, és általános iskolában is. „Régebben még ennél is szélesebb körű szolgáltatást igyekeztünk nyújtani, volt például rádiónk, újságunk, aktívabban, több szociális munkással dolgoztunk. Hogy mikor hogyan működünk, az elsősorban a pályázati pénzek elosztásától függ, attól, hogy éppen ki és hogyan osztja a támogatásokat” – mondja dr. Szemelyácz János, az alapítvány vezetője.

Az viszont biztos, hogy a jelenlegi körülmények között Pécsen a lehető legszélesebb körben, a megelőzéstől az utógondozásig a betegség minden fázisában hozzá lehet jutni a segítséghez. Ám ahogy azt Kovács András mondja: „A legnehezebb megtanulni segítséget kérni, szégyenkezés nélkül.”
 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!