Három holló ült a faágon, és a tejfehér ködben álldogáló két férfit figyelte, akik szemlátomást nem tudták eldönteni, merre kell hazamenni. Mindketten azt mondták, arra, de másfelé mutattak.

 
VH, 2017. december 23. - "Csoda" - Ünnepi melléklet

Az egyik férfi, aki kínainak mondta magát, azt javasolta, várják meg, amíg fölszáll a köd, s hogy jól teljen az idő, meséljenek el egy-egy történetet, de ugyanarról. Elgondolkodtak, majd a férfi, aki magyarnak mondta magát, azt javasolta, meséljenek a kiégett szerelemről.

Jól van ( , ejtsd: Hăo ba!), felelte a kínai férfi, s már bele is kezdett a történetbe.

Egy szép tavaszi napon felkereste egy férfi a Mestert, aki a kerti tóba hullott virágszirmokat szemlélte, hogy adjon neki tanácsot, mit tegyen, mert már nem szereti a feleségét, szexuálisan nem kívánja, és a szavát se szereti hallani, annyira idegenül beszél.

A Mester föl sem emelte tekintetét a vízfelszínről, úgy válaszolt:
– Indulj el a tenger felé, és addig járd a partot, amíg föl nem fedezed a kiszáradt folyómeder tengerbe torkolló szakaszát. Ha megtaláltad, állj a partjára, és szemléld a tengerbe torkolló üres meder és a tenger találkozását. Meg fogod kapni a választ.

A férfi hálásan köszönte a tanácsot, és elindult a tenger felé. Soknapi gyaloglás után elérte a hegyekből lefutó száraz medret, de hiába állt ott három napon és éjjelen át, csak nem jött a válasz.

Elcsigázva ment vissza a Mesterhez, aki újabb tanácsot adott neki:
– Menj be egy erdőbe, és addig haladj, amíg a gyönyörű zöld rengetegben föl nem fedezed a magányosan álló, kiszáradt fát. Szemléld őt és környezetét, megkapod a választ.

A férfi bevette magát az erdőbe, és csakhamar rátalált az üde lombok között a kiszáradt fára. Alkonyatig szemlélte, majd tanácstalanul hazaballagott.

A Mester harmadjára a hegyekbe küldte, hogy keressen olyan zord sziklát, amely ugyan még dacol az idővel, de a lábát már apró kőmorzsalék borítja. Szemléld hát akkor ezt, mondta a Mester, hátha az ő nyelvét jobban beszéled.

Kiment a férfi a hegyekbe, jó sokat mászott, mikor a fáradtságtól elterülve megpillantotta az idővel dacoló, de már porladó sziklát. Alig telt el egy óra, a férfi a homlokára csapott, és árkon-bokron át szaladt a Mesterhez, hogy hálálkodjon. Majd hazafutott és összevissza csókolta a feleségét, aki aztán az ágyban hajnalig azon gondolkodott, kettejük közül ki változott ekkorát.

A magyar férfi a történet végén köhintett egyet, és így válaszolt: Szép történet, de a valóság azért más.

Mi a valóság? – kérdezte a kínai férfi, és a három hollóra nézett.

Mondok én egy másik történetet, mondta a magyar férfi:
A fiú korán házasodott, alig múlt tizennyolc, mikor elvette a barátnőjét, akivel sok éven át egy iskolába járt.

Mire elérte a harmincat, már tizenkét év házasság állt a háta mögött, s úgy tűnt, a felesége már nem az a nő, akit megszeretett, és akivel a világ végére is elment volna dalolva.

Megváltozott minden, kiégett a házasságunk, mondta a fiú az apjának, mikor fölkereste, hogy adjon neki tanácsot, mihez kezdjen. Az apja elővett két decis poharat és pálinkát töltött. Az apja egy hajtásra megitta, de a fiú nem akart inni. Jól van, mondta az apa, elmondom, mit kell ilyenkor csinálni.

Fogod magad és elválsz, jogilag lerendezed, elfelezitek a vagyont, és mehet mindenki, amerre lát. Mert ha együtt maradtok, az kínszenvedés lesz neked is, meg a feleségednek is. Kínszenvedés, mondta az apja, olyan, mintha a disznót manikűrollóval akarnád levágni. Szenved a disznó meg te is, de tán még az olló is. Világos?

A fiú bólintott, megköszönte apjának a jó tanácsot, majd zsebre tett kézzel elindult a városba bolyongani. Megnézte azt a szökőkutat, amiben gyerekként fürödtek az asszonnyal éjszaka.

Megnézte az utcán azt a sarkot, ahol három órát várt rá hiába, mert lerobbant a kocsijuk. És megnézte a cipőjét, amit tíz éve kapott a feleségétől. Aztán hazament, és elmondta, amit az apja mondott. Az asszony fölállt, a hasához szorította a férfi fejét. Jól van, mondta, váljunk el. És attól a naptól kezdve soha többé nem beszéltek a válásról.

A fiú apja hónapokig kérdezgette, na, mi van, váltok? A fiú csak a fejét csóválta. De miért, hogy? – kérdezgette a férfi. A fiú nem tudott válaszolni, de abban biztos volt, hogy végtelen hálás az apjának, hogy a házasságukat a körömollóval végzett disznóvágáshoz hasonlította.

A kínai férfi résnyire összehúzta a szemét, nagyot sóhajtott, majd így szólt: A férfi akkor a legerősebb, ha le tudja győzni a gyengeségeit. A magyar férfi szeme sarkába fél másodpercnyi mosoly költözött, de mikor meg akart szólalni, a három holló felröppent az ágról, és viharzó szárnysuhogással széjjeloszlatta a ködöt. És akkor a két férfi hazaindulhatott.


( Illusztrációnk:
Li Ko-csiang kínai miniszterelnök (b) és Áder János
köztársasági elnök a Sándor-palota teraszán – Fotó: Kovács Tamás
)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!