Pogány várból monostorrom

Olyan hely, ahol különösebb érintettség nélkül is érezni a hely szellemét. Annak idején Koppány felségterülete volt egész Somogyvár – állítólag 997-ben pontosan a későbbi monostor helyén álló várból indult Veszprém ostromára, csak épp közben, Sóly környékén belefutott Szent István kardjába. Bár Koppány szálláshelyét a régészeti kutatások napjainkig nem találták meg, máig él a legenda, mely szerint a Bizánc jelét magára vevő vezér legyőzése után itt mosta le a kardját a későbbi király, illetve, hogy Szent László a 11. század végén azért telepített ide szerzeteseket, hogy a pogányságnak még az emlékét is eltörölje és kvázi „megszentelje” az istentelen földet. Azt mondják a spiritiszták, hogy a harc még mindig dúl errefelé, Koppány több ezer év elteltével sem nyugszik békében, ezért nem tudott fenn- és megmaradni egy olyan bencés apátság, mely egykor a legnagyobb volt a magyarországi apátságok között, és a harmadik a sorban a királyi alapítású egyházak, Fehérvár és Pécs után. Ráadásul korában az első és egyetlen olyan monostor volt, amely nem tartozott a pannonhalmi apátság alá, hanem a Cluny reform égisze alatt függetlenedhettek – egyedül a dél-francia Saint-Gilles apátjának tartoztak engedelmességgel. Annak ellenére, hogy több szempontból is kiemelt szerepe volt a bencés rendházak történelmében, valahogy mindig is rájuk járt a rúd: már 1508-ban arról számolnak be jegyzőkönyvek, hogy „Az épület düledezik, benne teljességgel nincs szerzetesi élet, s nem tartanak szerzetesi fegyelmet. Öt szerzetes van a monostorban, ebből kettő öreg, a harmadiknak rossz a szeme, a maradék kettő egyebet sem tesz, mint királyi rendeletekkel utazik.” Nem sokkal később, a mohácsi vész után már mint végvárat említik a krónikák, a 17. század elején pedig már arról számolnak be, hogy alig hagyott belőle valamit a török. Többen úgy vélik, Koppány tért vissza Tojgun pasa személyében…

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!