Hogyan végződhet gondnoksággal egy családi perpatvar? Nálunk egész egyszerűen, sőt jogszerűen, akár bármiféle szakértői bizonyíték nélkül is. Ez történt egy asszonnyal, esetét egy rosszabb minőségű olasz bűnügyi filmhez hasonlítják. Áder János államfőn is múlik, megtörténhet-e ez mással is.
Kívülálló számára meghittnek tűnik, ahogyan a két asszony egymás mellett ül a padon. A 62 éves Somkuti Ilona és húga, Katalin. Markó utca, délután egy óra, várják a bírósági bebocsátás. Nem is gondolnánk, hogy komoly vihar dúl közöttük. Próbálok én is közvetíteni a tárgyalás szünetében, de szinte már képtelenség kibogozni az adok-kapok tengerében, kit és milyen szándék vezérelt valójában. A húg váltig hajtogatja: ő csakis jót akart, megmenteni a nővérét a végső lecsúszástól, az anyagi ellehetetlenüléstől, és rábírni, hogy kezeltesse magát. Ilona viszont arról van meggyőződve, hogy egyszerűen ki akarták őt játszani, lakását elszedni. Ami viszont tény: Ilonát húga vetette gondnokság alá, mondván, alkalmatlan ügyei intézésére, kényszerképzetektől és üldözési mániában szenved. Az egyéves, ideiglenes gondnoksága alatt akaratán kívül eladták édesanyja lakását, elvesztette állását és anyagilag a korábbihoz képest lényegesen rosszabb helyzetbe került. S tény az is: ez az állapot jogszerűen nem is állhatott volna fönn, első fokon a bíróság ítéletének minden pontjában tévedett.
Somkuti Ilona 25 éve küzd depresszióval, szorongásos zavarokkal, súlyos anyagi gondokkal. Nincs is ezen talán semmi csodálkoznivaló, hiszen egyedül nevelt fel három gyermeket, közben dolgozott a biztosítási szektorban, pénzzel és emberekkel foglalkozva kereste meg a mindennapi betevőt. Ez azért is fontos körülmény, mert az ominózus ügy egyik sarokpontja épp az, hogy testvére szerint Ilona képtelen pénzügyeit mederben tartani. Katalin a gondnokság alá helyezési kérelmében egyebek mellett azzal is érvelt, hogy nővére belátási képességének hiányában jutott olyan súlyos anyagi helyzetbe, hogy ma már 2,5-3 milliós adósságot halmozott fel. Betegségére, anyagi helyzetére és több rendőrségi feljelentése miatt kérte a gyámügyet: rendeljenek gondnokot Ilona mellé és korlátozzák legalapvetőbb emberi jogaiban. Ugyan kérését egyetlen szakértői vélemény sem támasztotta alá, a csepeli bíróság egyik ügyintézője elrendelte az asszony jogainak részleges korlátozását, ideiglenes gondnokság alá helyezte. Hiába vallottak saját gyermekei is ez ellen, a bíróság így döntött. Ilona lánya, Loczky Edit szerint őket egyetlenegyszer hallgatta meg annak idején a bíróság, többet nem kérdezték. „Hármunkat egyedül nevelt föl, hogy belefásult, anyagilag is nehéz helyzetbe került, adott körülmények között cseppet sem meglepő – mondja Ilona fiatalabb lánya, aki szerint az egész a nagymamájuk lakása miatt történt. – A nagynéném nagyon el akarta adni, anyu pedig nem. A gyámhivatalnál tanácsolták Katinak, kérje a gondnokságot és azzal meg lesz oldva.”
„Semmi rosszat nem akartam a nővéremnek” – mondja könnyeivel küszködve Katalin a Fővárosi Bíróság tárgyalójában dr. Kósa Zsuzsanna bírónőnek. Ilona és kirendelt ügyvédje azonban nem a törődést és az aggódást érti ki a bíróságig vitt lépésekből. „Ki akartak egyszerűen forgatni” – veti ellen Ilona, aki hosszan bizonygatja a bírónőnek, hogy folyamatosan jár a pszichológushoz, adóssága nem nő, csak a kis jövedelméből meglehetősen lassan törleszthető. „A szégyenletes döntés óta csak rosszabb lett a helyzetem, elvesztettem a munkámat” – mondja a tárgyalóban az asszony, aki nem tudott és nem tud ma sem beletörődni a gondnokságba. A szerinte egészen méltatlan eljárások miatt a Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórumot kereste meg. Radó Iván, a szervezet elnöke szerint Ilona gondnokság alá helyezését sem szakértői vélemény, sem valós egészségügyi állapota nem indokolja. „A lakosság legalább negyede pszichés gondokkal küzd, fele súlyos anyagi gondokkal, a családi viszályokról nem is beszélve. Ezzel az erővel akár a fél országot korlátozhatnák alapvető jogaiban” – fogalmaz Radó Iván.
„A gondnokság alá helyezés kizárólag két feltétel esetén indokolható. Az egyik, hogy az illetőnél orvosilag igazolható, belátási képességének hiánya miatt érdekében álljon a korlátozás, illetve állapota a környezetére jelenthet veszélyt” – indokol a bírónő a Markó utcában. „Tény, hogy az alperes orvosi kezelésre szorul” – néz a bírónő mélyen Ilona szemébe, de szerinte mindez nem alapoz meg semmiféle korlátozást. „Családi konfliktusokat nem lehet bíróságon rendezni, ez nem az ilyen ügyek elintézési módja” – mondja dr. Kósa Zsuzsanna, aki végül rövid tanácskozás után minden pontján megsemmisítette a csepeli bíróság döntését.
Íme, egy rövid iskolapéldája annak, milyen egyszerű ma bárkit korlátozni jogaiban, ha épp úgy áll érdekünkben. A bíróság első fokon lényegében mindent figyelmen kívül hagyva döntött és korlátozott. De ezt meg is tehette. Az ítészeket ugyanis a szakértői vélemény sem köti. A bírónak a bizonyítékok szabad értékelését biztosítja a törvény, teljes az önállósága, mindössze indokolási kötelezettsége van. Ilyen szabályozásra Európában nincs példa. Mégis, milyen jogrend az, ahol jogerős bírósági döntés nélkül is azonnal beálló joghátrányok érhetnek valakit? Ilona igazát immár jogerős ítélet mondja ki. De az akaratán kívül eladott lakását már nem hozza vissza senki.
„A gondnokság célja, hogy a rászorulókat segítse és a társadalmat a lehetséges mértékben tehermentesítse. De a rendszer nincs felkészülve arra, hogy önös érdekek állhatnak az eljárás megindításának szándéka mögött. A bíróság, amelyhez az igény befut, kapásból szakértői véleményt kér, de gyakran addig is elrendeli a gondnokságot, hogy ne vesszen kárba idő. Máris kattant a bilincs az érintett lelkén” – mutatja be az egyszerű menetet Radó Iván, hozzátéve: Magyarországon ez sokkal gyakrabban előfordulhat, mint gondolnánk.
A kizáró gondnokság nem európai intézmény, ezért a 2010-re elkészülő polgári törvénykönyvből (Ptk.) ki is maradt. De a nemrég elfogadott legújabb Ptk.-ba mégis bekerült. Áder Jánoshoz fordul ezért több, a fogyatékos személyeket képviselő szakmai és civil szervezet, hogy a köztársasági elnök ne írja alá a 2013. február 11-én elfogadott törvényt. Azzal érvelnek, hogy a teljesen korlátozó gondnokság Alaptörvény-ellenes, hiszen automatikusan von meg jogokat a gondnokoltaktól. Az államfőn is múlik, így marad-e.
Magyarországon három férj ügye kapott már nyilvánosságot gondnoksággal kapcsolatban. Kettőjük kártérítés címén bírósághoz is fordult, ítélet eddig még nem született. Pár évvel ezelőtt egy amerikai állampolgárságú, Magyarországon élő egyetemi tanárt juttatott felesége a zárt osztályra. Épp vizsgáztatta a gyerekeket, mikor felesége telefonjáról hívták, majd becsalták a pszichiátriára, ahol ezután egy hétig bent tartották. Közben felesége kiforgatta mindenéből. Végül az a pszichiáter „szabadította ki” a férfit, akihez feleségével korábban párterápiára járt. Egykori terapeutájuk ma is úgy emlékszik az esetre, hogy egy profin megszervezett tervet eszelt ki a nő és a lánya. Hasonlóan járt a debreceni Török Sándor, akit felesége kérésére a háziorvosa utalt be, bármiféle vizsgálat nélkül, a pszichiátriára. A férfi szerint az asszony nem akart osztozni a vagyonon, ezért kitalálta, hogy pszichiátriára záratja a férjét. Mindketten a mai napig harcolnak a jóvátételért, míg harmadik „sorstársuk” ma már inkább el akarja felejteni az egész rémálomba illő történetet.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!