Publicus-VH: Óriási többség a fenébe kívánja a kormányt - dühös bizonytalanok

Apránként erodálódik, illetve befagyott a pártok népszerűsége, csak a bizonytalanok tábora hízik, derül ki a Publicus Intézet a Vasárnapi Hírek számára készített felméréséből. Azaz hiába ábrándul ki valaki a kormánypártokból, érdemi alternatíva híján nem választ másik pártot, inkább igyekszik távol tartani magát a politikától. Épp ezért állt elő az a helyzet, hogy a kormányváltó akarat megvan, a kormányváltó tömeg azonban hiányzik.

Ez a szerencséje a Fidesznek, amelyik sehogy sem tudja támogatottságát 22 százalékosnál nagyobbra fújni – ez mintegy 1,76 millió szimpatizánst jelent. E tömeg talán elég lenne egy gyenge választási győzelemhez (értsd: a parlamenti feles többség épphogy megszerzéséhez), ám a Fideszt valójában kevesebben szeretik. A kormánypárt bázisa ugyanis csak a menekültügy kommunikációja (azaz a migránsok démonizálása) miatt nem kopik tovább. Ám kézzelfogható eredmény hiányában – hiszen a menekültek mindenhol ott vannak – a topic kifulladni látszik, pontosabban a jövőben már a sokkal radikálisabb fellépést sürgető Jobbiknak hozhat népszerűségi hasznot. És közben a hatalomnak azzal is szembe kell néznie, hogy kormányt cserélne az ország majdnem háromnegyede.

Megdöbbentő módon a düh – állítja a Publicus Intézet – a szélsőjobboldalon forr leginkább: a Jobbik szavazótáborának 88 százaléka kívánja a fenébe a kabinetet. (Ennyire még a baloldal sincs kiakadva az Orbán-rendszerre.) Igaz, a jobbikosok „felindulása” nem meglepő. Az utóbbi hónapokban mintegy kétszázezer fideszes szivárgott át a szélsőséges formációhoz, márpedig ahhoz komoly nekikeseredés kell, hogy valaki pártot váltson – így itt extrán utálják a Fideszt. A jelek szerint a bizonytalanokból sem meríthet a kabinet: e kör mintegy 81 százaléka véli úgy, hogy csapnivaló a kormány teljesítménye. (A magas arány itt sem véletlen: a bizonytalanok táborát is több százezer fideszes „pártelhagyó” duzzasztotta majdnem négymilliósra az utóbbi hónapokban.) Kétharmada egyedül a Fidesz-hívek között van a kabinet ténykedésének, de itt is csak épphogy. Egyharmad viszont a jelek szerint már csak érzelmi okokkal kötődik a kormányhoz.

Ám a nagy népi elégedetlenségből a baloldal továbbra sem profitál. Az MSZP kedveltsége gyakorlatilag négy éve állandó, azaz tíz százalék körüli. Gyurcsány Ferenc pártja, a DK a választók 3 százalékának támogatását tudhatja magáénak, azaz még mindig a mérési hibahatáron belül mozog. (Nincs ez másképp a szintén 3 százalékos népszerűséget produkáló LMPvel sem.) Az Együtt épphogy mérhető. Ezért aztán elég egyszerűnek tűnik a képlet: a baloldalon egyedül nem megy, és MSZP nélkül sem. Igaz, a szocialistáké a legelutasítottabb párt: a népesség 28 százaléka semmiképp nem szavazna rá (a Fidesz esetében ez az arány 27 százalék) – az viszont némi reményre adhat okot, hogy csípőből a Jobbik és a Fidesz hívei utálják csak az MSZP-t, a bizonytalanoknak csak 14 százaléka (mintegy félmillió ember) nem kér a szocikból.

Az viszont aggasztó jelenség, hogy stabilan a Jobbik a második erő: a Publicus Intézet 13 százalékra mérte. Ráadásul a Jobbik elutasítottsága mindössze 16 százalék – és a bizonytalanok körében is ez a párt a legkevésbé elfogadhatatlan.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!