Felmérés a kormányzati agymosásról - Mindent maguknak akarnak - Mutatjuk az adatokat!

A mesterterv szinte tökéletes volt, a megvalósítás viszont torzult – a több tízmilliárd forintért az utóbbi két évben összekalapált fideszes médiavalóság nem nyomta agyon a létező valóságot. Hogy a részleges kudarc okán módosítja-e propagandaterveit a hatalom, illetve változnak-e a médiafogyasztási szokások, azt nem tudni. Az viszont biztos, hogy a hatalom az utolsó „szabad mamutokat” is megpróbálja levadászni – nevezetesen a legolvasottabb online portált, az Indexet, valamint a legnézettebb kereskedelmi televíziót, az RTL Klubot. Utóbbi különösen fontos a hatalomnak, hiszen a Publicus Intézet – a Vasárnapi Hírek megrendelésére készített kutatása – úgy találta: elsődleges közéleti információikat még mindig a televíziókból szerzik meg a legtöbben.


Tévé mindenek felett

A politikai pártok szimpatizánsai közül leginkább a Fidesz és az MSZP szimpatizánsai tévéfüggők. Nem véletlenül, hiszen mindkét tábor derékhadát a nyugdíjasok adják, márpedig a hatvan év fölöttiek imádják a közéleti képernyőt – 66 százalékukat a televízió igazítja el a politika világában.

A tévék „információs” uralmának egyedül az online világ képes ellentartani: az emberek több mint 35 százaléka internetes portálokról és a közösségi médiából gyűjti be elsődleges politikai információit. És amíg a tévék előtt az idősek túlreprezentáltak, a monitorok, illetve a kijelzők előtt a fiatalok nyüzsögnek. A 18 és 29 év közötti korosztály 62 százaléka, a 30 és 44 év közöttiek 51 százaléka találja meg a „politikai frankót” a neten. Így magától értetődő módon a legfiatalabb tagsággal rendelkező Jobbik hívei a legaktívabb online-hírfogyasztók a pártszimpatizánsok közül.


Központi üzenetek sikere

Ráadásul – legyen szó tévéről, rádióról, vagy újságról – a hatalomnak nem kell sokféle üzenettel bíbelődnie, hiszen az emberek több mint 80 százaléka azt vallja: az országos médiumokból tájékozódik, az országos hírek alapján orientálódik. Hogy ez ellentmond annak a médiaszociológiai alaptételnek, miszerint a helyi orgánumok a leghitelesebbek és a legkelendőbbek egy közösségben?

Nos, igen. De ez az ellentmondás csak látszólagos. Ugyanis az utóbbi években nagyot változott a világ. Mióta a megyei lapokat Mészáros Lőrinc érdekeltségei benyelték, az újságok – központi utasítás alapján – azonos országos híreket közölnek. A helyi rádiókat és tévéket szintén az MTI hírei – főként az ingyenesek – táplálják. Illetve egyre erősödik az ingyenes lapok szerepe (lásd keretes írásunkat), ezeket szintén a központi akarat szerint töltik. Következésképp a helyi orgánumokban is jelentős felületet foglalnak el az országos hírek. És hogy ezek forrásaként az olvasók hajlamosak országos médiumot megjelölni.

Ráadásul a helyi orgánumokat nagyon gyakran másodlagos hírforrásként használják, azaz elsődleges információs impulzus valóban az országos tévékből, rádiókból, újságokból érkezik. Az más kérdés, hogy ugyanazokat a híreket a helyi lapba ágyazva könnyebben fogadják be az emberek, hiszen személyes környezetük információi veszik körbe a központi üzeneteket.


Ingyen, neked

Nem véletlen, hogy a kormány „helyi érzetű” lapokkal próbál erősíteni, mégpedig ingyenessel. Olyan újságot, amiért nem kell fizetni, az emberek mintegy fele olvas. Helyi – jellemzően önkormányzati – újságot valamivel több mint 30 százalék, míg a Habony Árpád érdekeltségébe tartozó Lokált a lakosok mintegy 11,5 százaléka veszi kézbe. (A többi „ingyenes olvasást a reklámlapok bújása jelenti.) És bizony az ingyenes lapokat az olvasók mintegy fele hitelesnek is tartja – az itt elhelyezett információkban leginkább a megyeszékhelyeken, illetve a falvakban vevők. A vidéki nagyvárosokban 51 százalékos az ingyenes lapok hitelességi indexe, míg vidéken ez az arány 71 százalék.

Csakhogy a hatalom pechjére épp a falvakban a legalacsonyabb a „nem fizetős” újságok olvasottsága: a Lokálé 9 százalék, az önkormányzati lapoké 47 százalék.


Káosz a fejben

Ám az efölött érzett szomorúságért bőven kárpótolja a kormányt az a tudat, hogy egyelőre az átlagpolgár még nem tudta lekövetni a médiapiac változásait, így gyakorta fenntartás nélkül nyeli be a híreket (lásd táblázatunkat).

Ahogy a helyi és megyei lapok esetében nem egyértelmű – hiába fideszes az önkormányzat vagy a tulajdonos – az átlagolvasó számára, hogy ki fizeti a híreket (legalábbis ezt jelzi a válaszolni nem tudók/nem akarók magas száma), úgy számos csatorna és portál esetében sem kezelik evidenciaként a hatalmi befolyást a fogyasztók. A köztévére, az Echo Tv-re, menthetetlenül rásütötték a kormánymédia-billogot, ám a helyzet már a TV2 esetében sem olyan egyértelmű. Vagy az Origót is többen gondolják függetlennek, mint lakájmédiának.

Következésképp, ha a kormánynak sikerül a hiányzó hét megyei lapot megszerezni, ha továbbra is bulvárral körítve tálalják médiumai a politikát, ha megfelelő ellenségképet talál, a 2018-as választásig biztosan uralhatja a médiát.

MUNKATÁRSUNKTÓL




A kormánypropaganda legideálisabb
fogyasztója egy hatvan évnél idősebb néni,
aki egy kis faluban él, és hetedikes
korában kibukott az osztályból.


22 százaléka
tájékozódik az embereknek olyan médiumból érdemi rendszerességgel, aminek értékrendje eltér saját politikai álláspontjából.
A lakosság 36 százaléka pedig egyedül a saját véleményére kíváncsi.


38 százaléka
tájékozódik az embereknek az RTL Klubból.
A fideszesek mindössze 17 százaléka szerzi innen az információit, míg a balos és a jobbikos szavazók esetében 44-44 százalék ez az arány. A bizonytalanoknak 21 százaléka választja információs bázisként a csatornát.



Mindenki tévéje
Brutális következtetés vonható le abból, mit gondolnak az emberek az RTL Klubról, pontosabban arról, kinek a véleményét/politikai meggyőződését képviseli a televízió.
Amelyik többé-kevésbé kiegyensúlyozott híradót készít, kettőt is. A különbség annyi a főműsoridőben, illetve a késő esti verzió között, hogy míg az előbbit jobban dúsítja a csatorna bulvárral, utóbbi kőkemény politikai hírműsor. Az RTL Klubról a legtöbben (35 százalék) azt gondolják, hogy független hírcsatorna, illetve meglehetősen magas azok aránya (27 százalék), akik nem tudták vagy nem akarták megmondani, merre húz a televízió, esetleg pártatlan-e. Ennek a magas bizonytalansági aránynak egyik oka az, hogy a nézők egy része csak a bulvárrészre kíváncsi, a politikai anyagokra egyáltalán nem rezonál. (Emlékeztetőül: amikor tudósítóink többek között Baranya és Somogy megyében azt tudakolták korábban, ki milyen műsorokat néz/hallgat, sokszor kapták azt a választ, hogy politikait semmiképp, mert az embereknek békességre van szükségük, nem kellenek a rossz hírek.) Azok viszont, akiknek fontos a politika, magukénak érzik a tévét. A fideszesek 34 százaléka úgy gondolja: a kormánypárt véleményét erősíti az adó (e kör 24 százaléka tartja függetlennek, és 17 százaléka szocibérencnek). Az MSZP szimpatizánsainak 45 százaléka hiszi, hogy a baloldali eszmét támogatja az RTL Klub (a szocialista szavazóknak alig 7 százaléka érzi úgy, hogy a Fidesz szekerét tolná a televízió, és 26 százalékuk tartja függetlennek). A két politikai tábor hírérzékelése jól példázza, hogy az emberek azokra a hírekre mozdulnak, melyek kicsengése azonos politikai meggyőződésükkel. Hogy ez így van, azt erősíti a bizonytalan szavazók „hírérzékelése is – e kör vallotta a legnagyobb mértékben (43 százalék) függetlennek az RTL Klubot. Márpedig a bizonytalanok egy meghatározó részét a pártokból kiábrándultak adják, így különösen érzékenyek a politikai formációkat bíráló/dicsérő információkra.
És a kiábrándultság az oka annak is, miszerint a bizonytalanok között magas azok aránya (34 százalék), akiknek nincs véleményük arról, hova húzhat a tévé. Ugyanis a bizonytalanok egy jelentős része a pártcsalódás után kerüli a politikai híreket, és a köznapi, illetve a bulváros tartalomra vevő.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!