Puskák és héják - Fideszes önirónia: 'A saját hülyéinken kívül csak a Jobbiktól kell tartanunk'

A saját hülyéinken kívül csak a Jobbiktól kell tartanunk – önironizál egy forrásunk. És tényleg: miközben a pártkulisszák mögött Orbán Viktor a „saját hülyéket” regulázza (lásd cikkünket a friss Vasárnapi Hírek a 8. oldalán), a nyilvánosság előtt csak a szélsőséges formációt üti a Fidesz. (Igaz, az ellenzékre kár lenne energiát pocsékolni, az oppozíció önmagát küldi padlóra – lásd cikkünk a 4. oldalon.) Egyértelműen úgy tűnik: Orbán a Jobbikot tekinti igazi kihívásnak. Persze nem kormányváltástól tart, hanem attól, hogy be kell engedni a hatalomba a egy másik erőt.

Az alapképlet pofonegyszerű: A centrumba tartó (a kommunikációban mindenképp) Jobbik az, amelyik szép darabot kiharaphat a Fidesz bázisából. Emlékeztetőül: a szélpártot 2015 tavaszán még a lakosság 15 százaléka szerette, népszerűségét a Fidesz kerítése és menekültkampánya sorvasztotta 10-11 százalékosra. Ám a kormányzati menekültkommunikáció kifulladt, a témában egyedül a Jobbik tudta emelni a tétet, amikor azt követelte: érjen véget a „pénzért migráns” program, ne áruljanak többé letelepedési kötvényt kabinet közeli cégek.

Azaz Orbán Viktornak dönteni kell: vagy pártja támogatottsága apad, vagy a holdudvar bevétele. És ebben a helyzetben kapóra jött Györkös ámokfutása. Egyrészt folytatható a terrorkommunikáció (és az ellenség ezúttal a kerítésen belül van). Másrészt az, hogy a Magyar Nemzeti Arcvonal (MNA) vezetője brutálisan kivégzett egy rendőrt, a Jobbik és a Fidesz táborának jelentős része számára elfogadhatatlan. Ráadásul a kormánykommunikáció emelt egyet a téten: a Magyar Idők azt írja, hogy a Győrkös-féle hungarista szervezet szimpatizánsa az Orbán Viktor elleni merényletre készülő, tavaly elfogott fegyveres páros egyik tagja.

Hogy a szivárogtatás igaz-e, azt ember nem tudja. Egyrészt a szimpatizáns egy gumifogalom (azaz semmilyen valós szervezeti kötődést nem jelent). Másrészt senki nem érti, miért pont most csaptak le az MNA-ra a rendőrök, hisz az nemrég kettészakadt, Györkös tábora kisebbségben maradt és eljelentéktelenedett, illetve semmilyen akciót nem hajtott végre.

Ráadásul a hirtelen rajtaütést a miniszterelnök ellen tervezett merénylettel való összefüggés sem igazolja – képtelenség, hogy egy év alatt derüljön ki, hogy az egyik „merénylőjelölt” esetleg szimpatizált az MNA-val.

Mindenesetre a kormánypárti médiumok ezerrel igyekszenek rákötni az MNA-t a Jobbikra, mégpedig két szálon. Az egyik nyom a párthoz köthető radikális mozgalmak kapcsolatrendszere. A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom, illetve a Betyársereg (vezetésükkel Vona Gábor Jobbik elnök jó viszonyt tart fenn) bizonyos tagjai egyes esetekben mind két szervezetben serénykedtek vagy segítették egymást, illetve akadtak közös rendezvények is. Illetve egy közvetlennek látszó kapcsot is talált: a Népszava ugyanis közölt egy képet, amin Gyöngyösi Márton, a Jobbik „külpolitikusa” beszélget Szalai Gáborral, aki a lap szerint közösen szervezett Györkössel félkatonai kiképzőtáborokat.

Itt a másik csapásirány: az orosz vonal. Ugyanis az említett Szalai a hidfo.ru portál újságírója, márpedig az orgánumot a közkeletű vélekedések szerint az orosz szolgálatok finanszírozzák/terelgetik.

Akiknek embereivel – kormányzati szivárogtatásokból tudni – közösen is gyakorlatozott Györkös csapata. Azonban közvetlen szálat is fedezett fel az Index: két jobbikosnak Putyin tanácsadója intézett vízumot – és erre minden orgánum ráugrott. Amin van mit csodálkozni, hiszen sokkal erősebb direkt kapcsolatra is lehetne hivatkozni: Moszkvában Vona Gábort Kovács Béla „hordozta körbe”.

Emlékeztetőül: ő az a KGBéla, akinek mentelmi jogát tavaly ősszel Brüsszel felfüggesztette az Alkotmányvédelmi Hivatal kérésére, ugyanis a szolgálat úgy látta: a Jobbik EP-képviselője kémkedik, uniós intézményekről gyűjt és továbbit információkat – feltehetően orosz szerveknek. Arról nem beszél a honi ügyészség, hogy egyrészt Kovács kész volt lemondani mentelmi jogáról (csak az uniós szabályok szerint ezt nem tehette meg), másrészt nyáron ismét meg kellett hosszabbítani az ellene folyó eljárást, ugyanis egyelőre nem sikerült konkrét bizonyítékokat prezentálni. A miértre itt is két válasz létezik. Az egyik, hogy ezek a bizonyítékok nem léteznek, a másik, hogy Moszkva ugyan eltűri, hogy belpolitikai célok miatt „lerántsák” egyik emberét, azt viszont nem, hogy érdemben sérüljön.

És ez a másik ellentmondás (a gyarapodás kontra szavazatmaximálás mellett): úgy kéne toposzt építeni az orosz titkosszolgálatok magyarországi mozgására, hogy közben ne sérüljön az a kép, miszerint Moszkvánál nincs remekebb partner, ha gázvezeték építéséről vagy a paksi bővítésről van szó. Azaz a Jobbik elleni háború korántsem ígér könnyű győzelmet, már csak azért sem, mert a kormány ebben az ügyben nem képes érvényesíteni média- és gazdasági fölényét. Egyrészt a Jobbik saját orgánumai (például N1 tévé) mellett a Simicska-médiumok is a szélsőséges pártot nyomják, másrészt mióta a Jobbik jóban van az egykori főoligarchával, egyfajta gazdaságpolitikai védőernyő feszül felette. Elegendő arra gondolni, hogy Volner János frakcióvezető nemrég nyíltan leírta, egy hatalom közeli nagyvállalkozó azzal zsarolta: vagy kilép a Jobbikból és szétszedi pártját, vagy rárepül az összes adó- és nyomozóhatóság. Volner azonban ellenállt – és ennek nem lettek következményei.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!