Putyin nehéz harca

Vlagyimir Putyin elnököt a héten színpompás ceremónia keretében iktatták be ismét hazája államfőjének. Putyint 77 százalékos eredménnyel választották meg elnöknek, és nimbuszát nem fenyegeti ugyan veszély, de mihamarabb megoldást kell találnia a gazdaság nehézségeire. A GDP alakulása továbbra is a nyersanyag árától függ, és bár az olaj- ár jelentősen emelkedett az utóbbi hónapokban, hosszabb távon erre nem feltétlenül alapozhat.

Az orosz gazdaság számára komoly nehézséget jelentenek a 2014-es krími beavatkozás után elrendelt nemzetközi büntetőintézkedések. Az Európai Unió állam- és kormányfői legközelebb júniusban döntenek a szankciók újabb féléves meghosszabbításáról. Az EU 2014 márciusa óta több szakaszban vezetett be korlátozó intézkedéseket Oroszországgal szemben. Egyebek mellett diplomáciai lépésekről, gazdasági szankciókról, valamint a gazdasági együttműködést érintő korlátozásokról van szó. Például 150 személy és 38 szervezet vagyoni eszközeit befagyasztották, és utazási tilalmat rendeltek el az érintettekkel szemben. Korlátozták a többi között az elsődleges és másodlagos uniós tőkepiaci forráshoz jutást egyes orosz bankok és vállalkozások esetében, fegyverkiviteli és -behozatali tilalmat rendeltek el, korlátozták Oroszország hozzáférését a kőolaj-kitermelés és -feltárás céljára felhasználható érzékeny technológiákhoz.

Mennyire fájnak a szankciók Oroszországnak?

Az ENSZ tavaly őszi jelentése szerint Moszkva 55 milliárd eurótól esett el. A legjelentősebb mértékben az orosz–ciprusi kereskedelem esett vissza, de például a Belgiummal, Németországgal, Nagy-Britanniával és az Egyesült Államokkal folytatott üzletek volumene is 20–50 százalékkal zuhant.

Bár a szankciók meghosszabbítása előtt rendre több uniós ország fejezi ki egyet nem értését, eddig minden alkalommal meghosszabbították a büntetőintézkedéseket. Ám ez mind több akadályba ütközik már csak amiatt is, mert a hagyományosan nem oroszbarát államok is egyre jobban kételkednek e politika hatékonyságában, ráadásul a szankciók vissza is ütnek, az európai sertéstenyésztők például évi 1,4 milliárd eurót vesztenek.

Az utóbbi években Magyarország mellett Szlovákia, Görögország, Ciprus, Olaszország és Bulgária is jelezte, lazítana a szigoron, ráadásul a német nagykoalíció kisebbik pártjában, a szociáldemokrata SPD-nél sincs egység a büntetőintézkedések szükségességéről.

Eddig tehát rendre keresztülvitték az EU-ban a szankciók meghosszabbítását, kérdés azonban, hogy a kétharmados felhatalmazás tudatában – a Brüsszel elleni harc újabb frontjaként – megvétózza-e Orbán Viktor a büntetőintézkedéseket. Ez precedens nélküli lenne, jóllehet a magyar kormányfő nemegyszer bírálta az EU Oroszországgal kapcsolatos politikáját. Budapest a Szkripal-ügy kapcsán is beállt a sorba, nem folytatott külön utas politikát, szemben például Ausztriával, hiszen Bécstől eltérően kiutasított egy orosz diplomatát. A magyar kormány mindenesetre nem politikai okokból bírálja az Oroszország elleni büntetőintézkedéseket. A Külgazdasági és Külügyminisztérium tavaly 6,5 milliárd dollárra becsülte azt a kárt, ami a magyar gazdaságot éri a büntetőintézkedések miatt, bár független szakértők ezt erőteljesen túlzónak tartják.

Ami a többi oroszbarát országot illeti, Robert Fico volt szlovák kormányfő szintén többször fejezte ki nemtetszését a szankciós politika kapcsán, utóda, Peter Pellegrini azonban nem adta jelét annak, hogy különösebben szívén viselné az EU és Oroszország kapcsolatának sorsát. Az Európai Unió politikusai közül még Orbánon is túltesz Milos Zeman, már ami a januárban újraválasztott cseh köztársasági elnök oroszbarátságát illeti. Többször is károsnak nevezte a szankciókat, amelyek szerinte mind a cseh mező- gazdaságra, mind az iparra negatív hatással vannak. Andrej Babis kinevezett cseh miniszterelnök ugyan Zeman szövetségese, mégis egy tavaly februárban – tehát még kinevezése előtt – készült interjúban ellenséges országnak nevezte Moszkvát. Babis aligha él vétójogával a szankciók meghosszabbításakor. Alekszisz Ciprasz görög kormányfő nem tartozik az Oroszország elleni büntetőintézkedések nagy hívének, ettől függetlenül a szankciókat ő sem vétózná meg, már csak azért sem, mert ez az országot gazdaságilag életben tartó hitelezőknél is kiverné a biztosítékot. A német SPD hagyományosan jobb viszonyt ápolt Oroszországgal a CDU-nál. Sigmar Gabriel volt külügyminiszter februárban kifejtette, lazítani kellene a Moszkvával szembeni szankciókon. Utóda, Heiko Maas ezzel szemben jóval radikálisabb álláspontot képvisel, ő az intézkedések fokozatos leépítése ellen foglalt állást.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!