Isten mentsen Gyurcsánytól, Botkától és Széltől – Beszélgetés a Momentum háttéremberével

– Nem fél?

– Mitől?

– A hatalom bosszújától, hiszen egy ellenzéki pártot segít nyíltan. Olyat, amelyik az utóbbi nyolc évben először volt képes mozgósítani az embereket, és meghátrálásra kényszerítette a kormányt olimpiaügyben.

– Nem. Ha ilyesmitől tartanék, pontosabban nagyon tartanék, akkor talán nem támogatnám a Momentumot. Annyit érzékelek agrárvállalkozóként, hogy sűrűsödtek a hatósági ellenőrzések, de ez nem zavar, mert cégeim transzparens módon működnek. Amúgy szerintem túlzott a félelem. A becsületes vállalkozóknak nem eshet baja, ha éppen ellenzékieket nyíltan támogat. Úgy gondolom, most mindenkinek, aki teheti, kutya kötelessége csinálni valamit, mert rossz irányba megy az ország: életképtelen, versenyképtelen, a mindenkori hatalomtól függő „alattvalói” társadalmi rend formálódik. Magyarországnak egy erősen tudásalapú, exportorientált, a közös piacok adta lehetőséget kihasználó gazdasági modell felelne meg. Ehelyett egy üzenetében nacionalista, gyakorlatában bezárkózó gazdaságot épít a kormány.

– Aminek kialakulását lényegében az unió finanszírozza.

– Mégpedig bőkezűen – az évi mintegy nettó 2 ezermilliárd uniós támogatás elfedi, hogy Orbán harmadikutas-modellje életképtelen. De amíg Magyarország a közösség tagja, addig a megszavazott támogatások járnak. Az megeshet, hogy a következő ciklusban Magyarországgal már nem számolnak.

– A közösség veti ki magából vagy Orbán Viktor lépteti ki?

– Elképzelhető, hogy a miniszterelnök úgy gondolja: neki megéri kilépni.

– Mi éri meg, hogy bukja az uniós pénzeket, illetve szembemenjen a népakarattal, hiszen az EU-tagságot a magyarok 70 százaléka pártolja?

– Hogy tovább építhesse kvázi egypártrendszerét, tökéletesíthesse a versenyt kizáró uram-bátyám gazdasági modellt – aminek egyes elemeit, például a közbeszerzést egész elvadult, közép-ázsiai diktatúrákat idéző módon működteti. Számomra meglepő, hogy az unió ebben a kérdésben mennyire puha és megengedi, hogy egy szűk haveri kör kapja meg az EU-s finanszírozású projekteket. Pedig ez egyértelműen sérti az uniós alapvetéseket. Így részese/cinkosa annak a rezsimnek, amelyik papíron még demokrácia, de a valóságban nem az – sokkal inkább az oligarchák és a multik uralma.

– Ha ez így van, akkor túléli-e az oppozíció a most zajló folyamatot, amely ellenzéki elitcsereként határozható meg, és lényege, hogy az új pártok – például az LMP, a Momentum, a DK – elsődlegesen nem a kormányváltásra gyúrnak, hanem önálló parlamenti frakcióra? Ha sikeresek, akkor ugyan több képviselőcsoport ül majd az Országgyűlésben, de töredezettebb lesz az ellenzék és semmi nem garantálja, hogy összességében több mandátumot szerez.

– Kormányváltásra akkor lenne a legnagyobb esély, ha az MSZP feloszlatná magát.

– Indokol?

– Teljesen hiteltelen társaság. Nem látom vezető politikusaiban az őszinte kormányváltó akaratot. Sőt! Úgy érzem, adott esetben az MSZP 2018-ban hajlandó lenne koalícióra lépni a Fidesszel.

– Megnyilatkozásaikból ez semmiképp nem következik.

– Az MSZP politikusai megélhetési politikusok. A párt szimpátiaindexe egyre kisebb: a fiatalok körében tragikus a támogatottsága, a harminc év alattiaknak mindössze 2 százaléka szavazna a szocialistákra. Akik csak a nyugdíjasokra számíthatnak, a hatvanöt év felettiek 21 százaléka támogatja az MSZP-t…

– …ami azért mégis 400 ezer ember.

– Csakhogy ebből a korosztályból – és elnézést a kemény mondatért – évente több tízezren halnak meg. Azaz az MSZP támogatottsága is folyamatosan csökken. Nem véletlen, hogy az MSZP „területi jelenléte” is egyre kisebb: a falvakban például a nullával egyenlő.

– Tegyük fel, a szocialista vezetők megszívlelik az ön kérését, és a párt nem indul. Életszerű azt feltételezni, hogy a szocialisták mintegy 1,1 millió szavazója automatikusan a Momentum, az LMP, az Együtt, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt (MKKP), egyszóval bármilyen formáció jelöltjére voksol? Nem valószínűbb, hogy jó részük passzivitásba vonul – ami a Fidesznek kedvez?

– Ha az MSZP-ben van felelősségérzet, akkor kivonulásával együtt felkérné a kemény magját, hogy szavazzon más baloldali pártra.

– Ez a jelenlegi körülmények között legfeljebb ábránd. Ha megkérdeznék, milyen stratégiát javasolna a szocialistáknak?

– Szerintem össze kellene fogniuk a DK-val, közös listát állítaniuk. És sem Botka Lászlóval, sem Gyurcsány Ferenccel nem lenne szabad kísérletezniük, hanem egy köztiszteletnek örvendő baloldali személyt kellene miniszterelnökjelöltnekállítaniuk.

– Tud ilyet?

– Van elég az országban, például Andor László volt uniós biztos. Egy ilyen szövetséget a szavazók akár 25 százaléka is támogatna.

– A szocialisták viszont azt szeretnék, ha mögéjük állna be a többi párt – többek között elfogadva Botka László miniszterelnök-jelöltségét.

– Botka teljesen alkalmatlan erre a feladatra, még egy pluszszavazót nem hozott az MSZP-nek. Külső figyelőként is többet vártam tőle. Hogy elkezdtem a Momentumot támogatni, többek között annak köszönhető, hogy egyértelmű lett: a baloldal roppant mély válságban van, fel kell épülnie egy új erőnek.

– 2018-ra?

– Nem, ez egy tízéves folyamat.

– Talán azért tart ennyi ideig, mert a Momentumnak – ön szerint mindenképp – néppártként kell építkeznie. Nem túlzottan időigényes stratégia ez? Nem lenne egyszerűbb egy szűkebb célcsoportra koncentrálni és a Momentum megerősödése után kiszélesíteni a bázist?

– A Momentumot a jövő pártjának tartom, majd kiderül, hogy az lesz-e. De mint ilyennek, meg kell haladnia a társadalmi megosztottságot, a bal-jobb tagolást. A világon ilyen nincs, hogy az emberek egy része csak az egyik tévét nézi, másik fele meg kizárólag a másikról szerzi a híreket. A két információs csomag köszönő viszonyban sincs egymással. A Fidesz-hívek csak magukkal találkoznak, és nincs ez másképp a baloldal szimpatizánsaival. A Momentumnak össze kell illeszteni a párhuzamos valóságokat, és be kell temetnie az árkokat. Ha úgy tetszik, Deák Ferencként kell  működnie. A szabadságharc leverése után iszonyatos ellentétek feszültek a Habsburgokkal többé-kevésbé jó kapcsolatot ápoló, arisztokrata vezetésű tábor tagjai,  és a függetlenségpárti, Kossuth Lajos fémjelezte hazafiak között. A két oldal rengeteget ártott egymásnak. Aztán jött Deák, és valahogy hidat épített közöttük, és következett Magyarország fénykora. A Momentum számára nagyon helyesen az a hazafi, aki tesz valamit az országért. És az ilyen embereket csak egy kvázi ideológiamentes néppártban lehet összegyűjteni.

– A Momentum kopogtatott önnél, vagy fordítva?

– Ők kerestek, hogy segítsek agrárprogramjuk elkészítésében. Láttam, hogy egy értelmes társaság, erőteljes nyugati orientációval, nem félnek a globális világ kihívásaitól, a multiktól, és úgy gondolják: megvan a tudásuk, hogy szembenézzenek ezekkel a kihívásokkal.

– És megvan?

– Meg. A tapasztalatuk még hibádzik, de a tudásuk azért megvan. Nekem nagyon tetszik, hogy tudásalapú társadalomban gondolkoznak, támogatnák a startupokat, innovációval pörgetnék a gazdaságot és fair versenyszabályokkal hoznák helyre a torz közbeszerzési gyakorlatot.

– Ahhoz, hogy ebből bármi megvalósuljon, kormányt kell váltani. A Momentum viszont lassan építkezik – és egyelőre egyedül.

– Én azt mondtam a fiúknak…

– Úgy érti: a támogatásért cserébe igazodást vár?

– Dehogy! Csak javaslatokat teszek, és vagy megfogadják, vagy nem. Szóval az Új Pólus pártjai közül az Együtt gazdaságpolitikája teljesen rendben van, de az LMP-é már nincs. Az LMP egy baloldali párt, naiv zöld gondolatokkal, ráadásul valamilyen harmadik utas megoldásban gondolkozik – majdhogynem antikapitalista formáció. Ezt tiszteletben tartom, csak nem hiszek benne. Egyszóval, ha a Momentum az LMP-vel fogna össze vagy hozna létre választási pártot, az egy hamis szövetség lenne, ugyanis a gazdaságpolitikájuk nagyon eltérő.

– De hát pont az LMP-t nevezte természetes szövetségesének Fekete- Győr András, a Momentum elnöke.

– Ma már nem ez a helyzet, pont a gazdasági elképzelések különbözősége miatt.

– Csakhogy az LMP víziója korábban is ismert volt, mégsem zavarta a Momentumot.

– A Momentum vezetése majd eldönti, mit akar. Az én értelmezésemben az Együtt, a PM és az MKKP programja könnyen összeilleszthető lenne a Momentuméval, az LMP-é annál nehezebben – például elfogadhatatlannak tartom, amit a Lehet Más a Politika az agráriumról gondol.

– És ezeket a véleménykülönbségeket nem érdemes félretenni, különös tekintettel arra, hogy a közvélemény-kutatások szerint egy LMP–Momentum szövetségre a választók 14 százaléka szavazna?

– Bocsánat, de saját jogán a Momentum és az LMP is bekerül majd a parlamentbe, úgyhogy szerintem kár lenne szavazatvesztésről beszélni. Hiszen ha ez a két párt októberre-novemberre stabilan öt százalék felé növeli népszerűségét, akkor a többi kispárt szimpatizánsai is rájuk fognak szavazni. Együttműködni pedig igenis szükséges: az egyéni választókerületekben a legesélyesebb jelölt javára minden más ellenzéki erőnek vissza kell lépnie.

– Teljesen mindegy, hogy a Momentum hátrál ki az LMP vagy az MSZP vagy a DK javára, és fordítva?

– Teljesen mindegy.

– A Jobbik erős embereinek is járna ez az előzékenység?

– Igen. Vagy akar kormányváltást az ellenzék, vagy nem. A Fidesz egyedül, senkivel nem konzultálva írta át a választási törvényt, rajzolta át a választókerületeket. Ebben a kényszerhelyzetben szükség van a jobbikos kompromisszumra. Ha a választókerületekben van összjáték, akkor a Fidesz biztos, hogy sok helyen elveszíti a voksolást, és így semmi problémát nem jelent, ha az „Országgyűlés-esélyes” pártok egyedül indulnak. Viszont mondom még egyszer: ez a szisztéma csak a Jobbikkal együtt működik.

– Eléggé optimista forgatókönyv. Azért van néhány buktatója: a kispártok nincsenek jelen vidéken, de még az MSZP se nagyon. Hogyan jut el a Momentum mondanivalója a falvakba, miképp győzik meg az embereket, hogyha az adott választókerületben épp egy kispárt jelöltjére kellene szavazni?

– Hadd kezdjem messzebbről. Ma a magyar társadalom 25-30 százaléka képes elfogadni a piacgazdaságot, a versenyt, azt, hogy egyedül boldoguljon. E tömeg jelentős része már elhagyta az országot, és Nyugat-Európában boldogul. Így a Momentum legfontosabb célja az oktatási rendszer átalakítása, hogy ne alattvalókat neveljen, hanem alkotó embereket. Ahogy a feudális finn társadalmat átalakította az innovatív oktatás, úgy Magyarország esetében is sikerülhet ez a kísérlet.

– De ez már a kormányváltás utáni valóság. A választáshoz szükséges információ hogy jut el a falvakba?

– Úgy, ahogy a Jobbik meghódította a vidéket: keményen talpalt.

– Csakhogy a Jobbik az alapösztönökre és -vágyakra játszott, amikor például azt mondta, megakadályozzuk, hogy a cigányok ellopják a disznódat – ez, ugye, a rasszizmus és a létbiztonság üzenetmixe.

– Ezt nyilván a Momentum nem csinálja. De bármilyen fárasztó munka, megpróbálja apránként „bevenni a vidéket”, megpróbál személyes kampányokat folytatni.

– Tételezzük fel, hogy a Momentum szerencsével jár, és bekerül a parlamentbe. Lesz rá forrás, hogy újabb négy éven át ellenzékben építse a mozgalmat?

– Hadd térjek oda vissza, hogyha az egyéni körzetekről teljes konszenzus van, akkor a Fidesz nem nyerhet.

– Jól értjük: választási győzelemre készül?

– Igen.

– És egy alaktalan masszában, amiben a résztvevőket csak a kormányváltás szándéka köti össze, és mondjuk, van 16 százaléka az MSZP-nek, 15 százaléka a Jobbiknak, illetve van még három másik párt, miképp találhatja meg a helyét a Momentum?

– Szerintem 2018-ban a Momentumnak még nem kell beszállni egy kormánykoalícióba. Ha adódik egy kormányváltási lehetőség, abból nem szabad kihúzniuk magukat, mert a kimaradásért keményen büntetnék őket a választók. De kormányváltás esetén is meg kell őrizniük önállóságukat, és ha kell, ellenzékben építkezniük. Már csak azért sem kell beszállniuk a koalícióba, mert nem lenne szerencsés, ha a harmincas fiatalemberek irányítanának minisztériumokat.

- - - - - - -

"Orbán olyan elképesztő módon ragaszkodik a hatalomhoz, korántsem biztos, hogy ellenzéki győzelem esetén háttérbe vonulna. Rögvest tartana néhány nagygyűlést, ahol megpróbálná érvénytelennek nyilvánítani a választásokat."

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!