A Fidesz-szavazók közül sem mindenki gondolja azt, hogy Orbán Viktor és kormánya maga a megváltás. A rossz hír viszont az, hogy sokan a lopást, a kivagyiságot, a propagandakormányzást érintő kritikáik ellenére is támogatják a Fideszt. A Professzorok Batthyány Körének minapi „éles” nyilatkozata jelzi, hogy azért időnként betelik a pohár. De miért és meddig él a hűség?
„Örültem a Fidesz nagyarányú győzelmének, de nagyon tartok tőle, hogy a pártban és a kormányban lesznek majd olyanok, akik ezt újabb felhatalmazásnak tekintik az ország megkárosításának a folytatására” – ezt írta a választás másnapján Sebes Gábor budafok-tétényi fideszes önkormányzati képviselő. Azért ekkor, mert nem akarta, hogy az általa közvetített igazság visszavesse a pártja eredményét. Azt is mondta, tévednek, akik azt hiszik, hogy „nyolc év propagandájával ki lehet ölni az emberekből a tisztességes kormányzás, az önzetlen politikusok iránti igényt”. Rogán Antalnak, Semjén Zsoltnak és Kósa Lajosnak pedig bevitt egy gyomrost, mert szerinte annyira ostobának és kapzsinak bizonyultak, hogy nincs helyük az ország vezetésében. Nos, mint tudjuk, Sebes Gábornak továbbra is „ostoba és kapzsi” elitet kell támogatnia.
Érte haragudnak, nem ellene
Egyre többen mondják, és igazuk lehet: támogatóinak megszólítása nélkül leválthatatlan a Fidesz. A demokrácia visszaszerzésének az eszköze ugyanis nemcsak a teljes ellenzéki összefogás lehet, hanem a falánk lopógép szétszerelése is. Ehhez a Fideszben csalódott csoportok, emberek kellenek. És ilyenek vannak. Az állampárti reflexekkel felépített kormánypárt és a nemzeti-konzervatív eszmény ma már nem csak hogy messze nem fedi le egymást, de alig van közös halmaza. Ezt olykor drámai, máskor puha kritikák érik.
A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége, a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület és a Professzorok Batthyány Köre felől az „érted haragszunk, nem ellened” jegyében érkeznek bírálatok évről évre – könyvsorozatként. Az általában év elején publikált újabb kötet megjelenését most a választás utánra halasztották a jobboldali értelmiségiek. Az Újra nevén nevezzük című könyvben nekimentek a kormánymédia karaktergyilkos működésének, a hatalmat mértéktelenül központosító Orbánnak és a Fidesz-oligarchák közpénzből finanszírozott gazdagodásának is. „Üstökösszerűen felívelő embereket látunk, mindennaposak a vagyon és az állami adminisztráció létráin mérhető gyors előmenetelek, valamint bukások. A kirakatemberek látványos és nehezen magyarázható gazdagodása nemcsak azért okoz kárt, mert közpénzt magánosít, hanem azért is, mert rossz, követhetetlen mintát ad” – írják.
A kötet fogadtatása után értelmiségekhez méltatlannak tetsző visszakozás következett: nem is úgy, nem is a magyar kormányra értették, szólt a gyors közlemény.
Polgári termékminta
Ha a harmadik nagy győzelem után nem is feltétlenül várhatók, korábban voltak nagy kiválások a Fideszből, amelyek megvilágítják, a törésvonalak hol és hogyan válnak töréssé. Chikán Attila közgazdász az első Orbánkormány gazdasági minisztereként támogatta a Fideszt, most a Figyelő aljas és ostoba listáján szerepel. Navracsics Tibor uniós biztosként távolodott el a pártjától, de tőle a legfájóbb kritika az volt, amikor a leghangosabb migránsellenes propaganda közben elmondta: Brüszszelben nem hallottak Soros-tervről. A kiválásnak ennél megrázóbb példája Ángyán József egykori vidékfejlesztési államtitkár története, aki a földek maffiaszerű megszerzése miatt fogalmazta meg előbb belső, majd 2013 után külső kritikáit. A politikus önzetlenül cselekedett, a tisztesség szólt belőle, hasznot aligha húzott a szélmalomharcban. Ez az emberi tartás sokakban megvan a kormány támogatói között, de megszólalásra leggyakrabban csak az érintettség sarkall. Ilyen érintettség volt a vállalhatatlan minőségű és mennyiségű Soros-ellenes propagandára felhúzott CEU-ügy, vagyis a nemzetközi színtéren is eredményes európai tudásközpont méltatlan vegzálása.
Ezt megelőzően azonban már 2015-ben megjelentek a Fidesz népszerűségvesztésén lamentáló kritikák. G. Fodor Gábor vélhetően az utolsók egyike lesz, aki majdan elhagyja a süllyedő hajót, tőle nem várnánk minden idők legnagyobb ékverését, de akkoriban mégis a Századvég öntörvényű politikai gondolkodója okozott fejfájást a jobboldalnak. Olyannyira, hogy Orbán Viktor évértékelőjének központi gondolatává vált. G. Fodor ugyanis azt eresztette el csendben, hogy a polgári Magyarország nem más, mint politikai termék. Balog Zoltán kikérte magának, hogy az értékközösségük úgyszólván tévedés volna, és okoskodó elemzőként utalt rá. A kormányfő szerint ez a vélelem elbizonytalaníthatja a közösségüket, ezért harcba hívott a liberális multikulturalizmus ellenében a polgári értékrendért. A különös gondolkodó még örült is a vitának, mert szerinte ez kiváló alkalom a beszélgetésre, hogy tisztázzák, melyek az értékei a polgári Magyarországnak.
A szembeköpött álom
A CEU-ügy hozta az elmúlt évek legnagyobb, megszólalásokat is kiprovokáló értelmiségi krízisét a Fideszben. Olyan jobboldaliak is megszólaltak újra, akikről tudni lehetett, elégedetlenek a kormányzással, jóllehet a második Orbán-kormány idején pozícióban voltak. Ilyen volt tanácsadóként Csaba László közgazdász és Jeszenszky Géza volt külügyminiszter, aki azt mondta: el lehet kergetni az egyetemet, de naivitás azt gondolni, hogy az ott megjelenő gondolatoktól is el lehet zárni a magyar közvéleményt. Az egyetem mellett állt ki Sólyom László volt államfő is, aki szerint az egyetemre szabott törvény alkotmányellenes. A tüntetések és az azokra adott kormányzati reakciók késztették a szakításra Lukácsi Katalint. A hitoktató, volt KD NP-s politikus – az ellenzéki összefogás támogatója és a kormányellenes tüntetések egyik szónoka – számára ez volt az utolsó csepp a pohárban. De megszólaltak civilek is. Ürge-Vorsatz Diána, a CEU kutatója élete első Facebook-posztjában írta ki magából a csalódottságát, amiért a kormány nekiesett a munkahelyének. Zárt csoportnak szánta, de nyilvános lett belőle. „Világéletemben Fidesz-szavazó voltam, kormánytisztelő polgárokként férjemmel keresztény-nemzeti értékrendek alapján neveljük 7 gyermekünk, egyházi iskolába járatjuk őket. Egy beteljesült álom – ezt gondolhatja mindenki, és jogosan. Egészen 2017. április 4-ig. Amikor ezt az álmot szembeköpték, durván széttörték” – írta az elismert természettudós, klímakutató.
Egy éve, húsvétkor Orbán Viktor a Kossuth rádióban azt mondta, nem érti, hogy magyar akadémikusok, professzorok miért nem tapsolnak a felsőoktatási törvény módosításának, hogy az ő egyetemeik is megkapják azokat a jogokat, amelyeket a CEU élvez, ehelyett amellett állnak ki, „hogy Soros György megtarthassa a privilégiumait”. Az ELTE Jogi Karának volt dékánja, Király Miklós konzervatív egyetemi tanár, Mádl Ferenc köztársasági elnök volt tanácsadója a 2014- es választási győzelmet ünneplő beszédben emlegetett „alázatot” kérte számon a miniszterelnökön. „A törvénymódosítás arra utal, hogy az oktatás minősége nem számít, ezért az egész hazai egyetemi szféra érzi veszélyeztetve magát, a lépés illeszkedik a felsőoktatási intézmények autonómiája csorbításának évek óta tartó folyamatába” – írta az egyetemi tanár.
Bírálatra szalonnácizás
Kovács Tamás világbajnok kardvívó, korábbi szövetségi kapitány tavasszal levelet írt Orbán Viktornak, jelezve, hogy bár 1994 óta a Fideszre szavazott, „de a 2014-es választások után megváltozott a Fidesz politikája, morálja, becsülete”. Szerinte a Fidesz elfelejtette a tízparancsolatot, hogy: ne lopj, ne hazudj és mások becsületében kárt ne tégy, valamint mások tulajdonát ne kívánd!
Kovács később a Jobbik jelöltje lett, amit Deutsch Tamás (Fidesz) EP-képviselő, az olimpiai bizottság alelnöke így kommentált: „Kardcsörtetés a szalonnácik mellett. Előbb-utóbb mindenki hazatér. Szebb jövőt, Tamás. Ennyi.”
Az elmúlt hetek tüntetéseit látva „békés és derék keresztény embereknek is viszket a tenyere”. Ez az Orbán-mondat indította megszólalásra a magát jobboldaliként meghatározó Pósfai Gábort, a Decathlon magyarországi ügyvezetőjét, aki szerint a legfőbb baj az, hogy „aljasul megint előjön az uszítás, a magyar emberek tudatos egymással szembefordítása, az, amit szabad nekünk, azt másoknak nem effektus. Zseniálisan ki van minden találva. Média kontroll alatt, állami vállalatoknál minden ember kontroll alatt.”
Szembefordult a Fidesszel nyílt levelében Matolcsi Máté matematikus, az MTA doktora is. „Most akkor már mi is a haza ellenségei vagyunk? Már mindenki ellenség? Higgye el, Miniszterelnök úr, egyikünket sem Soros György fizette le, egyszerűen csak kimentünk a térre tüntetni a CEU-törvény ellen. Meg a civil törvény ellen. Mert legyen itt jobboldal vagy baloldal, ha odáig fajulnak a dolgok, hogy nem tudok a gyerekeim szemébe nézni, nem tudok a barátaim szemébe nézni, ha ezeket támogatom, akkor könnyű kitalálni, hogy mi történik: elpártoltam a Fidesztől.”
A fideszes politikusok mindeközben abban bíztak, hogy ezek a hangok idővel elülnek. Igazuk lett.
Pinokkió és a tücsök
Volt kiszálló a Professzorok Batthyány Köréből is. A konzervatív, jobboldali kötődésű egyetemi tanárok egyesületének egyik alapítója, Solymosi Frigyes akadémikus tiltakozásul lépett ki a szervezetből, miután a professzorok a kormányt szervilisen támogató felhívást tettek közzé a menekültellenes népszavazásról.
A szervezet 2017 elején fogalmazott erősebben: az országban a valóság és a látszat minden korábbinál jobban összekeveredett, és a látszat uralkodik. A kormány döntéseit sokszor felületes helyzetfelmérés alapján, „erőből” hozza. A szervezet elnöke, Náray-Szabó Gábor az élesre sikerült „országértékelés” után azt mondta a 24.hu kérdésére, a kritika megfogalmazása a dolguk. Olyanok – idézte egy tagtársát –, mint a Pinokkió kis tücske, aki alapvetően szereti a gazdáját, de mindig figyelmezteti őt, ha nem jó irányba indul el.
Végül nyúljunk vissza a professzorokhoz, akik ügyesen kerülgetik a forró kását. A mostani kötetben azt írják: „2006 után Magyarország keserűen megtapasztalta, milyen a társadalmi legitimitás nélküli hatalom. A 2010 után elvégzett kormányzati munka bizonyítja, hogy a választásokon adott egyszeri felhatalmazás nem elegendő, tartós társadalmi támogatás és legitim közhatalom nélkül nem lehet a nemzet életét meghatározó döntéseket hozni és végrehajtani.” Tényleg nem.
A Professzorok Batthyány Köre megidézi a magyar néplelket is: „Nem kell félni, nem tart ez örökké, 150 év alatt sem lettünk törökké”. Ebben „Profeszszor Uraméknak” igazuk lehet.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
