Betűket rajzol a levegőbe egy erősen sminkelt, karika-fülbevalós nő a pesti Maglódi út szélén, hétköznap délelőtt 11-kor. Mellette nyolcéves forma kislány. Az ember azt hinné, hibbant dolgot művel az asszony, ha nem látná, hogy az üzenet „vevője” is épp így válaszol a szemközti épület ablakából. Az pedig a Venyige utcai büntetés-végrehajtási intézmény, ahol az előzetesen fogvatartottakat – a még csak gyanúsítottakat – őrzik. A nő hirtelen kiabálásra vált: „Az ügyvéd később jön, megvárom, azután jövök vissza!” A kislány is kiereszti a hangját: „Szeretlek!”
Véget vetne az efféle soron kívüli „beszélőknek” a Belügyminisztérium. Így: „az a személyi szabadság elvonásának hatálya alatt nem álló személy, aki a közterületről való bekiabálással vagy kézjelekkel próbál kapcsolatot teremteni a fogvatartottal és ezzel a büntetés-végrehajtási intézet rendjét, a folyamatban levő büntetőeljárást, illetve a köznyugalmat megzavarja (...) százezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható”.
Az indok pedig az, hogy „több alkalommal lakossági bejelentés érkezett, mely szerint a büntetés-végrehajtási intézetben fogvatartottakkal a hozzátartozóik az objektummal szemben lévő magánlakások előtti közterületen (járdán, előkertben) tartózkodva veszik fel a kapcsolatot. Egyre nagyobb számú jelenlétükkel, olykor garázda magatartásukkal zavarják a lakók nyugalmát”.
A bejelentéseket ugyan nem tették közzé, ám látni a sarkon álló családi házon a táblát: eladó. Egy másiknak a kerítését a lakók belülről magas nádpalánkkal fedték be. A harmadikból egy fiatal nő jön ki a csengetésre.
– Tud róla, hogy véget akarnak vetni a házuk előtti „kommunikáció”-nak?
– Végre valami történik! Felháborító, ami itt zajlik. Leparkolnak a ház elé, szemetelnek, ordítoznak reggeltől estig.
Szombaton és vasárnap délután néha ötvenen is vannak itt, attól függ, mekkora a család. Volt, hogy éjjel 3-kor szólaltatták meg a hangfalas autót és volt tűzijáték is… Hiába hívtam a rendőröket, azt mondták, már intézkedtek. Egy hónapja sűrűbben járőröznek. A sarkon a bácsi egyedül élt a kutyájával. Sokszor beugráltak a kertjébe és ott végezték el a dolgukat. A bácsi másfél éve meghalt, azóta hiába árulják a házát, senkinek sem kell. Nem csoda. Hozzánk is háromszor törtek be, amióta ez a börtön itt van. A tetőn sétálnak a rabok, a zárkák ablaka is erre néz. Simán kifigyelik, ki, mikor jár el, mikor nincs otthon. Nem lett volna szabad ide, a lakóövezetbe tenni a börtönt.
S mit szólnak a százezres büntetési tervezethez az út mentén jelelők? A sminkelt nő és a kislánya semmit. Utóbbi azért nem, mert az előbbi befogja a száját.
Odébb egy család – az anyós, a menye és a két karon ülő kicsi – nemcsak a légírással jelel. A két asszony beszél is. Az idősebbik mondja: Ráckevéről HÉV-vel, busszal, villamossal jöttek beszélőre a fiához. Amíg arra várnak, hogy bemehessenek, innen integetnek, üzennek neki. – Egy hónapja van benn a férjem – mondja a fiatalabbik. – Életében először. Lopással gyanúsítják. Megtanultam egy hónap alatt kézzel, zsebkendővel írni a levegőbe. Mit? Azt, hogy mi van otthon, mi van a gyerekekkel, meg hogy jól vagyunk. Ő azt írja bentről, vigyázzunk magunkra, szeret. Hiányzik nagyon. Ha ezt megszüntetik? Akkor legyen egy helyett három beszélő! – S heves jelelésbe kezd, hogy megnyugtassa párját: nincs baj, csak egy újságíróval beszélt.
Kisírt szemű, láthatóan városi polgárasszony és a férje tart a leparkolt Suzukihoz. Csak annyit árulnak el: „ismerős” van benn, hónapok óta. Nem, ők nem jelelnek. De a férfi szerint gyakoribbá kellene tenni a kapcsolattartást, ahogy az ombudsman is szóvá tette. Mégis, mennyivel gyakoribbá? Az asszony felel: legalább kéthetente.
Beáll egy Opel. Rövidet dudál a vezetője, s kipattan a verdából. Megtermett, jól szituált ötvenes férfi. Jelelni kezd ő is, azután válaszol: – Mit szólnék a tilalomhoz? Lassan már levegőt is tilos venni. Hogy kim is van odabenn? Mondjuk, ismerős. Nagyon jó barátom. Nem, nem gazdasági ügy, egy sima verekedésbe keveredett bele. Már harmadik hónapja van előzetesben. Amikor erre járok kocsival, mindig megállok. A jelelés? Aki tudja az ábécét, az ezt is tudja. Még tükörírás sem kell hozzá, az ember hamar megszokja, hogy fordítva olvassa a betűket. Ilyenkor arról beszélgetünk: ő hogy van, megvan-e mindene, mire lenne szüksége csomagban. Nem hiszem, hogy mernének ezért százezerrel büntetni. Meg különben is: közterületen állok, ahol bárki bármit tehet, ami nem tilos. Dudálni? Ja, tudom, azt nem szabad. Véletlenül nyomtam meg a könyökömmel. Nem is hiszem, hogy behallatszott. És nem is azért jött az ablakhoz. Mindig áll ott valaki, aki figyel és szól annak, akihez látogató jött. Ha megtiltják a levegőbe írást? Akkor majd kitalálunk helyette valami mást! Okos a magyar.
A Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságának sajtófőnöke, Szalai Tímea érdeklődésünkre tudatta: a kapcsolattartásnak ez a „tiltott formája” elsősorban az előzetesen letartóztatottak fogva tartására hivatott börtönökben jellemző. A tiltott kapcsolattartás fegyelmi vétségnek számít, ami miatt akár másik zárkába helyezhetik át a fogvatartottat. A kapcsolattartás hivatalos formája regisztrált kapcsolattartók esetén a látogatófogadás és a telefonálás, intézeti házirend szerinti gyakorisággal – általában havi egy látogatást és heti 3x10 perc telefonálást engedélyeznek –, ám levelet korlátlan számban küldhetnek és kaphatnak.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
