Forgatócsoportjával a Sziget Fesztivál nagyszínpados föllépőit faggatja a backstage-ben, de maga is sokak számára rajongott ikon, bizonyítja ezt az a két zenekari produkció is, amivel színpadra állt a Hajógyári-szigeten. Csongor Bálint, a Subscribe zenekar énekese szerint a közösségi média túlinformálttá tesz, ellehetetlenítve a rockzenéhez kötődő lázadást.

 
 
 

– Nem gyakori, hogy 15 év múltán is azonos a felállás egy zenekarban. Az esetükben ez minek köszönhető?

– Hatunk barátsága jóval erősebb a zenekarnál. Már a Subscribe előtt is megvolt, azóta még erősebb. Pedig nem egyszerű kommunikálnunk egy ennyire soktagú, és igen viharos „házasságban”. De megtanultunk egymás pszichológusai lenni, ki- és megbeszélni a személyes problémákat is, elsimítani a gyűrődéseket.

– Vezérelvűen vagy konszenzuálisan döntenek?

– Van főnök, a basszusgitáros, egyben menedzser Anga-Kis Miklós, ugyanakkor demokratikusan működünk: ha hárman akarnak egyet, az lesz.

– Tíz éve debütáltak, idén jelent meg a negyedik album, mi változott zenei téren?

– A zenénk, a zenei hozzáállásunk állandósága a változatosságában lelhető föl. Már az első számaink is komplex, progresszív dalok voltak, de ma már, kiforrottabbak, letisztultabb, befogadhatóbb formát öltenek. A kiszámíthatatlanság azonban mindvégig jellemző volt ránk.

– Energikus frontember – mitől jön tűzbe?

– Ha tehetném, még intenzívebb lennék, de meg kell találni az egyensúlyt, hogy a színpadi ugrálás ne menjen az éneklés kárára. Másfelől 32 évesen is ugyanaz az érzés kap el, mint amikor 12 évesen ugrabugráltam az ágyon a képzelt publikum előtt.

– Kinek képzelte magát?

– A legnagyobb hatást Freddie Mercury tette rám a Queenből, majd Zack de la Rocha a Rage Against the Machine énekese, később az At the drive-in–The Mars Volta-dalnok, Cedric Bixler Zavala.

– Rocksztárok valamennyien. És ön?

– Ma már nincsenek rocksztárok – vagy mást jelent. Én biztos nem vagyok az, persze, valaki még annak tarthat…

– Akkor micsoda?

– Előadó. Az elérhetetlenség helyett ma a közvetlenség a fontos. Nekünk is ez az egyik erősségünk, megközelíthetőek vagyunk!

– Mitől alakult így?

– A világháló, a közösségi oldalak közelebb hozták egymáshoz az előadókat és a hallgatókat. A ma huszonéves korosztály már ebben nőtt föl, nem tudják, milyen volt, amikor csak a nyomtatott sajtóból értesültünk, havonta, a legendákról. Most az a sztár, aki twitterezik, facebookol, a rajongó megnézheti az Instagramon, hogyan díszíti föl a karácsonyfáját…

– A lázadás attitűdje mintha eltűnt volna, vagy tévedek?

– Szó nincs rebellisekről. A közösségi média hatására már nem olyan fogékonyak erre a fiatalok. Túl vannak adagolva az információkkal, nehezen mozgatja meg őket bármi is.

– Ön mégis sikerrel izgatja föl őket. Hogyan?

– Őszintén, szeretettel fordulok feléjük. A dalaink pedig olyan élethelyzetek érzelmeit keltik föl bennük, amiket ők is átéltek, amikbe bele tudnak helyezkedni: szerelmi csalódást, alkohol- vagy családi problémákat. S a minél pontosabb megfogalmazásért nagyon hálásak.

 

"Visszafordultak - Nemzedékek céljai Woodstocktól a Szigetig" - Lapunk összeállításában olvasható egy összefoglaló a woodstocki fesztiválról, és a hatvanas évek álmainak veszendőségéről; és egy riport az idei Szigetről.

Ilyen egy tipikusan nem rocksztár
Még THC-ként 1999-ben alakult a zenekar. Egy évre rá vették föl a Subscribe nevet. Hamarosan a hazai és nemzetközi fesztiválok és klubok kedvelt fellépői lettek, akiket a szakma is elismert: Stuck Progress to Moon című lemezük elnyerte a Fonogram-díjat. A világhírű Rage Against The Machine együttes emlékzenekaraként is gyakran föllépnek külön produkcióként. 2011-ben különleges koncertet adtak a Művészetek Palotájában, dalaikat áthangszerelve; szerepeltek az MR2 Akusztik műsorában. Legutóbbi lemezük márciusban jelent meg This Moment Will Soon Be Gone címmel.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!