Egy bevásárolóközponti gyermekmegőrző-játszó valóságának és Madách falansztervíziójának sajátos elegye – színes plasztikjai, fémvázai, monitorjai, kapcsolói miatt. A jövő elkezdődött? Még nem. Majd csak jövőre. A Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal egy termében már próba alatt van az a speciális, öt hatalmas panelből szerkesztett Ergos nevű munkaszimulátor, amely amerikai, holland, tajvani részegységekből épült össze, s amúgy cirka 60 millió forintba került, viszont magyar nyelvű utasításprogrammal is rendelkezik.
1995-től folyamatosan felülvizsgálják a leszázalékoltakat. De míg korábban a munkaképesség csökkenését vették alapul a kategorizálásnál, 2008-tól az összszervezeti egészségkárosodást mérik fel a bizottságok, s akit lehet, a megmaradt képességeknek megfelelő munkára igyekeznek késztetni átmeneti rehabilitációs járadékkal is. Ez – ha lenne elég munkahely – jó is lenne. Hazánkban a leszázalékoltak átlagéletkora tavaly, a nyugdíj megállapításakor a nőknél 50,9, a férfiaknál 52,1 év volt. A legtöbb rokkant 1950 és 1959 között született. Ők azok, akik az egymillió munkahely rendszerváltás utáni „eltűnése” nyomán, a munkanélküliség elől szinte belemenekültek a betegségbe.
Pósfai Gábor orvos, szociális menedzser vezeti július óta a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatalt, amely hatósági jogkört is ellát. Mivel az ő kezükbe került át a rehabilitáció és a sérülteket foglalkoztató cégek akkreditációja, támogatási rendszere is, arra ösztönzik a munkáltatókat, hogy vegyenek fel több megváltozott munkaképességű dolgozót. A képességvizsgáló gépeket uniós forrásból szerzik be a programmal, információs rendszerrel együtt. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár adatbázisával összekötik, így kideríthetők lesznek a hamis leszázalékolások is. Tavaly novemberben Egerben a 2009–2010. évi 206 átnézett ügyből 28-nál rendelt el felülvizsgálatot a hivatal.
A gépbe több mint tízezer foglalkozást programoztak, egy teljes vizsgálat 5-6 órán át tart, de erre nincs mindig szükség: nem minden esetben kell a nehéz súlyok, dobozok emelésétől-húzásától kezdve az aprólékos, kézügyességet, vagy éppen monotónia tűrést igénylő próba. Itt kiderül: valaki alkalmas-e a futószalag melletti munkára, vagy inkább más foglalkozást keressen.
Egy „korlátolt pali” – mondja magáról Almás Károly mérnök, aki még negyvenesen is tájékozódási futó volt. A ’90-es évek végén százalékolták le: egy jó barát faházának szétszedésekor sérült meg a gerince. A műtét után 67 százalékos rokkant lett. Mára már „simán” is nyugdíjas lenne, ám nincs átjárás a két rendszer között, rokkant- nyugdíjat kap hetvenévesen, így vele az állam jár jól. Persze van, amikor a „rokkant” álrokkant: közmondásos volt a Balaton-felvidéken az az ember, aki mozgássérült matricás autóval járt naponta – teniszezni. Leszázalékolták – „saját kérésére”…
Nász Erzsébet 48 éves: születésétől kezdve gerincsérült, kerekes székes, a mozgássérültekért dolgozó Egalitás Egyesület elnöke. Érettségi után két éven át adatrögzítő volt: ennyi munkaviszony kellett a rokkantellátáshoz. A mai napig dolgozik. A munka mellett főiskolát végzett, felsőfokú társadalombiztosítási ügyintéző, egyéni vállalkozó, aki 28 ezer forintnyi fogyatékossági támogatást kap havonta gyógyászati segédeszközhöz, szállításhoz azért, mert az „átlagnál” nehezebb az élete. Amúgy édesanya is: 24 évesen szült. Önellátó – mert az akart, akar lenni. De tudja, hogy sokan vannak, akiknek jó helyen van jó ismerősük, netán fizettek fehér borítékkal a rokkantosításért. A ’90-es években boldog-boldogtalan hozzájutott így az ellátáshoz. De talán az államnak is volt akkor egy kis lelkiismeret-furdalása, hiszen rövid idő alatt rengetegen veszítették el munkájukat. Erzsébet a másik végletre is tud példát. Újabban mindenkihez „hozzányúlnak”, amputáltakat is behívnak. Állapotuk végleges, nem tud kiszállni a kerekes székből, de nem hagyta el magát, erősített, akkor fel tud emelkedni. Erre csökkentik, vagy megvonják járadékát. A munkaerőpiac viszont nem vevő a kerekes székesekre.
A miskolci Nagy István 53 éves orvosi műszerész: 23 évnyi munkaviszonya van, tehát nem éppen munkakerülő. Betegsége: izomsorvadással járó fokozatos lebénulás. Egymillió emberből hármat érint. Az egyikük ő lett – 23 évesen. Sok műtétje után 2002-ben 67,5 százalékra százalékolták le. A 2009. évi felülvizsgálatnál már az új, 2008-ban hatályba lépett jogszabály alapján kapta meg papírját: az egykori 67,5 százalékos rokkantsága ma 53-54 százalékos úgynevezett összegészség-károsodást jelent. Megvonták az ellátását – szerinte azért, mert a politikusok kitalálták, hogy nem is rokkant. Bírósághoz fordult a leszázalékolási cirkusz miatt. Szlogenje: „az állam engem ki akar nyírni!” Szerinte, aki 1956 után született, azt a rendszer ma kidobja. Különösen, ha jó szociális helyzetű: végül is urasan élnek dolgozó feleségével és mérnök-formatervező szakra járó egyetemista fiával – egy 37,5 négyzetméteres másfél szobás lakásban, hárman. Vele, s a hozzá hasonlókkal mit kezd majd egy gép?!
Az átlagos rokkantsági és baleseti rokkantsági nyugdíj ma 67-76 ezer forint közötti összeg. Magyarországon a leszázalékoltak száma 2010 decemberében az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság szerint összesen 723 714 volt, közülük 384 086 töltött be az öregségi nyugdíjkorhatárt. Magyarország az Európai Unióban az utolsó helyen áll a munkaképes 15-64 éves korosztály 55,3 százalékos foglalkoztatási rátájával. Ezért a kormány azzal is bővítené a munkát vállalók körét, egyúttal csökkenthetné szociális kiadásokat is, ha a rokkantak egy részét visszairányítaná a munkaerőpiacra. Ha 400 ezer új dolgozó belépne – s fele megváltozott munkaképességű lenne –, máris Svédországhoz közelednénk a foglalkoztatottságban. Ahhoz a Svédországhoz, ahol a rokkantnyugdíjasok aránya magasabb, mint nálunk: 23,3 százaléka az összes nyugellátásban részesülőknek – hazánkban 16,4, azonos Csehországéval. A legkisebb rokkantsági nyugdíj összege 28 500 forint, ennél a baleseti rokkantsági havi száz forinttal több.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
