„Életre szóló ellenségek köszöntenek téged, Francesco Totti!” – így tisztelgett a lelátókon a Lazio szurkolótábora az AS Roma csatára előtt. Pedig ha valaki egy kicsit is követi a Serie A, vagyis az olasz élvonalbeli bajnokság mérkőzéseit, az tudja, a két fővárosi csapat, a Lazio és az AS Roma „ősellenség”. Ám egy olyan legenda előtt, mint Francesco Totti, akiről elterjedt, hogy idén befejezi pályafutását, még az ellenségek is fejet hajtanak.
Romulusról úgy tartják, ő lehetett Róma első királya. Francesco Tottiról pedig a fanatikus AS Romaszurkolók tartják úgy, ő most Róma királya. Ugyanis kevés ilyen, klubjához hűséges labdarúgót látott a világ, mint Totti, aki szeptember 27-én tölti be a 41. életévét.
Ő a példája annak, mit jelent a saját nevelés. Ő a példája annak, mit jelent ellenállni a pénz csábításának. Pedig kölyökként mehetett volna a Milanhoz, merthogy vinni akarták az északolasz városba, de úgy tűnik, Totti hallgatott az édesanyjára: „Rómából ki nem teszed a lábad, fiam!”
És lám, az 1983 óta tartó játékos mérlege így is példaértékű (7 évesen már Fortitudo Luditor játékosa volt, majd a Smit Trastevere és az AS Lodigiani után 13 évesen lett az AS Roma junior csapatának kerettagja): 1996-ban Európa-bajnok (U21); az ezredfordulón Eb-döntős; 2001-ben olasz bajnok, Supercoppa Italianabajnok (2001; 2008); 2006-ban világbajnok; Európai Aranycipő (2007), Coppa Italia-bajnok (2008).
Vicces kapitány
Tehetsége kamaszként olyannyira kitűnt a korosztályából, hogy már 16 évesen meghívták a felnőttcsapatba, 22 évesen pedig már (Zdenek Zeman edző javaslatára, egy Udinese elleni meccsen) övé lehetett a kapitányi karszalag (nem véletlenül hívják Tottit úgy, hogy A Kapitány). Utólag nézve érdekes a pályafutásban, hogy viszonylag későn, húsz fölött ölthette magára a Squadra Azzura mezét, csak 1998-ban hívták meg az olasz válogatottba.
Ebben talán az is közrejátszott, hogy tehetsége ellenére a pályán nem mindig tűnt szerethetőnek.
De ezt is csak annak köszönhette, hogy az élete valóban a futballról szól. A pályán tudott úgy viselkedni, hogy szinte már szó szerint méltóvá vált az AS Roma becenevére (Farkasok): a 2004-es portugáliai Európa-bajokságon például leköpte a dán Christien Poulsent. Forrófejűsége alighanem szenvedélyességével magyarázható, és egy időben kiérdemelte a bírók réme nem hivatalos elnevezést is.
De akadtak olyanok is, akik nem éppen agysebészi logikája miatt kedvelték vagy utálták őt. Ám mi sem bizonyítja Totti sportemberi nagyságát, hogy ezeken többnyire maga is nevetett, még akkor is, ha nem nagyon lehetett eldönteni, mennyire őszinte a mosolya.
Viszont humor- vagy üzleti érzékét bizonyítja, hogy megjelent egy anekdotagyűjtemény (Az összes Totti-vicc), aminek kiadását maga is támogatta.
Abban ilyen finomságok is helyet kaptak, mint például: „A Vatikánban van egy mágikus tükör. Ha valaki hazudik előtte, az illető eltűnik. Vieri, Gattuso és Totti elmegy, hogy megtudják, mit tud a tükör. Elsőként Vieri áll a tükör elé, és így szól: Azt gondolom, én vagyok a világ legjobb játékosa! – mire Vieri hirtelen köddé válik. Másodikként Gattuso szól: Azt gondolom, én vagyok az univerzum legszebb férfija! – mire ő is köddé válik. Totti ekkor a tükör elé áll, majd mormogni kezd: Azt gondolom, hogy… – mire Totti köddé válik.”
De hogy élőben is képes riposztozni, arra álljon itt egy példa egyigazi városi letendára: egyszer egy riporter megjegyezte neki latinul, hogy Carpe Diem (vagyis: Éld meg a napjaidat!), mire Totti így felelt: „Bocsánat, de nem beszélek angolul.”
Mindig a pályán
Totti sose bánta, hogy csakis az AS Roma játékosa volt. Egyszer így nyilatkozott erről: „Elmehettem volna a Real Madridba, vagy a Barcelonába, de én életem végéig Roma játékos akartam lenni. Itt bajnoki címet nyerni leírhatatlan érzés, nem lehet szavakba önteni.
A szeretet, amit a szurkolók iránt érzek sokkal többet ér, mint bármilyen siker vagy díj, amit valaha nyertem.” S végül is, ha csak az AS Roma elmúlt huszonnyolc évét nézzük: a klub elfogyasztott huszonegy vezetőedzőt, ám Totti mindvégig a pályán maradt. Vagy a pálya közelében. És ott is lesz visszavonulása után is. No, nem edzőként, mert azt magáról sem tudja elképzelni. A klubnál állítólag igazgatói pozíció vár rá, de ahogyan egyszer kifejtette: „nem az asztal mögött, különben mindent otthagyok és elkezdek tehetséges játékosokat felkutatni”.
Hűsége Rómához, a fővároshoz, valamint a klubhoz, az AS Romához annyira őszinte, hogy azt valóban csak tisztelni lehet. A farkason 10-es mezét viselő Totti őszintesége pedig példaértékű. Egyszer úgy fogalmazott, hogy minden barátnőjét megcsalta, Rómát azonban sosem.
Tavaly hosszú levelet is írt a városnak, amelyben így zárta sorait: „Az emberek azt kérdik, miért töltöttem az egész életemet Rómában? Róma jelenti nekem a családomat, a barátaimat, az embereket, akiket szeretek. Róma a tenger, a hegyek, a műemlékek. És Róma természetesen a rómaiak. Róma bordó és sárga. Róma számomra a világ. Ez a klub, ez a város már az életem. Örökre.”
Totti első góljai
Hazai: a Valencia elleni felkészülés (1994. 08. 21.),
09. 04-én a Foggia ellen az első hivatalos
Nemzetközi: az SC Eendracht Aalst ellen, hazai pályán.
(UEFA Kupa, 1995. 10. 17.)
Tottiról a magyar
AS Roma-szurkolók
Bozóki András szociológus,
volt kultuszminiszter:
„Francesco Totti a legnagyobb olasz játékmesterek sorába tartozik, akiket rajta kívül Rivera, Baggio és Del Piero neve fémjelez. Mindig képes volt váratlan, mérkőzést eldöntő húzásra. Igazi római legenda, aki ellenállt a nagy klubok csábításának, és inkább az AS Romát tette naggyá. Hirtelen három jelenet ugrik be róla. Az első, amikor a 2000-es Eb-n a hollandokkal vívott elődöntőben híres Panenka-tizenegyesével hatalmas lélektani előnyhöz juttatta csapatát, ami olasz döntőbe jutáshoz vezetett. A második, amikor 2001-ben az olasz bajnoki címet eldöntő utolsó fordulóban elegánsan mattolta Buffont, a Parma akkori kapusát. Végül a harmadik, a 2006-os vb-n, amikor a németekkel vívott drámai elődöntőben a 119. percben olyan gyorsan és elegánsan indította az olasz ellentámadást, ami két további labdaérintéssel Del Piero döntő góljához vezetett. Így Totti, noha a világbajnokság előtt még sérült volt, döntő szerepet játszott abban, hogy Itália világbajnok lett.”
Baráth Gergely szociológus:
„Totti több mint egy játékos egy csapatban, Totti a város egyik arca, jelképe is. Jelképe a hűségnek, a megbízhatóságnak, és a narancs-bordó városi színeknek.A turisták sorban állnak egy sikátorban közös fényképért a Capitanóval. Egy festménnyel pózolnak, amin mint római konzul szerepel Francesco. Francesco, akiből most kettő van Rómában. Az egyikből mindennap több ezer mászkál az utcákon bordó pólóban – láthatóan a világ minden részéből érkeznek Tottik.”
Szombathy Pál újságíró, tévés
műsorvezető:
„Romulus és Remus szerelemgyereke, Róma utolsó királya, maga az Örök Hűség; a zseni, aki sztár lett, de maradt, aki volt: a srác a szomszédból; bevallása szerint foci nélkül benzinkutas lett volna, nyilván népszerű kutas valahol a Trastevere környékén; csibész és sportember egyszerre, a mozdulat, a felismerés és a technika virtuóza: dalol a labda a lábán, a futball művésze ő, aki őrzi a játék lényegét: az örömöt.”
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!