- Gigászi adatbázist épít a kormány: a sztrádafényképektől a titkosszolgálati felvételekig mindent egybetol
- Hiteltelen, amikor a hatalom azt ígéri, hogy diszkréten kezeli az adatokat
- Gazdasági előnyök, politikai beelőzés, össznépi megfélemlítés – ez a hozadéka az új salátatörvénynek
Nem mennek el a kormánypárti képviselők az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának ülésére, mert azt Soros György hívta össze – nyilatkozta Németh Szilárd, így véve elejét annak, hogy számos kényes ügyet firtasson a grémium (aztán három nap múlva mégis elmentek). Hogy mit állított a terelés érdekében, azt talán a Fidesz alelnöke maga sem tudja.
Az a mondás, hogy a parlament egy bizottságát az amerikai üzletember irányítja, még felfűzhető arra a gondolatmenetre, miszerint a testületnek Molnár Zsolt személyében szocialista elnöke van, márpedig az MSZP miniszterelnök-jelöltje, Botka László Soros végrehajtó embere, következésképpen minden balos politikus Soros-ügynök.
Ez persze abszurdum, de sokkal kisebb képtelenség Németh másik, indirekt következtetésénél.
Aminek alapja az, hogy a nemzetbiztonsági bizottság többek között a vizes vb-re kiépíteni tervezett azeri „adatgyűjtő” ingyenwifirendszerről is faggatta volna a kormánypárti politikusokat, illetve a nemzetbiztonsági szakembereket.
Márpedig az tudható, miszerint az azeri céget a politika hozta, noha a titkosszolgák óvtak alkalmazásától. Következésképpen, ha Soros akar belekötni az utolsó pillanatban meghiúsult azeri bizniszbe, akkor az azt „nem szerető” nemzetbiztonság is az ő befolyása alatt áll. Továbbgombolyítva Németh Szilárd gondolatmenetét, a szolgálatok zömét felügyelő Pintér Sándor belügyminiszter is Soros embere, és valójában az amerikai üzletember már a nemzeti önállóságot is felfalta.
Persze erről szó sincs, mindössze egy mutyi orbitális fedősztorija. Hiszen miközben a kormány igyekszik mindent rejteni, a polgárokról mindent tudni akar. Így alig fél éven belül a második „salátatörvényt” nyújtja be arról, miképp lehet egyre könnyebben több adatot besöpörni a polgárokról. A jelenlegi javaslat lényege, hogy létrehozzanak egy tárhelyet, ahol az egyénekről előállított felvételeket raktároznák: függetlenül attól, hogy a rendőrség, a közterület-felügyelet, a különböző közlekedési szervezetek (közútkezelő, útdíjellenőrzés, tömegközlekedés stb.) készítette őket. Az adatbázisból számos szerv hívhatna le információkat, a legkülönbözőbb okokkal – a nemzetbiztonsági kockázat vagy a közlekedésszervezési hatékonyság egyaránt játszik. A hivatalos mondás szerint amennyiben a felvételeket 15 napon belül nem használják fel, akkor megsemmisítik azokat. Ám az ígéret hitelességét több tényező gyengíti. Az egyik, hogy a kabinet még nem nevezte meg (majd rendeletben később), mely szervezet biztosítja a tárhelyet.
A másik, hogy többször bebizonyosodott, a kormány önkényesen kezel adatokat. Például számos olyan kettős állampolgár kapott propagandalevelet, aki nem regisztrált a választási adatbázisban, nem adta meg sehol senkinek a címét – csak éppen ügyet intézett követségen/konzulátuson. Azaz a kormány önkényesen magáévá tett személyes információkat. Hogy ez nem törvényes, az nem zavarta – ahogy most sem izgatja.
A harmadik hiteltelenítő tényező ugyanis az, hogy a kabinet az új szabályozásban arra kötelezné a szálláshelyeket, hogy automatikusan jelentsék le (részletes adatlapot felvéve) vendégeiket, illetve másolják be azok személyazonosításra alkalmas okmányait is. Márpedig egy korábbi ombudsmani állásfoglalás szerint ilyen iratokat másolni csak nagyon megalapozott esetben – például bűncselekmény alapos gyanúja – szabad.
A negyedik ígéretamortizáló tény pedig az, hogy a jelenlegi tervezet szerves folytatása egy tavaszi csomagnak, amiben a kormány lehetőséget adott arra, hogy kvázi bűncselekmény megalapozott gyanúja nélkül figyelhessen meg bárkit a NAV, a rendőrség, az ügyészség. A kulcsszó ebben az esetben a bűncselekmény megelőzése érdekében végzett adatgyűjtés. Magyarán bárkit meg lehet figyelni, elég, ha a nyomozásra jogosult szervek azt mondják, lehet, hogy nincs minden rendben körülötte. Az indok pedig bármi lehet: ha valaki vesz egy autót, a NAV felteheti a kérdést, hogy vajon legális jövedelemből gyarapodott-e; amennyiben többen pályáznak egy állami közbeszerzésre, akkor – mondjuk bizalmas információk megszerzésének gyanújával – mindent meg lehet tudni a „nem mutyista” pályázókról; ha egy rivális politikus kerül a célkeresztbe, akkor meg lehet figyelni a magánéleti mozgásait, így ágyazva meg egy negatív kampánynak. Azaz az újabb salátatörvény semmi másról nem szól, hogy egy autoriter rendszer „legalizált illegális eszközökkel” előnyöket szerezzen politikában, gazdaságban.
Hiába próbálja, nem tudja hitelesen ígérni a kormány, hogy nem él vissza az információkkal. Az Orbán-rezsim mindenkiről mindent tudhat, hisz bárkit megfigyelhet.
„Már a nemzetbiztonság sincs biztonságban Németh Szilárdtól”
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!