Egyre népszerűtlenebb a diákok körében a szakképzés, pedig a kormány ebbe az irányba szeretné terelni a gyerekeket. Korszerűtlen tananyag, tanárhiány és nehezített pálya vár az ezt választókra, akik közül sokan 14 évesen meghozott döntésük „rabjai” maradnak.

 

„Vannak olyan óráink, ahol korszerű tudást kapunk, nemzetközi szinten elismert digitális tananyagból tanulunk. De van olyan is, ahol 25 évvel ezelőtti programozási nyelvet tanulunk, ezt már semmire nem fogjuk tudni használni. Több ismerősöm is szakgimnáziumban tanul, és a többi területről – például a szakácsképzésről – is azt hallom, hogy vannak nagyon innovatív ötletek, amelyek végül nem valósulnak meg rendesen” – mesél Dián Ákos kilencedikes diák, a Független Diákparlament tagja, aki informatikát tanul egy szakgimnáziumban. Ez a terület éppen az, amely napi szinten változik, és Ákos sokszor a saját bőrén érzi, hogy a képzés nem mindig tart lépést a változásokkal.

Iskolájában jószerével minden olyan probléma megjelenik, ami miatt a szakemberek kongatják a vészharangot. Évfolyamát az elmúlt évek minden átgondolatlan kormányzati döntése érintette. A sok közül az egyik legszembeötlőbb példa a komplex természettudományos tárgyak körüli „kavarás” – a tanárok többsége még mindig nem tudja, hogyan tanítsa ezt az elméletileg minden természettudományos tantárgyat magába olvasztó tantárgyat kilencedikben. Már ha egyáltalán van olyan pedagógus az iskolában, aki erre alkalmas.

Ákoséknál, ha éppen földrajztanár van „kéznél”, akkor földrajzot tanulnak ezen a címen, függetlenül attól, hogy milyen természettudományos ismeretekre – esetében a fizikára – lenne szükségük az adott területen. „Ennek így semmi értelme. Tizediktől fizikát fogunk tanulni, amitől többet várok, viszont már most tudjuk, hogy a tanár nyugdíjba megy, kérdés, hogy őt sikerül-e pótolni” – világít rá Ákos, hogy a pedagógushiány a szakgimnáziumokat is sújtja. Ha egy tanár valamiért – például baleset miatt – egy-két hétre kiesik (mint ahogy ez az osztályával a közelmúltban történt), nincs szaktanár, aki helyettesítse. Ezért volt olyan hét, amikor a szakmai tanóráik fele egyszerűen elmaradt. Sok szakmai tárgyat tanító tanár egy piaci állás mellett oktat, mert önmagából a tanításból nem tudna megélni.

„Alapvetően jó ötletnek tartom, hogy olyanok tanítanak, akiknek van valódi szakmai tapasztalatuk, de én mégis azt látom, hogy sokan közülük nem annyira jók a területükön, és csak jobb híján tanítanak” – fűzi mindehhez hozzá a diák.

Nehezített pálya

A szakgimnazisták az egyetemi felvételinél szinte biztosan hátrányba kerülnek. Tavaly ugyanis az utolsó pillanatban változtattak az érettségi követelményeken, az ötödik érettségi tárgyat azóta már nem választhatják ki szabadon a tanulók, kötelező a képzésükhöz tartozó szakmai tárgyból vizsgázniuk. Korábban, amíg erre volt lehetőség, az osztályoknak körülbelül 10-20 százaléka nem a tanult szakmából érettségizett ötödik, választható tantárgyként – Juhász Ágnes szakképzési szakértő szerint. De volt olyan terület, ahol a végzős diákok fele más érettségi tantárgyat választott volna, egyszerűen azért, mert meggondolta magát, más pályát választott vagy továbbtanult volna a felsőoktatásban. Ha például egy egészségügyi szakgimnazista úgy dönt, orvosi egyetemen szeretne továbbtanulni, a szaktárgya mellett biológiából és fizikából is emelt szinten kell érettségiznie, így kettővel több tantárgyra kell felkészülni, ami hatalmas többletteher.

A szakértők szerint a jelenlegi szakképzési rendszer legnagyobb bűne, hogy 14 évesen bebetonozza a diákokat egy szakmába, és ebből már csak nagy erőfeszítések árán tudnak szabadulni. Juhász Ágnes úgy gondolja, Nyugaton már régóta arra törekednek, hogy az általános készségeket fejlesszék a munkaerőpiacon való érvényesüléshez. A szakmai ismeretek túl gyorsan változnak, ezért éppen az ehhez való alkalmazkodásra kellene felkészíteni a gyerekeket. De nálunk erre nem látszik szándék, és továbbra is a 14 éves kori döntés határozza meg a gyerekek jövőjét, ami nagyon korszerűtlen, abszurd hozzáállás.

Mindennek ellenére Dián Ákos nem bánta meg, hogy szakgimnáziumban tanult tovább, és nem gimnáziumban, mert neki már 14 évesen határozott elképzelése volt arról, hogy miből szeretne majd megélni. De ő is azt mondja: kevesen vannak, akik ilyen fiatalon már tudják, hogy mit szeretnének később csinálni, és míg a gimnáziumi képzés minden kaput nyitva hagy, a szakképzés rugalmatlansága nem engedi meg, hogy valaki meggondolja magát. Ráadásul úgy érzi, az egyetemek is alábecsülik a szakgimnáziumi képzést.

Nem véletlen, hogy év elején az MTA Közoktatási Elnöki Bizottsága is szokatlanul élesen bírálta a szakgimnáziumi képzést, és javasolta a szakmai tárgyak arányának újragondolását és az oktatott természettudományi tartalmak körének bővítését. A bizottság szerint a közoktatás elsődleges feladata az élethosszig tartó tanulás képességének a kialakítása lenne és nem a naprakész munkavállalók kibocsátása a gazdaság szereplői számára.

Leragadnak hatodikban

Rosszabb helyzetben csak a ma szakközépiskolásoknak nevezett korábbi szakiskolások vannak, a képzésük végén még érettségit sem kapnak a kezükbe. Ilyen iskolába jár a gyerekek 20 százaléka, és a szakértők szerint nagy részükre jó eséllyel a szegénység, munkanélküliség vagy a közmunka vár. A szakközépben szerzett rugalmatlan tudásuk ugyanis hamar elavul, az automatizáció pedig az ő állásaikat fenyegeti leginkább. Azokat a készségeket viszont ezekben az iskolákban nem szerzik meg, amelyek az alkalmazkodáshoz, a további tanuláshoz kellenének, rossz szövegértési és matematikai kompetenciáikkal, érettségi nélkül a munkaerőpiac számkivetettjei lesznek. A 2017-es országos kompetenciamérés eredményei szerint az ezekben az iskolákban a 10. évfolyamon tanulók eredményei jóval az országos átlag alatt vannak. Pontszámuk alacsonyabb, mint a négy évfolyammal alattuk járó 6. osztályosoké.

A lebutítás ellen szavaztak

A társadalom és a gazdaság szempontjából jó hír, hogy minden kormányzati szándék ellenére a gimnáziumi képzés népszerűbb, mint valaha (lásd keretes írásunkat). „Teljesen egyértelműen látszik, hogy a szülők »leszavazták« a kormány oktatáspolitikáját. Amikor lebutították a szakiskolákat, akkor elkezdtek a gyerekek a szakközépiskolákba és a gimnáziumokba özönleni. Amikor a szakközépiskolákat, a mai szakgimnáziumokat is lebutították, elkezdtek a gimnáziumok felé menni. Miközben a kormány úgy tesz, mintha a gimnáziumi érettségi nagy tömegek számára felesleges dolog lenne, a szülők pontosan tudják, hogy milyen elhelyezkedési és bérelőnyökkel jár, milyen esélyeket nyit meg a gyerekek előtt. A szülők okosabbak, mint a kormány” – mondja Radó Péter oktatáskutató, aki szerint a szülők továbbra is a legjobb utat fogják keresni a gyerekeik számára, a kormány céljai akkor teljesülhetnek, ha elkezdik szűkíteni a bekerülési lehetőségeket a gimnáziumokba. Ez azonban biztosan hatalmas társadalmi feszültséget, tiltakozásokat generálna.

 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!