Komolytalan a legutóbbi halálos fenyegetés Salman Rushdie szerint, akinek a héten jelent meg memoárja életének arról az időszakáról, melyet állandó fenyegetettségben, bujkálva töltött, miután 1989-ben Irán vallási vezetője, Khomeini ajatollah fatvát, halálos kiközösítést hirdetett ellene. „Istenkáromló” regénye, a Sátáni versek miatt a szerző fejére 3 millió dolláros vérdíjat tűztek ki, az ajatollah még a könyv kiadóinak kivégzésére is felszólított minden muszlim hívőt.

 
De mi köze Rushdie-nak a Közel-Keleten halálos áldozatokat is szedő zavargásokhoz, amelyek egy Amerikában többszörösen elítélt csaló és egy szoftpornó-rendező Mohamed prófétát gúnyoló amatőr filmje – az író szavaival „a valaha volt legrosszabb YouTube-videó” – miatt törtek ki? Saneii ajatollah szerint sem a film, sem a Mohamed-karikatúrák nem készülhettek volna el, ha Rushdie rég halott lenne. „A film csak ürügy, az önigazolásra” – írja Issandr El Amrani marokkói publicista a National című vezető angol nyelvű közel-keleti napilapban. „Az iszlámellenesek azt mondhatják, megmondtuk, hogy fanatikusok, a muzulmánok pedig erre azt felelhetik, megmondtuk, hogy nem tisztelnek bennünket.” „Elegem van abból, hogy egy vallás privilégiumokat követel. Nincs olyan eszme a világban, amelyet védeni kellene. Ha az ideák elég erősek, megállnak a kritikával szemben” – vélekedett Rushdie a CNN-nek adott interjúban.

Ugyan az iráni kormány 1998-ban hivatalosan visszavonta a halálbüntetést, az iszlám szélsőségesek a mai napig a „hitehagyott” író halálát követelik. Hétfőn egy iráni vallási vezető, Saneii ajatollah bejelentette a vérdíj felemelését 3,3 millió dollárra, ám az író szerint ezzel csak magának akart hírverést. Rushdie szerint nincs arra utaló jel, hogy a hívőket motiválná a vérdíj, bujkálása alatt is inkább a profi bérgyilkosoktól tartott. Ma már előlük sem menekül, szabadon járja az utcákat, és nyilvános felolvasást is tarthatott új könyvéből. A keddi New York-i könyvbemutató előtt azért minden vendéget alaposan átkutattak a biztonságiak.

Memoárjának címe az álneve, melyet a bujkálás alatt használt: a Joseph Anton nevet két kedvenc írója, Anton Pavlovics Csehov és Joseph Conrad nevéből alkotta. Könyvében visszaemlékezik azokra az időkre, mikor a regényeit árusító boltokat bombariadókkal fenyegették, felfegyverzett rendőrök ültek a konyhájában, és mindenhol testőrök jártak előtte, ő pedig sóvárogva nézte az ablakból a járókelőket. Felidézi két házasságát is, amelyek válással végződtek a rejtőzködés miatt. De bocsánatot kért a 24 évvel ezelőtt Radzsiv Gandhi miniszterelnöknek írt „arrogáns, dühös és szemtelen” nyílt levélért is, amelyben a Sátáni versek indiai betiltására reagált.

„Kerüljék el, hogy egy zsarnoki ország vezetője halálra ítélje magukat” – ironizált most már a hallgatóságának. „Sokáig nem akartam megírni ezt a történetet, mert mikor végre kijöhettem a fényre, eszem ágában sem volt visszatérni a föld alá. Emellett szívesebben vagyok szerzője, mint szereplője a könyveimnek.” A kérdésre, hogyan tette túl magát ezeken az éveken, azt felelte: „A terrorizmus a félelem művészete. Csak úgy lehet legyőzni, ha az ember eldönti, nem hagyja magát megfélemlíteni.”

A 65 éves bombayi születésű Salman Rushdie a ’80-as években vált ünnepelt íróvá Az éjfél gyermekei című regényével, mely elnyerte a rangos Booker-díjat is. Hazájában azonban Gandhi-ellenességgel vádolták, a halálos fenyegetések miatt elhagyta Indiát. A muszlim családba született, de a hitet nem gyakorló író következő könyvét, a Sátáni verseket – melyet Bulgakov A Mester és Margarita című regénye inspirált – Mohamed próféta tiszteletlen ábrázolása miatt tíz országban (köztük hazájában, Indiában) betiltották. Iszlámábádban öten haltak meg a könyve elleni tüntetéseken. A fatva kihirdetése után könyvének norvég kiadóját háromszor hátba lőtték, a török fordító szállodáját felgyújtották – a tűzben 37-en vesztették életüket. Rushdie ezután az ezredfordulóig Londonban rejtőzött a brit titkosszolgálat védelme alatt, jelenleg Manhattanben él.

Címkék: Irán, gyilkosság, irodalom

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!