- Saját atomot akar Moszkva
- Oroszország rendületlenül próbálkozik, hogy az EU-n belül legyen egy atomerőműve
- Paks bővítése az Európai Bizottság szerint soha nem térül meg
- A kormány Moszkva érdekeit nézi, és nem érdekli, mennyit fizetnek a magyarok a gázért és az áramért
Természetesen joguk van a választópolgároknak, hogy eldöntsék, kinek van igaza a paksi bővítésről szóló vitában – jelentette ki az MSZP- és a Fidesz-frakcióvezetők vitájában Gulyás Gergely. Csakhogy a fideszes politikus mondata nem azt jelenti, miszerint a hatalom eltűri, hogy népszavazás döntsön az atomerőmű-bővítésről. Gulyás ugyanis úgy érti, hogy a 2014-es választási győzelem azt jelenti: az emberek jóváhagyták a Paks II projektet. Hogy a kampányban erről szó sem volt, arról a fideszes politikus hallgatott. (A választási legitimációról pedig an?- nyit, hogyha komolyan vesszük a kormánypárti frakcióvezető logikáját, akkor a Fidesz a voksok 44,36 százalékét szerezte meg, magyarán a más pártokra szavazó többség nem akar atomerőmű-bővítést.)
Mindenképp adóforintokból
A Fidesz mindenesetre – ahogy a miniszterelnök maga is – azt kommunikálja, hogy az elvileg 3 ezermilliárdos orosz hitel mintegy évi 200 milliárd forintos törlesztőrészlete nem épül bele a Pakson megtermelt áram árába, illetve a kölcsön visszafizetése nem terheli a büdzsét. Az első állítást viszonylag könnyű értelmezni: ha a költségvetés vállal garanciát, akkor mindenképpen adóforintokból kell finanszírozni a törlesztést. Az az állampolgárnak gyakorlatilag mindegy, hogy ezt a többletet áramárként vagy más teherként kénytelen kiizzadni magából – és ez akkor is így van, ha a kormányzat esetleg nem ró ki pluszterheket, hanem az ellátórendszereken spórol (például az oktatáson vagy az egészségügyön), ugyanis ebben az esetben többet kell költeni saját zsebből a gyógyulásra és a tanulásra. A másik mondás már nehezebben értelmezhető. Ha a hiteltörlesztés nem nehezedik a költségvetésre, az – logikai alapon – nem nagyon jelenthet mást, hogy az állam nem fizeti vagy természetben törleszt (értsd: például az új blokkok termelését az oroszok értékesítik, veszik át).
Jelzálog lehet-e?
Ez azonban találgatás, ugyanis senki nem tudja, mi történik, ha a magyar kormány csúszik a fizetéssel vagy egyáltalán nem törleszt. A piaci logika alapján, ha egy beruházást kölcsönből finanszíroznak, akkor a hitelnyújtó fedezetet kér, ami általában egy értékes vagyontárgy/ingatlan. Erre jelzálogjogot jegyeznek be, amennyiben pedig a kölcsönfelvevő nem törleszt, akkor a hitelező viszi a fedezetet. Épp ezért Tóth Bertalan azt próbálta megtudni, a kivitelezést végző társaságnak (nevezetesen a Roszatomnak) van-e arra lehetősége, hogy nemfizetés vagy fizetésből eredő jogvita esetén nemzeti vagyonba tartozó vagyonelemre, társasági részesedésre, eszközre jelzálogjogot jegyeztethessen be vagy tulajdonrészt szerezhessen az épülő erőműben.
A kérdés jogos, és a Miniszterelnökséget vezetője megkerülte a választ.
Lázár János mindössze annyit mondott Tóthnak: a paksi atomerőmű kapacitásának fenntartásával kapcsolatos beruházásról, valamint az ezzel kapcsolatos egyes törvények módosításáról szóló 2015. évi VII. törvény vonatkozó paragrafusaiban minden kérdésére választ talál. Mivel a hivatkozott jogszabály semmilyen eligazítást nem ad, leszögezhető – figyelmeztetett a szocialista frakcióvezető –, miszerint Lázár nem mondta, hogy nem lehet jelzálogot terhelni a paksi atomerőműre. Tóth azonban megáll ennél a tanulságnál, találgatásokba nem hajlandó belemenni.
Putyin betenné atomlábát
Pedig az energetikai szakemberek között makacsul tartja magát az az elmélet, hogy Oroszország mindenképpen szeretne egy atomerőművet az EU területén belül. Csakhogy törekvése rendre léket kap az unió, illetve a háttérben mozgó Egyesült Államok miatt. Emlékeztetőül: Bulgáriában már majdnem kész volt az erőmű, amikor a kormány kiugrott a projektből, Finnországban pedig épp most fúrták meg, hogy a Roszatom legyen az új „áramgyár” többségi tulajdonosa. Ha Paksra sikerülne jelzálogot tenni, akkor Oroszország mégis elérné célját.
És hogy Moszkva eltökélt, azt jól jelzi, hogy nyári látogatása során Vlagyimir Putyin elnök már arról beszélt, hogy nemcsak a költségek 80 százalékát hitelezné az orosz állami tulajdonú külkereskedelmi bank, de a 20 százalékos magyar önrészt is kölcsönadná.
Ráadásul egyértelműnek tűnik, hogy a hivatalosan 3 ezermilliárdos, illetve 600 milliárdos summa nem lesz elég – a szakértők minimum 5 ezermilliárd forintra saccolják a bővítés árát.
A pénzégetés nem érdekes
Mindenesetre a magyar kormány azt kommunikálja: az Európai Bizottság jóváhagyta a projektet, és mindent rendben talált.
Csakhogy ennek az állításnak csak az első fele igaz, magyarázza Tóth Bertalan. A Bizottság ugyanis egyrészt leszögezte, hogy a projektben van állami támogatás. Másrészt a testület világossá tette, hogy az atomerőmű nem térül meg. (Csakhogy a Bizottság azt nem tiltja meg, hogy a magyarok elégessék a pénzüket – kommentál az MSZP-s frakcióvezető).
Azaz, ha az erőmű versenyképes áron akarja adni az áramot, akkor az energia előállításának költségeit részben adóforintokból kell fizetni. És hogy ez az árelőny ne torzítsa a piacot, a Bizottság mindent megtesz. Így számos intézkedést hozott: a paksi áram 30 százalékát tőzsdén, a maradékot árverés útján kell értékesíteni; a túlzott piaci koncentráció elkerülése érdekében nem lehet az MVM része Paks II; és a túlkompenzáció elkerülése érdekében a Paks II-ben termelt esetleges nyereség kizárólag a beruházás megtérítésére vagy Paks II normál üzemeltetésére fordítható. Úgy látszik, ezek a korlátozások azonban nem nyugtatják meg Ausztriát, amely attól tart: az állami támogatással működő Paks szétzilálja az európai árampiaci viszonyokat.
Orosz érdek mindenek felett
Az mindenesetre biztos, summáz Tóth Bertalan, hogy a Fidesz szembemegy a magyar energiapolitikai érdekekkel – melyek azt diktálják, hogy a lehető legjobb áron jusson el a magyar fogyasztókhoz az áram és a gáz –, és az orosz törekvéseket szolgálja ki. Jó példa erre, hogy a kabinet 2021-től új, hosszú távú gázszállítási megállapodást akar kötni a Gazprommal. A szocialista frakcióvezető szerint kifejezetten káros az egyoldalú, hosszú távra szóló, verseny nélküli elköteleződés. A gáz ma már ugyanolyan termék, mint a kávé vagy a szója: számos kereskedőtől beszerezhető, és a szállítási infrastruktúra is megvan hozzá. Érdemes ezért diverzifikált beszerzési portfóliót kialakítani, amelyben – megfelelő árakkal – éppúgy helye lehet a Gazpromnak, mint más kereskedőnek. Csakhogy a kabinet nem akar árakat letörő versenyt.
Nem igaz, hogy a paksi bővítésről 2009-ben döntött az Országgyűlés, akkor a Tisztelt Ház csak egy elvi szándéknyilatkozatot fogadott el, ami alapján hatásvizsgálatokat kellett volna elvégezni, amelynek ismeretében a parlament eldöntötte volna, jóváhagyja vagy elveti az atomprojektet. A vizsgálatokat viszont nem végezték el, és a kormány önhatalmúlag leszerződött Paksról az oroszokkal.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!