– Miért pont most döntöttek úgy, hogy hivatalosan is megalakítják a Kétfarkú Kutya Pártot?

– Szeretnénk a 2014-es választáson is elindulni, az új választási törvény értelmében ehhez az kell, hogy párttá alakuljunk. Ez merő formalitás, az emberek többsége eddig is azt hitte, hogy párt vagyunk. Na meg elég hülyén hangzana, ha egy egyesület nyerné meg jövőre a választást.

– Választási győzelem? Viccnek ez komoly.

– A fő célunk az, hogy a szavazóknak kellemesebb, a politikusoknak pedig kellemetlenebb legyen a kampányidőszak. Most jelölteket keresünk, aktivistákat toborzunk. Szeptemberre politikusválogató játékot hirdetünk, októberre kiderül, hogy vagyunk-e elegen ahhoz, hogy országos listát állítsunk.

– És kik lesznek a jelöltek? Csupa komédiás?

– Humorérzék nélkül nehéz lenne velünk együttműködni. Mivel egyéniben úgysem nyerünk, ezért a választókörzeti jelöltek fiktív szerepet fognak majd játszani, de az országos listánk élén hiteles embereknek kell állniuk. A parlamentben pedig folytathatjuk ugyanezt a vicces kritikát, de én abban is látok fantáziát, hogy pár olyan oknyomozó újságírót juttassunk be a parlamentbe, akik tudvalevőleg sok éve a korrupció ellen küzdenek.

– Nem gondolja, hogy amit önök viccből tesznek, az komolyan felveti a politikából kiábrándult emberek bizalmával való visszaélés gyanúját?

– Tudja, miért nézik hülyének a választókat a pártok? Mert hagyják. Mert az emberek, és különösen az értelmiség jó része mostanra teljesen érdektelenné vált a politika iránt. Ha mi segíteni tudunk abban, hogy a közélet iránt többen érdeklődjenek, akkor már tettünk valamit. Valami komolyat.

– Ha lesz is, aki önökre szavaz, az nyilván a mai bizonytalanok közül kerül ki. Vagyis színre lépésük a mai ellenzéki pártok esélyeit ronthatja.

– Nem tudom sajnálni azt a pártot, amelyik helyett az emberek inkább ránk szavaznak. Erről ugyanis nem mi, hanem a mai pártok tehetnek. Amúgy pedig mi is demokratikus ellenzéki párt vagyunk, leginkább azzal segítjük a kormányváltást, ha megnyertjük a választást.

– A kampányukban a mai pártokat nevetik majd ki?

– Nem, magunkból kiindulva vélhetőleg főleg ígérgetni fogunk. De komolyan: az lenne a legjobb, ha a Kutyapárt kampánya az igazi pártok nevét nem is említené. A jelöltjeinken keresztül szeretnénk bemutatni, hogy mi is a problémánk a mostani magyar politikusokkal, és hogy mit kellene máshogy csinálniuk.

– És mit csinálnának másként, mint a mai politikusok?

– Például még több pénzt, feleslegesen sok pénzt keresnénk. Ehhez saját oligarchák is kellenek majd.

– Oligarchák a többi párt környékén vannak, miért nem velük működnek együtt?

– Mert annyira távoliak a céljaink a többi párttól. Az ingyensörről, az örök életről a pártok már-már kínosan hallgatnak, talán legfeljebb az adócsökkentést pedzegetik a mi legfőbb ígérethármasunkból. De ha mi nyerjük a választást, akkor minden jobb lesz. Rezsi például egyáltalán nem lesz. Sőt, szakértőink már vizsgálják a negatív rezsi lehetőségét is, ami azt jelentené, hogy a lakosság küldhetne számlákat a nagyobb közszolgáltatóknak, az ötlet életképesnek tűnik. Csak még meg kell tanulnunk röhögés nélkül beszélni erről.

Viccnek komoly

Hemzseg a világ az úgynevezett viccpártoktól, céljuk a polgár- és politikuspukkasztás mellett a közélet felrázása. Vannak röhejesek, de van, akit hiba lenne kinevetni.

Az egész ígérgetéssel kezdődött. Jegesmedve az állatkertbe! Ingyen törülközők biztosítása a fürdőkben! A reykjavíki Best Party (Legjobb Párt) három évvel ezelőtt indult a választásokon, poénból. Elnökük, a humorista Jón Gnarr azóta az izlandi főváros polgármestere. És megválasztanák újra, 32 százalékos támogatással vezeti a népszerűségi listát Reykjavíkban.

Pedig a helyzet egyáltalán nem volt humoros: súlyos depressziót hozott magával az Izland pénzügyi összeomlását követő időszak. A fővárosban négy év alatt három polgármester is váltotta egymást. Ekkor jelent meg a színen a negyvenhárom éves Gnarr, aki gyerekkorában súlyos tanulási zavarokkal, dislexiával, hiperaktivitással küzdött. Országában ismert humorista és színész volt már, mikor elkezdett politizálni. Viccből. Vagy tán nem is annyira? „–A gazdasági összeomlás után haragot és félelmet láttam. Azt gondoltam, ezen változtatni egyfajta kötelesség” – mondta a titokzatos graffitisztár, Banksy alkotásaival kidekorált főpolgármesteri hivatalában. A kötelességét mindenesetre teljesítette: a választásokon 34,7 százalékot ért el a pártja, megszerezve ezzel hat helyet a reykjavíki városháza tizenöt székéből. Azt mondja, a siker titka egyszerű: mert miközben a politika Izlandon is egyfajta szubkultúrává vált, a többség számára érthetetlen nyelven, érthetetlen szavakkal beszélő emberekkel, addig ők pont úgy beszéltek, mint bárki más. Csak egy kicsit többet viccelődtek. „Nem kell tőlünk félni!” – nyugtatta a pártelnök a maradék 65,3 százalékot. Ebben persze már megjelent némi taktikázás, hiszen a Legjobb Pártnak koalíciós partnerre volt szüksége. Ám azt előre kikötötték, csak olyan párttal hajlandóak tárgyalni az együttműködésről, amely tagjai elkötelezett rajongói a Drót című amerikai sorozatnak. Nem volt nehéz ilyet találni: koalícióra is léptek egy régi izlandi párttal, a szociáldemokratákkal. A poéngyártás azóta sem szűnt meg, csak némileg átalakult. „Csak azért, mert valami vicces, nem jelenti azt, hogy nem kell komolyan venni” – nyilatkozta Jón Gnarr a New York Timesnak. A polgármester állítja, Reykjavík irányításához nem kell politikusnak lenni. „Átlagos embernek kell lenni, aki az elé kerülő problémákra megpróbálja a lehető legésszerűbb megoldást megkeresni.” Ennyi lenne Gnarr titka? Munkája már nem tréfa tárgya. Több kérdés is felmerül azonban annak kapcsán, hogy a következő választásokon vajon milyen kampánnyal rukkol majd elő a humorista. Mert most már el kell számolni az állatkerti jegesmedvével és az ingyen törülközőkkel is.

Így kezdődött

Humoros szlogenekkel, ostobábbnál ostobább kampányígéretekkel próbálják a politikába beleunt közvéleményt közönyéből felrázni a világszerte egy szaporodó viccpártok. Történetük Kanadában kezdődött, az 1963-ban létrehozott Kanadai Rinocérosz Párttal, amely harminc évig szinte minden nap szerepelt valamivel az újságokban. Egyik legfőbb ígéretük a gravitáció törvényének hatályon kívül helyezése volt, az egyik szövetségi választáson, amelyen hivatásos bohócot indítottak, másodikak lettek. A Lengyel Sörkedvelők Pártja az 1991-es választásokon indult, az alkoholizmus ellen való küzdelem jegyében a vodkaivás helyett a sörivást kezdte pártolni, tizenhat képviselőjük be is került a parlamentbe. A jó humor azonban itt már nem volt elég: frakciójuk klikkesedni kezdett, majd feloszlottak. A dán humorista, Jacob Haugaard viccpártja az 1994-es választásokon elegendő szavazatot szerzett ahhoz, hogy az elnök bekerüljön a parlamentbe (képünkön éppen ott szónokol). Jobb időjárást, jobb karácsonyi ajándékokat, valamint az impotenciához való jogot is igyekezett kiharcolni. A parlamentben a négyéves ciklus után nyugdíjba vonult, ám több kampányígéretét is sikerült betartania: többek között azt is, hogy a parkokban növeljék a kacsáknak adható kenyérmennyiséget.

Van jó vicc, és van rossz

Az olasz komikus, Beppe Grillo 5 Csillag Mozgalma (M5S) jónak indult, olyannyira, hogy a legutóbbi választáson sokak meglepetésére és még többek döbbenetére ő lett a mérleg nyelve ötvennél több képviselőjével. Csakhogy ezzel a hirtelen jött sikerrel nem tudott mit kezdeni, s mára a stabil olaszországi kormányzás legfőbb gátja lett. Pártján belül is egyre többen vallják: nem elég csak tiltakozni, tenni is kellene valamit. Ráadásul Grillótól nem idegenek az autokratikus vonások. Egyre többen vetik szemére az önkritikára való képesség hiányát, hogy másokat kigúnyol, ha kell, de hogy őt gúnyolják, azt nem tűri el. Grillo pártja csúfosan leszerepelt a legutóbbi helyhatósági választásokon is. Lassan lehervad az arcokról a mosoly.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!