Tárgyalna Iránnal Donald Trump. Az amerikai elnök meglepő ajánlata azonban nem ígér megoldást, csak tovább bonyolítja Washington és Teherán feszült viszonyát.
„A perzsák sakkoznak, az amerikaiak pókereznek.” A mondás találó: nem tudni, miféle játszma zajlik, mik a szabályok, hogy lehet nyerni. A múlt héten még ellenségesen üzengettek egymásnak a felek. „Soha többé ne fenyegessék az Egyesült Államokat, különben olyan következményeket kell elszenvedniük, amit csak kevesen szenvedtek el a történelemben”, twittelt Trump. „Ne játszadozzon az oroszlán farkával”, válaszolt stílusosan Hasszán Rohani iráni államfő. Hétfőn Trump hirtelen hangnemet váltott, közölte: kész tárgyalni az iráni elnökkel, méghozzá „előfeltételek nélkül, bármikor”.
A nagy blöff
Az amerikaiak májusban mondták fel a 2015-ös atommegállapodást, amelynek értelmében Irán korlátozza és ellenőrizhetővé teszi nukleáris programját, cserébe újra bekapcsolódhat a világkereskedelembe. Trump a szerinte „borzalmas és egyoldalú” egyezség helyett további büntetőintézkedéseket készül bevezetni. Igen ám, de a többi aláíró – Oroszország, Kína, Nagy-Britannia, Németország és Franciaország – ragaszkodik a megállapodáshoz, már csak érdekből is: befektetnének az olajiparba. A küszködő iráni gazdaságnak nagyon kellene a tőke (lásd keretes írásunkat). Rohani elnök azt fejtegette a teheráni brit nagykövetnek, hogy az európai partnerek kezében az egyezmény sorsa.
Trump tehát tárgyalna. Ez mégsem annyira váratlan, ha azt vesszük, hogy kedveli a rivaldafényt, hisz a képességeiben, és úgy fest, önbizalmát a helsinki Putyin-csúcs kínos utóélete sem rendítette meg. Más kérdés, hogy külügyminisztere, Mike Pompeo másnap már feltételekhez kötötte a találkozót. Az elnök tárgyalna azért is, hogy elterelje a figyelmet orosz kapcsolatairól, miközben Mueller különleges ügyész vizsgálata egyre közeledik a Fehér Házhoz. Trump blöfföl.
Nincs meg a bizalom
Teheránból nézve patthelyzet van. Nem lelkesednek a csúcstalálkozó ötletéért. Miért kötnének új megállapodást, ha az amerikaiak az előzőt sem tartották be? És még ha hajlana is kompromisszumra az óvatos reformer hírében álló Rohani, nem rajta múlik. Az iszlám köztársaság tényleges ura a keményvonalas síita főpapság. A nyolcvanadik évét taposó Ali Hamenei ajatollah pedig az egyezmény felmondásakor kifakadt: „A legelső naptól mondom, ne bízzatok Amerikában!”
Az iráni rendszer ideológiai tartóoszlopa a néha hisztériáig fokozódó Amerika-ellenesség. A négy évtizede bevált mantrát aligha adják fel egy kevés sikerrel kecsegtető csúcstalálkozóért. Kamerák előtt parolázni Trumppal – ezzel híveik előtt csak kockáztatnának. Ráadásul Teheránban az a meggyőződés, hogy aki engedményt tesz az Egyesült Államoknak, az megbukik: ezt példázza az iraki Szaddám Huszein és a líbiai Kadhafi sorsa. Inkább kivárnak, és megpróbálják átvészelni az esetleges újabb szankciókat, abban már van rutinjuk. Irán komoly tényező a térségben, sok kellemetlenséget okozhat, Afganisztántól Szíriáig.
Háború helyett szócsaták
És még szó sem esett a furcsa játszma két további szereplőjéről. Izrael és Szaúd-Arábia egyaránt Washington kulcsfontosságú szövetségese, és Iránt még egymásnál is jobban gyűlölik. A zsidó állam létében érzi fenyegetetve magát, a sivatagi olajkirályság szunnita elitje pedig ősi vetélytársként tekint a síita perzsákra, csatlósain keresztül háborúzik is ellenük (Szíria, Irak, Jemen). Izrael és Szaúd-Arábia sokat tehet (és bizonyára tesz is) azért, hogy Teherán Washington ellensége maradjon.
Így hát aligha lesz egyhamar új amerikai–iráni különbéke. Csak remélni lehet, hogy a háttérben mégis zajlik valami épeszű diplomácia, mert az erőfitogtatásnak rossz vége lehet. Az irániak azzal fenyegetnek, ha az Egyesült Államok erővel lehetetleníti el olajexportjukat, akkor válaszul lezárják a Hormuzi-szorost a tankhajók előtt, magyarán elvágják az arábiai olaj útját Nyugat felé. Ez olyan durva lépés lenne, amit Amerika nem hagyna katonai válasz nélkül. Akkor pedig már inkább szócsaták a Twitteren, mint még egy valódi háború.
Kegyetlen aszály sújtja Iránt, a nyári kánikulában több millióan nem jutnak elegendő ivóvízhez. A szárazság csak tetézi a bajokat, a gazdaság amúgy is vergődik. Elszabadult az infláció, a fizetőeszköz, a riál értéke alig egy év alatt a felére zuhant. A lakhatás drámaian drágult. Minden harmadik fiatal munkanélküli. Gyakori az áramkimaradás. A bajok oka az elhibázott gazdaságpolitika és a korrupció, ehhez jönnek még a külföldi katonai műveletek busás költségei és a szankciók okozta bevételkiesés. Ugyanakkor a polgári védelem parancsnoka, Golám Reza Dzsalali azzal hecceli a nélkülözőket, hogy az aszályt titkos izraeli akció okozza.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
