Aki tisztán képes látni a Hasogdzsi-ügyben, az vagy emberfeletti képességekkel bír, vagy ő az egyik elkövetője a gyilkosságnak. Esetleg lehet még Mohammed bin Szalmán szaúdi trónörökös, negyedik lehetőség nincs, halandó számára az ügy fordulatai majdnem felfoghatatlanul bonyolultak.
Dzsamál Hasogdzsi szaúdi újságíró volt, mégpedig a rendszer éles hangú bírálója, nem is akárhol – írt még a Washington Postba is. De rendszeresen szerepelt arab hírtelevíziók kommentátoraként, és korábban a szaúdi hírszerzést vezető Turki al-Fejszál herceg, egykori londoni és washingtoni nagykövet tanácsadója is volt.
Hiába várták
Többször készített interjút Oszama bin Ladennel, az elmúlt időszakban több cikkében is bírálta az arab királyság fellépését a másként gondolkodókkal szemben, a szaúdi intervenciót Jemenben, és hazája Katar és Kanada elleni megnyilvánulásait is. Aki azonban lánglelkű ifjú forradalmárnak képzeli, nagyot téved: ötvenkilenc éves volt, kissé korpulens, tekintélyes férfiú. Ez nem zavarta viszont abban, hogy nősülésre adja a fejét – csakhogy, mivel összerúgta a port az otthoni rezsimmel, és emiatt külföldön élt, a házassághoz szükséges engedélyt valamelyik szaúdi képviseletről kellett megkérnie. Be is sétált Szaúd-Arábia isztambuli konzulátusára, török menyasszonya az épület előtt várta – és azóta senki sem látta.
Üzenet a „főnöknek”
A legelső, ami kiderült, az volt, hogy megölték. Éspedig érdekes módon a török hatóságok erőltették a nyomozást az ügyben, a szaúdiak nem kis meglepetésére, ráadásul Erdogan titkosszolgálata olyan felkészültséget árult el ebben a kérdésben, amit senki sem hitt róluk. A szaúdiak először azt állították, hogy „tőlük elment, nem tudják, hol lehet”, aztán a rejtett kamerás felvételekről kiderült, hogy egy másik férfi hagyta el a konzulátust, álszakállban, Hasogdzsi ruháit viselve. Magát az újságírót már előzőleg megfojtották, feldarabolták, testrészeit pedig vagy a konzulátuson, vagy máshol savban feloldották, már amennyire lehetett, ez a módszer ugyanis a közvélekedés dacára nem tökéletes. Mindezt megint csak a török szervektől és szolgálatoktól tudjuk, akik úgy tűnik, életük fő céljának tekintik (más körülmények között azt mondhatnánk: igen dicséretesen) az igazság kiderítését. Szaúd-Arábia először tagadta a gyilkosságot, aztán elismerték, de Mohammed bin Szalmán trónörökös és koronaherceg tagadja, hogy utasítást adott volna rá. Most tartunk ott, hogy a török titkosszolgálat nyilvánosságra hozta a Hasogdzsi meggyilkolásával megbízott, tizenöt fős halálosztag rögzített telefonbeszélgetéseit, melyek egyikében Maher Abdulazíz Mutreb arabul azt mondja feljebbvalójának: „mondd meg a főnöködnek, hogy végrehajtottuk a megbízást”. Amerikai hírszerzők szerint a „főnök” elnevezés Mohammed bin Szalmánt takarhatja.
Erdogan konfliktust keres
Azért az is nagyon érdekes, hogy ezek szerint a török szervek pontosan tudták, kiket kell lehallgatni.
Mindenesetre Erdogan rettentő módon fel van háborodva, személyesen írt cikket az őt egyébként gátlás nélkül bíráló Washington Postban, melyben feltette a kérdést: „Ki adott parancsot e kedves lélek meggyilkolására?” Ez bizony arra utal, hogy konfliktust keres Szaúd-Arábiával, és könnyen meglehet, hogy a közeljövőben a térség más államai is frontot alkothatnak az olajkirályság ellen, Törökországgal az élen – és Iránnal, mely közismerten feszült viszonyt ápol Szaúd-Arábiával. Részben vallási okokból, részben viszont azért, mert egymás nagyon nagy konkurensei a nemzetközi kőolaj- és földgázpiacon.
Hogy ki ölte meg Hasogdzsit, azt nagyjából már tudjuk. Hogy kinek a parancsára, az még homályos. De hogy igazából miért kellett meghalnia, arra sosem fogunk pontos választ kapni ebben a sakkjátszmában.
FOTÓ: MOHEMMED AL-SHAIKH, AFP
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
