Két mankóval a hóna alatt, 20 kilóval soványabban, és hosszúra nőtt hajjal érkezett vissza Ivo Sanader Zágrábba. A volt horvát miniszterelnök után két sporttáskát és tekintélyes méretű paksamétányi dokumentumot cipeltek a rendőrök.

 
fotó: Darko Bandic, MTI/AP

A nagy eseményt élőben adták a horvát kereskedelmi televíziós csatornák, és példátlan biztonsági előkészületek övezték. Senki nem tudta például, hogy Sanader autóval vagy repülővel érkezik meg, és ha az előbbi változat az igaz, akkor Bécsen keresztül hozzák, esetleg Szlovéniát érintve lépi át a határt?

Bár az elmúlt hétfő délután tucatnyi rendőrautó és sötétített üveges furgon várakozott a zágrábi repülőtéren, utólag kiderült, ezt csupán álcázási manővernek szánták a horvát hatóságok. A volt kormányfő eközben Breganánál, azaz a szlovén határon lépett be Horvátországba. Aki látta őt, állítólag nagyon megdöbbent a külsején, főleg, hogy erősen sántikálva szállt ki a gépkocsiból.

Sanader két mozgalmas évet tudhat maga mögött, hiszen július elsején épp 24 hónapja volt, hogy indoklás nélkül, ám meglehetősen teátrálisan vált meg a miniszterelnöki bársonyszékétől. Akkor még valószínűleg nem gondolta volna, hogy a zágrábi börtön lesz egy napon a lakhelye, igaz, külön zárkában, televízióval és kivételes bánásmóddal, ami azt is magába foglalja, hogy egyedül sétálhat az udvaron.

Na de hogyan is jutott el ide, onnan, hogy hat évig Horvátország egyik legtiszteltebb, legféltebb, hatalma és vagyona miatt legirigyeltebb, azaz egyik legfontosabb embere volt? És miért fenyegeti vele együtt a magyar MOL terveit, no meg a nagy nehezen megszerzett INA-részvényeit is bukás?

Egy kicsit érdemes visszapillantani múltba. Horvátországban ugyanis minden a kilencvenes évek háborújából magyarázható. Franjo Tuđman (ő volt a jelenleg kormányzó HDZ egyik alapítója, vezetője, és a független Horvátország első elnöke) 1999-ben bekövetkezett halála után Sanader sokak számára váratlanul lépett előre, és győzte le a párt élére szánt, kiszemelt utódot, Ivić Pašalićot.

Sanader pontosan tudta, hogy csak a HDZ egységének megőrzésével lesz esélye újra kormányra kerülni a 2003-ban. Ezért nagy ellenségének (Pašalić) embereit jelölte miniszternek. Soha nem bocsátott meg nekik, konkrétan Šukernak (jelenleg is pénzügyminiszter), és Kalmetának (a tengeri, közlekedési ügyekért és az infrastrukturális fejlesztésekért felelős miniszter), de elismerte szakmai tudásukat, illetve szüksége volt a támogatásukra. A gazdasági miniszter azonban mindig is Sanader ember volt.

Šukerról, Kalmetáról, annyit még tudni illik, hogy politikai nézetüket tekintve igazi nacionalista jobboldaliak, akik az uniós csatlakozással sok pénzt szeretnének szerezni az országuknak, szívük szerint nem támogatták volna a hágai nemzetközi bíróság munkáját, a háborús bűnök vádjával ott „raboskodó” horvát tábornokokat nemzeti hősként emlegetik. Az ország vagyonának kiárusításáról meg hallani nem akarnak, illetve ha már privatizáció, az lenne a céljuk, hogy csakis horvátok részesülhessenek az állami vagyonból.

Innentől kezdve érdekes összerakosgatni a mozaikokat. Sanader ellen nyolc, korrupciógyanús vádpontban indult nyomozás. Ezek közül maximum négy lehet befutó a bíróságon. A kilencvenes évekbe visszanyúló Hypo Bank történetet, mely szerint az akkor helyettes külügyminiszter Sanader komoly jutalékot kapott azért, mert a közvetítésével a horvát állam épp az osztrák pénzintézettől vett fel kölcsönt, alapvetően senki nem veszi komolyan Zágrábban. Sokkal inkább rezeg a léc a Fimi Media fantázianevű, alig tucatnyi alkalmazottal rendelkezett cég miatt, amely kommunikációs és marketingfeladatok mögé bújva kunatízmilliókat vett fel, forgatott át, csorgatott ki horvát állami cégek közreműködésével. Nem mellesleg az egyik legnagyobb megbízója a már említett Kalmeta által felügyelt horvát autópályacég (HAC) volt, a mozgó pénz jelentős része pedig – a horvát ügyészség által kiszivárogtatott sajtóhírek szerint – a kormányzó HDZ párthoz közeli alapok számláin landolt, no meg magánszámlákon is. Ez már súrolja a bűnszövetkezetben elkövetett cselekmény kategóriáját.

A MOL állítólagos 10 millió eurós vesztegetési ügye, innen nézve, praktikus fedősztori. Ha ugyanis netán sikerülne bizonyítania a horvát ügyészégnek, hogy a magyar olajtársaság vezetője, Hernádi Zsolt – a horvát mindennapi gyakorlatnak, és elvárásoknak megfelelve – biztosra próbált menni az INA-részvények, illetve a horvát cég irányítási joginak megszerzésekor, akkor a zágrábi kormány két legyet ütne egy csapásra. A HDZ választási zászlajára tűzhetné a történtek miatt visszaállamosított INA-t, és elterelné a figyelmet egy sor kényesebb kérdésről is.

Nézzük ebből a szempontból, hogy mi is történt. Még mindig nem tudjuk, miért mondott le Sanader két éve, netán ki zsarolta meg, és mivel, illetve miért hagyták aztán kisétálni Horvátországból. Épp Ausztriában fogta el az Interpol, ahol kiterjedt kapcsolatrendszerrel rendelkezik, és persze a nyelvet is jól beszéli? Ivo Sanader sokáig tiltakozott a kiadatása ellen, majd egyik pillanatról a másikra szorgalmazni kezdte azt.

Most pedig, hogy hazakerült, egy régi sportbalesete miatt hirtelen megfájdult a lába. Az orvosai már életveszélyes fertőzést emlegetnek, így egyre kevésbé van kihallgatható állapotban. Annyit mindenesetre kiüzent a börtönből – ahol úgy védik, mintha az élete lenne a tét –: nem kíván volt párttársai ellen vallani.

 

A Globus politikai hetilap néhány héttel korábban azt sugallta, hogy a horvát ügyészség (DORH) mindent elkövet, hogy azt bizonyítsa, a MOL elindította a vesztegetésre szánt összeget. Állítólag külföldön is nyomoznak az ügyészség munkatársai, sőt a sajtóhírek szerint már rábukkantak egy „különös bankszámlán” a 10 millió eurós vesztegetési összeg felére. Egyelőre nem tudni pontosan, ki fizette ki ezt az összeget, a DORH mindenesetre a bankszámla zárolását kérte.

 

Törvényesen szerezte meg az INA irányítási jogait a MOL – közölte a horvát versenyfelügyelet állásfoglalására hivatkozva az index.hr hírportál. A hatóság az INA négy, a horvát kormányt képviselő felügyelőbizottsági tagjának múlt hónapban küldött indítványára válaszolva adta ki állásfoglalását, amit nyilvánosan is közölt internetes oldalán. A képviselők azt kérték a versenyfelügyelettől, hogy vizsgálja felül a saját, 2009-ben hozott határozatát. A hatóság akkori döntésében kimondta, hogy a MOL jogosan birtokolja az INA menedzsmentjogait, de a törvény szerint nincs mód arra, hogy a hatóság felülvizsgálja ezt a döntését. Az állásfoglalást a felügyelet megküldte a miniszterelnöknek, a gazdasági miniszternek és a horvát törvényhozásnak is. A horvát közszolgálati televízió szerint az ellenkezések dacára a horvát kormány több tagja a napokban titokban találkozott az államügyészség vezetőivel, hogy a MOL-lal és az INA-val kapcsolatos ügyben tájékozódjanak.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!