Kiálltuk a sort és megvártuk az utolsót: kétzacskónyi egy- és kétforintosból lesznek kerti játékok egy fővárosi óvodában. Az a több mint egymilliárd darab egy- és kétforintos, amit az utolsó napon sem váltottak át, már csak emlékként értékes. Már akinek…
Öt éve nem használhatjuk már fizetésre a régi 1 és 2 forintosainkat, de a végső búcsú napja e hét csütörtökére esett, akkor lehetett utoljára beváltani a pénzérméket. És ahogy az lenni szokott, sokan hagyták az utolsó pillanatra az évek óta halogatott feladatot. Gyesen lévő anyukák és diákok, középkorúak és nyugdíjasok hozták nejlonzacskóban, táskában, dobozokban, szatyrokban a fiókok mélyéről, perselyekből elővett aprót a Magyar Nemzeti Bank lakossági pénztárába.
Megszámoljuk: a Hold utcából kanyarodó sorban 137-en várják délután háromnegyed 1-kor, hogy bejussanak a Kiss Ernő utca 1. alatti pénztárba. Ott két ablaknál váltják az aprót nagyobbra. Az emberkígyó végén Vica néni így beszél: – A két kis unokám gyűjtötte az aprót. Nyugdíjas könyvelő vagyok, megszámoltam: 1700 forint. Ennyi jár nekik, végigállom a sort mindenképpen!
Tóth Kornélia zenetanárnő csak 150 forintnyi aprót hozott egy cigisdobozban: – Régóta a fiókban volt. Beváltottam volna, ha nem kell sorba állni. De hogy ne vesszen kárba, gondoltam, odaadom az első szimpatikus embernek. Az egy idősebb bácsi volt, ő nem fogadta el, így a mellette álló férfi kapta.
– Mennyiért váltják be az egy- és kétforintosokat? – kérdezi valaki. Kórus felel: most még névértéken, holnap már semennyiért!
Csákány Balázs a Hold és a Kiss Ernő utca sarkán akkurátusan újságpapírra, tízes kupacokba halmozza az 1 és 2 forintosokat, s elkurjantja magát: – Ki ad 240 forintért kétszázat? Akad is rá vevő, egy nyugdíjas gyógyszerésznő. Csákány úr pedig elmagyarázza, mi ebben az üzlet: a fiai, Benedek és Levente gyűjtötték az aprót. De már nem maradhat itt tovább, és ugye a srácaihoz mégse térhet haza üres kézzel…
Kissé mérgesen perdül ki a pénztárból a könyvtáros, Kállai Tiborné: – Albertfalváról jöttem kétmaréknyi pénzzel. A férjem azt mondta, 1500-ra tartja, de csak 1200 volt. Leverem ám rajta a 300 forintot… De azért egy élmény volt ez a váltós nap, lesz egy hétig miről beszélni!
Fél háromra jár már az idő, amikor megjelenik Simon András MNB-szóvivő és két tévéstáb előtt bejelenti: ma nem zár be rendes időben, délután 3-kor a pénztár. Aki akkor a sorban áll, azt még beengedik.
A sor végét 3-kor a bank biztonsági őrei zárják le, a később érkezőket elküldik. Az utolsó helyekről néhányan még elszivárognak, végül Vad Sándorné áll ott, a pestszentlőrinci Bóbita Óvoda vezetője, kétzacskónyi válogatott 1 és 2 forintossal. – Nem számoltam meg, mennyi. A gyerekek szülei gyűjtötték az óvodánk alapítványa számára – mondja. Közben egy későn jövő fiatal nő is kiegészíti az adományt: a kezébe nyom egy harmadik zacskó aprót. Odabent Anikó néni műanyag tálba ömleszti az egészet, s beadja a pénztárba. A gép villámgyorsan számol, a kassza bezárhat végre. Háromnegyed öt előtt öt perccel lépünk ki az ajtón az eredménnyel: 3466 forint. – Maradt egy fényes 1 forintos is! Azt ráragasztjuk a gyűjtőládánkra, a többit meg befizetem az alapítvány adományszámlájára. Kerti játékokat fogunk belőle vásárolni – búcsúzik.
Amióta 1946-tól Magyarországon forint a hivatalos fizetőeszköz, a legkisebb pénzérménk a lyukas 2 filléres és az 5 filléres volt. Mindkettőt 1993 végén vonták ki a forgalomból. Ezeket a 10 és 20 filléresek követték négy évvel később, majd 1973-ban a régi, 2000-ben pedig az új „Erzsébet hidas” 50 filléres kivonása következett. Ezzel a fillérkorszak le is lezárult. Egy- és kétforintos több változatban is készült a pénzverdében, ám a kivont korábbi érmék helyett mindig újat adattak ki, így történt 1949–50-ben, 1957-ben, majd csak a kettessel 1970-ben. Legutóbbi 1 és 2 forintosainkat az egységes érmesor megjelenése óta, 1993 tavaszától használhattuk. Péntek óta már beválthatatlanok. Csupán számlapénzként él tovább az 1 és a 2 forint, például ha ennyire végződik a summa, amiért a bankkártyával fizetünk.
Lapzártánk idején Magyarországon a legkisebb címletű pénzérme, amit még beváltanak: az ötforintos. Vajon meddig?
Volt, aki csak két 2 forintosért és egy 1 forintosért kért egy 5 forintost. Akadt, aki befőttes- vagy pezsgősüvegben hozta a boltban már nem használható aprót. A legnagyobb egyszerre beváltott 1-2 forintosokból álló összeg az MNB pénztáránál 112 ezer forint volt – épp az utolsó napon. Amelyen egyébként összesen 1 millió 730 ezer forintot váltottak be. A visszakerült érmék alapanyagát a jegybank értékesíti; 2009-ben 1330 tonna 1 és 2 forintosból 1,2 milliárd forintnyi bevételre tett szert. Az azóta összegyűlt 55 tonna és az utolsó napokban még hozzá érkezett mennyiség értékesítésére pályázatot írtak ki. A legyártott, összesen 1096 millió egyforintosból a MNB számításai szerint 839 millió darab, a 944 millió kétforintosból pedig 656 millió darab maradhatott forgalomban. – A hazai gyűjtők most biztosan nem vásárolnak lejárt 1 és 2 forintost, a külföldiek sem keresik ezeket, így csereértékük sincs – mondta lapunknak Nagy József, a Magyar Éremgyűjtők Egyesületének főtitkára.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!