Formáját keresi az ellenzék. Bajnai Gordon visszatérése átrendezi az erőviszonyokat, és a pártok egymáshoz való viszonyát is. A jelen megítélésében sok a hasonlóság az ellenzék soraiban, a múlt és a jövő ügyeit viszont eltérően látják a szereplők. Nem mindegy tehát, kik azok, akik képesek közös úton járni, s kik azok, akik nem akarnak, vagy akikkel a többiek nem szeretnének együtt haladni.
Ami biztos, és ami nem
Felbolydult az ellenzék október 23-a óta, néhány dolgot mégis biztosan tudni lehet. Az első, hogy a Fidesztől rendkívül bonyolult alkotmányos és társadalmi helyzetet örököl majd a következő kormány, sokféle kényszerrel. A kétharmad hiánya esetén beláthatatlan mennyiségű alaptörvényi aknát is hatástalanítani kell.
A második, ami tudható, hogy az ellenzék minimum beérte a Fideszt. Bár az MSZP kevesebbet nyert két és fél év alatt, mint amennyit a Fidesz vesztett, tény, hogy a két párt között zárul az olló. Az MSZP a többi ellenzéki párttal – vagy az ő szavazóikkal – együtt legyőzheti a Fideszt. A Fidesz által előállított választási rendszer pedig fokozza a kétharmados győzelem esélyét.
A harmadik biztos tudás, hogy a visszatérő Bajnai: tényező. Érdemes kellő óvatossággal kezelni az Együtt 2014 Választói Mozgalom 14 százalékos induló támogatottságát, ugyanakkor figyelmen kívül hagyni is hiba lenne. Az Együtt megszólította az eddig passzívak egy részét. Másfelől viszont startoló szimpatizánsai nagyobb része érkezett más pártoktól, elsősorban az MSZP-től.
Egyelőre nem látható, pontosan mit is jelent a 14 százalék az Együtt Mozgalom neve mellett. A dinamikus növekedés első állomása volna ez, egyben az új váltópárt születése? Vagy Bajnai és az Együtt nevének hallatán végre hazát találtak maguknak azok, akik eddig is Bajnaira és/vagy az egyértelmű összefogás- üzenetre vágytak, s ők ennyien vannak, nem többen? Néhány hónapot még várni kell a válaszra.
Ismét terítékre kerül a kooperáció kérdése is. Az Együtt 2014 hívja az LMP-t, amelynek hamarosan meg kell hoznia a két éve kerülgetett, csatlakozásról vagy különútról szóló döntést. Az LMP léte a kérdés, mindkét verzió esetén. Bajnai Gordon hívja az MSZP-t is. Juhász Péter nem hívja annyira, de nem zárkózik el teljesen. A DK-t viszont egyáltalán nem invitálják, mégpedig Gyurcsány Ferenc Millát kritizáló nyilatkozatai ürügyén. A kimaradással a DK egész pályája lezárulhat. Fontos továbbá, hogy Bajnai Gordon nyitva hagyta a választási együttműködés formájának kérdését.
Küzdelem a vezető szerepért
A legnagyobb mérkőzést az Együtt és az MSZP vívhatja, még ha ezt mosolyogva teszik is majd. A középre pozícionált Együtt balra szoríthatja az MSZP-t, amely azonban épp ebből próbálhat előnyt kovácsolni: karakteres baloldali programmal versenyezhet a választókért. A szocialisták számára továbbá létfontosságú, hogy eltömítsék a réseket, amelyeken keresztül szavazók szivárognak át az Együtthöz.
Ám az Együtt előtt álló mutatvány se kicsi. Miközben egy gyökeresen új politikai erő identitását kellene felépítenie – ez a magyarázata annak, hogy Bajnai Gordon a Milla és a Szolidaritás oldalán lépett fel a dobogóra –, az országos és a helyi politikában egyaránt szembesülnie kell majd azzal, hogy nincs száz százalékig új politikai elit.
Az Együtt–MSZP-viszonyról párhuzamosan él kétféle nézet. Az egyik szerint az Együtt az MSZP régi befolyási övezetében jött létre, ily módon a szocialisták természetes szövetségese. Ez magyarázza a választók átfolyását az MSZP-től az Együtthöz és ez teremti meg az együttműködés lehetőségét. Mások viszont éppen annak a lehetőségét látják az Együttben, hogy általa tovább koptatható az MSZP, amelynek végül nem maradna más választása, mint a beolvadás. Az MSZP ellenfelei ezt örömmel vennék, az MSZP-ben azonban védekező reflexeket indít be, ami a később akár ésszerű kooperációnak is akadálya lehet. Az MSZP függetlenségi erőfeszítése azonos lesz az ellenzéki vezető szerepért folytatott küzdelemmel.
Kibírni együtt
Nem kizárt, hogy az Együtt 2014 lesz az a mozgalom, amely végül fölébe nő a többieknek. Ekkor arra késztetheti a demokratikus ellenzék más erőit, hogy csatlakozzanak hozzá, mi több, kijelölhetné a csatlakozásra alkalmasakat, miközben a sivatagba űzi a maradékot. Ekkor akár párttá is alakulhat – már ha időben bejegyzik a bíróságon… Létrejöhet a pedzegetett választási párt, ami a gyakorlatban azt jelentené: a csatlakozók bedobják a közösbe (megmaradt) híveiket és szögre akasztják régi nevüket.
Lehetséges azonban, hogy az Együtt az egyik lesz a többi között. Talán az első, talán csak a második legerősebb. Alkupozícióját jelentősen meghatározza majd, hogy médiaháttere mellett milyen tempóban képes szervezetet építeni: jelöltek nélkül ugyanis nem lehet nekifutni a választási megállapodásról szóló tárgyalásnak se. Ez esetben nagyobb esélye volna a közös listás indulásnak, ami szuverén felek megegyezését igényelné. A szövetségkötést, persze, ugyanazok a tényezők nehezítenék, mint most. Egyáltalán nem biztos, hogy akár a pártvezetések, akár a választók számára könnyű lenne elviselni a kooperáció gondolatát, pláne a szövetség hétköznapjait.
Ebben az esetben is volna talán megoldás: szűkíteni lehetne az együttműködésbe bevont területek körét néhány alkotmányos és alapvető társadalompolitikai kérdésre. Esetleg a közösen megnyert választás utáni kormányzás idejét is limitálni lehetne, hogy a felek garantáltan megszabadulhassanak egymástól. De csakis miután megszabadultak a Fidesz-kormánytól.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!