A korrupcióellenes fellépés évek óta nemcsak a román politikát, a mindennapokat is uralja. Az igazságszolgáltatás függetlenségének kérdése tavaly február óta két kormánybukást és állandósulni látszó tüntetéssorozatot eredményezett a szomszédos országban. A vélemények megoszlanak, az árkok mélyülnek a romániai magyar közösségen belül is.
Magyarországon – és nem csak itt – gyakran hivatkoznak követendő mintaként a román Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) tevékenységére, amely magas rangú politikusok sorát küldte börtönbe. Romániában viszont nagyon megoszlanak a vélemények. A vita arról folyik, hogy politikai boszorkányüldözés, a közélet megtisztítása, a titkosszolgálatok uralta igazságszolgáltatás függetlenségének visszaadása vagy épp annak felszámolása zajlik. A kérdések egyre élesebben merülnek fel, főként 2017 februárja óta, amikor is az új szociáldemokrata–szociálliberális, PSD–ALDE kormányzati többség nekifogott az igazságügyi törvények módosításának.
Két tábor, számtalan kérdés
Ezután több százezres tüntetéseken üzenték a demonstrálók, hogy szerintük a balközép hatalom csak saját korruptjait próbálja menteni. Liviu Dragnea PSD-elnök ugyanis azért nem lehetett kormányfő, mert 2016 decemberében, a kormányalakítás idején már volt egy jogerős felfüggesztett börtönbüntetése és folyamatban volt egy másik pere. Kormányoldalon viszont „mélyállamról” beszélnek, arról, hogy a DNA a titkosszolgálatokkal összefonódva valóságos háttérhatalmat hozott létre, amely uralja Romániát, a DNA pedig célzottan a baloldali politikusokra vadászik, viszszaélések sorozatát követte el, vezetőjét, Laura Codruta Kövesit pedig immár, az igazságügyi törvények módosításának eredményeként alkotmánybírósági döntéssel megerősítve próbálják eltávolítani tisztségéből. A DNA-főügyész védelmében azonnal ezrek vonultak utcára, miközben a leváltását elrendelő Sokat árt a szerecsenmosdatás igazságügy-miniszter azokra az alkotmánybírósági határozatokra hivatkozott, amelyek szerint a DNA – Kövesi vezetésével – az utóbbi év alatt háromszor is alkotmányos konfliktusba keveredett más állami hatóságokkal. A taláros testület szerint a Korrupcióellenes Ügyészség túllépte hatáskörét, beavatkozott a törvényhozás folyamatába, vezetője pedig megtagadta, hogy a 2009-es elnökválasztást kivizsgáló parlamenti különbizottság elé járuljon. Ezzel egyszerre kérdőjelezte meg a parlament és az alkotmánybíróság autoritását, egyben akadályozta az igazság kiderítését.
Klaus Johannis államfő azonban hetek óta halogatja a döntést, nem írta alá Kövesi menesztését, amit kormányzati oldalon jogsértésnek könyvelnek el, úgy értelmeznek, hogy az elnök megtagadja egy számára is kötelező erejű alkotmánybírósági döntés végrehajtását.
Csakhogy az elnök és elég sok jogász szakértő szerint ez esetben az alkotmánybíróság egyértelműen túllépte hatáskörét. Igaz ugyan, hogy egy alkotmánybírósági döntés kötelező erejű az államfőre nézve is, de mint a legtöbb román jogszabály, ez is nyitva hagy egy kiskaput, nem írja elő, mennyi időn belül kell végrehajtania az elnöknek. Egyesek úgy vélik, nem lesz választása Johannisnak, kénytelen lesz meneszteni a főügyészt, ellenkező esetben a jogállamért kardoskodó államfő épp annak lényegét sérti meg, mások viszont úgy gondolják, valamiféle jogi magyarázattal mégis kitáncol a kutyaszorítóból az elnök. Jövőre ugyanis államfőválasztást rendeznek Romániában, Johannis már jelezte újraindulási szándékát. Támogatói egyértelműen a jelenlegi ellenzéki táborból kerülnek ki, akik vélhetően nem díjaznák, ha „engedne a korruptak nyomásának”.
Magyarok a káoszban
Vagyis kívülről nézve elég nehéz eldönteni, melyik térfélen van az igazság. Az viszont látható, hogy az igazságügyi törvények és a korrupcióellenes harc ürügyén kőkemény politikai harc dúl Romániában, amelyben a titkosszolgálatok is részt vállaltak. A Korrupcióellenes Ügyészség és a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) közötti, maga a szolgálat által nyilvánosságra hozott paktumok pedig azt sejtetik, hogy a román jogállam több sebből is vérzik.
A romániai magyar közösség jó része is szimpatizál a DNA fellépésével, másik része a magyarok jogtalan ügyészségi meghurcoltatásának tartja több magyar politikus ítéletét. Az RMDSZ a parlamentből támogatja a PSD–ALDE-kormányt, az igazságügyi törvények módosítását is a jogállamiság visszaállításának, a DNA és a titkosszolgálatok túlkapásai megfékezésének szükségességével magyarázza. Ez az álláspont leginkább az erdélyi vegyes lakosságú nagyvárosok magyar értelmiségi rétegének nem tetszik, sokan csatlakoztak a tüntetőkhöz. Ők azt kifogásolják, hogy az RMDSZ is minden esetben összezár megvádolt vagy elítélt politikusai mögött, holott közöttük is van nyilvánvalóan korrupt személy, nem csak magyarsága vagy más politikai érdek miatt meghurcolt ártatlan.
Nagy Zsolt volt távközlési miniszter, Markó Attila volt kisebbségügyi államtitkár és Horváth Anna volt kolozsvári alpolgármester bűnösségében szinte senki sem hisz, mindnyájukat többek között kétes titkosszolgálati lehallgatásokból származó ellenőrizhetetlen bizonyítékok miatt ítélték el. Azoktól, akik magyarként szembehelyezkednek a módosításokkal, leginkább e három politikus melletti kiállás hiányát kérik számon az RMDSZ-en.
Illiberális kísérlet
Múlt héten az RMDSZ-ből 28 év után kilépett Eckstein Kovács Péter jogász, volt szenátor, miniszter és államfői tanácsos, az ellen tiltakozva, hogy a magyar párt megszavazta az igazságügyi törvények módosítását. A népszerű kolozsvári politikus gesztusa óriási vihart kavart a romániai magyar nyilvánosságban. Eckstein mindmáig az egyetlen romániai magyar politikus, aki részt vett az utcai tiltakozásokban. Népszerűségét többek között „elvszerűségének” köszönheti, ő ugyanis nem először ment szembe szervezetével. 2005-ben a szenátus igazságügyi bizottságának elnöki tisztségéről mondott le, ugyancsak az ügyészek státusának kérdésében kialakult nézetkülönbség miatt. 2011-ben pedig Traian Basescu államfő kisebbségügyi tanácsosaként az elnökkel helyezkedett szembe Verespatak kérdésében.
Eckstein ebben a belső magyar vitában árnyalt álláspontot képvisel. Azt állítja, hogy hozzá kellett nyúlni az igazságügyi törvényekhez, mert vannak alkotmánybírósági döntések és strasbourgi határozatok, amelyeket be kell cikkelyezni a román jogrendbe. Vannak olyan módosító indítványok, amelyek elfogadhatóak, csakhogy vannak benne „szerecsenmosdató” passzusok is, ami azt eredményezi, hogy a módosított csomag összességében nem más, mint az illiberális demokrácia megvalósításának kísérlete. Akárcsak a tiltakozó nagyközönség, a magyar politikus is azon az állásponton van, hogy a kormányzó többség versenyt fut az idővel, hogy Liviu Dragnea PSD-elnököt megmentsék, minden erejüket a szerecsenmosdatásra összpontosítják, ami befeketít, hiteltelenít alapvetően rendben lévő és szükséges módosításokat is.
Az utóbbi idők újabb tüntetéshulláma azzal kezdődött, hogy a módosításokkal a főügyész kinevezését az igazságügy-miniszter jogkörébe rendelték. Az ellenzők szerint a célpont az ügyészség, mert az kerül a bíróság elé, amit az ügyészség előterjeszt. Elfogadhatatlannak tartják, hogy a főügyészt és a korrupcióellenes főügyészt ne egy szakmai testület, a Bírói Tanács nevezze ki, mint korábban, hanem a miniszter. Ezen álláspont szerint ez „gyalázatos” dolog, akkor is, ha más országokban így működik. Állítják, Romániában ez az ügyészség politikai alárendeltségét eredményezi, és az a mindig késélen táncoló, inkább cél, mint valóságnak számító román jogállam végét, vagy amint fogalmaztak egy kolozsvári tüntetésen, annak „kiherélését” jelentené.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
