Rég volt ekkora bizonytalanság a hazai bankrendszerben. Régen volt ennyire magas a magyar tulajdon aránya, ami már meghaladja az 50 százalékot. És még „magyarabb” lehet a hazai bankrendszer: az amerikaiak (GE teljes és a Citibank) kivonulása után most az orosz Sberbank és a belga AXA is elmegy.
Csak Lajos és Sándor
A legfontosabb kérdés az, mit kezd a magyar állam az olyan friss szerzeményekkel, mint a Budapest Bank (ez volt a GE-é) vagy az MKB? A kormány szerint jó ötlet, ha hazai pénzemberek veszik meg azokat. Csakhogy az első „kiárusítási” körben csak a kegyvesztetté vált Simicska Lajos és az OTP élén túlságosan befolyásosnak tartott Csányi Sándor bukszájában volt elegendő zseton.
A többieknek még gyűjteniük kellene.
A politika mozgatja
A bankrendszer magyar tulajdona kizárólag a sokat emlegetett haveri kapitalizmus működése szempontjából fontos. Profitelven működő pénzintézetet jóval nehezebb rávenni a „célzott” hitelezésre, a kormány által támogatott üzleti körük finanszírozására, vagy a miniszterelnök szívügyének tekintett projektek befogadására.
Nincs bázis
És számos hátránya van a nemzeti bankrendszernek. A Széchenyi Bank bukása a parttalan hitelezésre, a takarékszövetkezeti csődhullám a hátország hiányára hívta fel a figyelmet, a Quaestor-botrány meg a politikai pilótajátékra. Minél nagyobb a hazai tulajdon aránya, annál súlyosabb teher nehezedik válsághelyzetben az adófizetőkre.
De a hétköznapi működés sem olyan egyszerű: anyabank hiányában a hitelezés fedezeteként szolgáló betéteket itthon kell összegyűjteni. Mégis, kitől?
Még az emblematikus magyar bank, az OTP is évek óta a bolgár leánybank profitjának lefölözésével pótolja az itthoni érvágásokat, a bankadót, devizaadós-mentést.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
