Soros vödre - Arra buzdítják majd az embereket, hogy igenis menjenek el szavazni. Október 3-án...

„Lehet már ragasztani?” – kérdezi az újságíró (jelen sorok szerzője) a Blaha Lujza téren ácsorgó aktivistáktól, akiket az MKKP-nál minden komolyságot félretéve passzivistáknak kell nevezni.

„Meg kell várni a Gergőt, még interjút ad” – mondja egyikük, egy Máté nevű, aki legfeljebb gimnazistának látszik, és mint később kiderül, pont az is. „Fél órája dumál, de jól nyomja” – teszi hozzá, a tér másik pontjára mutatva, ahol Kovács Gergő, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt (MKKP) egyes számú tagkönyvének tulajdonosa éppen a BBC riporterének magyarázza, hogy hülyeség ellen csak hülyeséggel lehet harcolni.

„Addig válogass nyugodtan, huszonhétféle van – bátorít egy másik passzivista, Emese. – Az én kedvencem a zebrás.” A zebrás tényleg vicces: „Tudta? Ha 500 fekete és fehér ló felváltva egymás mellé áll, 37 százalék az esélye, hogy mutáns óriászebrává alakuljanak!” De az se rossz, hogy, „Tudta? A víz a fulladásos halál leggyakoribb oka!”, és egy másik, amely szerint egy átlagos méretű csatorna eldugításához éppen 70 menyétre van szükség. Válogatok, hogy majd ha a pártelnök végez a komplett magyar sajtóval, legyen mit ragasztanom. Már tényleg csak két tévé, egy online hírportál és egy fura diktafonos ember van hátra – úgy tűnik, ma többen vagyunk, mint a párt –, amikor rátalálok a tényleg legjobbra: „Tudta? Egy átlagos magyar több ufót lát életében, mint bevándorlót!” Mert hát ez lenne a kampány igazi célja – gondolom.

„Már nem lehet elolvasni a kommenteket egy menekültekről szóló cikk alatt, nem lehet rendesen végignézni egy sporteseményt anélkül, hogy ne riogatnának minket a menekültekkel. Ez az egész arról is szól, hogy sokan szeretnék megmutatni, ebben baromira nem értenek egyet a kormánnyal. Tisztában vagyunk vele, hogy az emberek többsége nem akar bevándorlókat, de ugyanezek az emberek azt is mondják, hogy a kormánynak nem kéne ennyi pénzt költenie ostoba gyűlöletkampányra.” Ezt már a pártelnök mondja, kezében egy türkizzöld csirizes vödörrel.

Arra azonban még ő sem számított, hogy az emberek ennyire utálják ezt az egészet. Merthogy a Kétfarkú két és fél hét alatt több mint 31 millió forintot kalapozott össze a kampányra. Többet, mint bármely másik ellenzéki párt. Ennyi pénzből már komoly kampányt is folytathatnának, ha akarnának. És állítólag akarnak. „A kampány címe ugye az, hogy Hülye kérdésre hülye választ – október 2-án szavazz érvénytelenül! Vagyis igen komolyan buzdítunk mindenkit arra, hogy menjen el szavazni, vagy szavazzon érvénytelenül. Nem kéne, hogy összejöjjön 4 millió érvényes szavazat” – mondja Kovács Gergő. „Látom, még vödörre is futotta” – próbálok viccesebb lenni a viccpárt első emberénél, de mint kiderült, ez nem megy ilyen könnyen. „A vödör nem a miénk, azt a Sorostól kaptuk. A takarítónője már hívogat, hogy mikor visszük vissza.”

Még kiderül, hogy több mint négyezren küldtek kisebb-nagyobb összegeket, és ebből eddig 500 óriásplakátra, 500 úgynevezett citylight poszterre, valamint 100 ezer A/4-es és A/3-as falragaszra tellett.

Én utoljára 1990-ben ragasztottam plakátot, akkor a dolognak megvolt az a diszkrét bája, hogy a rendőrök megkergettek, ha tiltott helyre plakátoltunk, bár gyakorlatilag tudhatatlan volt, mi tiltott és mi nem. Mai passzivistáink pontos állampolgári ismeretekkel és könnyen száradó csirizzel érkeztek, úgyhogy az ő útmutatásaik alapján látunk munkához. „Ne tépd le a Gyurcsányt, legyen a Ferinek is valami öröme – mutat Gábor a hivatalosan kihelyezett plakátoló táblára. – Mi nem ragasztjuk le a másik párt plakátjait, az barbár dolog. Amúgy meg kampányidőszak van, mindenhova ragaszthatunk, ahová nem tilos.”

Máté szerint a plakátolásra mégis az éjjel 3 óra a legjobb, még akkor is, ha ma már nem kell tartani rendőrtől. „A csiriz könnyen lejön, volt olyan, hogy mire az utca végére értünk, valaki leszedte az összeset. Jobb, ha hagyunk időt a száradásra.” Bár a többiek szerint csak arról van szó, hogy Máté éjszaka inkább iszik és plakátol, tehát nappal amúgy sem lenne elég hatékony.

Időközben egy Amerikába szakadt honfitársunk szegődik mellénk, tudakolva, mi a fenét csinálunk. Mikor felvilágosítjuk, közli, hogy hülyék vagyunk, és jobban tennénk, ha félnénk ettől a „csürhétől”, nemhogy még simogatjuk is őket (vélhetően a menekültekre gondolt). Megköszönjük, kap egy plakátot, amit idegesen összehajtogat és zsebre tesz. „Hátha egyszer megjön az esze” – mondja Emese, de látszik, hogy ebben ő sem bízik igazán.

„Vannak egészen pozitív történeteink is – meséli. – Egyszer egy külső kerületben éjszaka plakátoztunk, amikor odajött két polgárőr, hogy mi a fenét csinálunk. Tapasztalatunk szerint beszélgetni mindig hasznos, ha másért nem, addig a többiek fölkenhetik a maradék plakátokat. De ezek amint meghallották, miről van szó, nagyon készségesen közölték, eljönnek velünk, és megmutatják, hol laknak a kerületi fő fideszesek. Ragasszunk az ő házukra. Az ember sosem tudhatja, hol virágzik ki az aszfalt, ugye?”

Időközben csatlakozik hozzánk egy tagbaszakadt művészettörténész, aki azt kérdezi Gergőtől, nem baj-e, ha ő azért elmegy október 2-án szavazni, sőt nemmel szavaz majd, mert szerinte az ügy valóban a nemzeti szuverenitásról szól.

A pártelnöknek – becsületére legyen mondva – arcizma sem rándul. Persze – mondja –, mindenki úgy szavaz, ahogy akar. Érdeklődöm, hogy hívják, de közli, a nevét nem mondja meg, mert még megírnám. Van benne igazság, az újságíró már csak olyan, hogy szereti a különleges embereket.

Ballagunk végig a körúton. A pártelnök meséli, hogy amikor Lázár János viccesnek nevezte a plakátjaikat, négy napig egy fillért se kaptak. A Kétfarkúnak nem tesz jót, ha a legfőbb miniszternek humora van. „Hála istennek, a kormánynak általában nincs humora, úgyhogy helyreállt a világ rendje – mondja. – És a kormánymédiának sincs. A múltkor a Magyar Idők újságírója inkognitóban végigülte az egyik klubestünket, aztán írt egy szerinte maróan kritikus cikket rólunk.

Csak még azt nem tudja, hogy mi már régen beépültünk a Magyar Időkbe. Is.” Próbálom komolyra fordítani a szót, az MKKP mégiscsak egy ellenzéki párt, 2018-ban szeretnének bekerülni a parlamentbe (tudják: magyar tenger, öröklét és ingyen sör mindenkinek), vagyis hát ezzel a mostani kampánnyal esetleg épp a „valódi” ellenzék ellen mennek. „Az ellenzék – úgy látszik – összeroppant a népszavazás kérdésének súlya alatt, képtelenek voltak kiizzadni magukból valami közös álláspontot – mondja Kovács Gergő. – Mi nem bomlasztjuk az ellenzéket, az megoldódik nélkülünk is.”

Majd elfelejtettem: hamarosan az utcára kerülnek a párt legújabb plakátjai. Ezeken arra buzdítják majd az embereket, hogy igenis menjenek el szavazni. Október 3-án. Ismerve a szavazókorú magyar népességet, nem merném állítani, hogy ez nem okoz majd kavarodást.




Önkormányzati utasításra tépik le a Kétfarkú plakátjait a fővárosban – állítja a párt. Facebook-bejegyzésben kérik az aktivisták (passzivisták) segítségét, mert – mint írják – „plakátot leszedni, főleg közpénzből leszedetni kampányidőszakban eléggé tilos”. Támogatók információi szerint a Blaha Lujza térről és környékéről (ahol riportunk is készült), a 6. és a 11. kerületben szinte az összes plakátjuk áldozatul esett. „Kéne nekünk videofelvétel erről a dologról, szóval van valakinek Blahára néző ablaka, ahol elhelyezhetnénk egy kamerát? ketfarkukutya@ gmail.com-ra írjatok, légyszi.”

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!