Évek óta tudták - A kormányt nem zavarta - Sosem volt titok

Hatvan napja van a magyar kormánynak arra, hogy reagáljon az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) jelentésére. Az M4-projekt visszásságait taglaló dokumentum végleges változatát márciusban postázza az OLAF. Ám ha Lázár János szavahihető kormánytag, akkor már meg is született a válasz. A Miniszterelnökség vezetője ugyanis újfent kifejtette, hogy abból a 452 milliárd forintból, amiért a 4-es metrót építették fel, 272 milliárd forintot használtak fel szabálytalanul, 167 milliárd forint esetében pedig több bűncselekmény valószínűsíthető. Azaz az OLAF jelentése szerint jogszerűen követelhető vissza 59 milliárd forint, ami uniós forrásból származik.

És Lázárnak szemernyi kétsége sincs, hogy miután a kabinet kézhez vette a végleges jelentést, büntetőfeljelentéseket tesz.

Amennyiben igaz az, ami az OLAF-jelentésben áll, és helytálló a dokumentum állításainak kormányzati interpretációja, akkor a felelősségre vonás elkerülhetetlen.

Azonban a Lázár által felsorolt számokat akkor lehet értelmezni, ha a kabinet mögé teszi a részleteket is. Például itt van az OLAF-jelentésben „ellopottként” – a szó elsődleges jelentése szerint elvett és zsebre tett – jelzett 167 milliárd forint. Amennyiben igaz az (és ezt eddig senki nem vitatta), hogy az M4 teljes költségének 35 százalékát fizették ki 2010-ig, 65 százaléka pedig a kormányváltás utánra maradt, akkor joggal merül fel a kérdés, melyik tételből sikerült ekkora összeget meglovasítani?

Kizárólag a szocialista kormányok alatt átutalt összegből nehezen, hiszen az kevesebb, mint az inkriminált 167 milliárd. Következésképp 2010 és 2014 között is kellett valamit lopni. Jóhiszemű értelmezés szerint az történt, hogy az Orbán-kormány az előző ciklusban kötött szerződések alapján fizetett, mint a katonatiszt, és nem vette észre, hogy nem jogszerűen jár a pénz a különböző cégeknek.


Évek óta tudták

Szkeptikus vélemények szerint azonban érdemes egy kicsit számolni. Mert a kormány két hónapig ült az OLAF-jelentésen, mielőtt publikálta mintegy két hete – sokak számára ez a kulcskérdés a 4-es metró építéseinek visszásságait taglaló dokumentum kapcsán.

Ám helytállóbb azt kérdezni: mit csinált a kabinet mintegy hat éven át, noha birtokában volt az OLAF-jelentésben foglalt információk elsöprő többségének? Ugyanis az Európai Csalás Elleni Hivatal aktája majdnem hű lenyomata annak a jelentésnek, amit az Állami Számvevőszék (ÁSZ) készített 2010-ben. Azt pedig a kormány is kimondta, hogy az OLAF az ÁSZ-papírok alapján kezdett mozgolódni 2012 elején.

Következésképp helyes kármentő intézkedésnek tűnik, hogy a kormány befagyasztotta azt a 20 milliárd forintot, amit idén kellene kicsengetnie a fővárosnak az M4-projektben részt vevő cégeknek. (Eddig a 4-es metró teljes költségéből mintegy 380 milliárd forintot tudott le a kormány és Budapest, a fennmaradó összeget körülbelül 2020-ig kell rendezni.) Csakhogy a kabinet akár 2011-ben elkezdhetett volna kármenteni. Ám nem tette. Sőt: mint emlékezetes, Fellegi Tamás nemzeti fejlesztési miniszter és Tarlós István főpolgármester vállvetve lobbizott, hogy az Alstom-kocsiknak zöld jelzést adjon a Nemzeti Közlekedési Hatóság (a szervezetnek ugyanis erős kétségei voltak a szerelvények fékrendszerével kapcsolatban).

És ez az az Alstom, amelyik mintegy 22 milliárd forintért szállított metrót, és amelyik körül 2 milliárd forint kenőpénz kifizetésének gyanúja kavarog, így az OLAF mind a 22 milliárd forintot visszakérné.


A kormányt nem zavarta

Iparági szakértők szerint a kormány azért nem lendült évekkel korábban akcióba, mert igaza volt az ÁSZ-nak, amikor jelentésében azt írta: nemzetközi összehasonlítás alapján a beruházás műszaki tartalmával együtt reálisnak tekinthető; drágító költségtényezőket okozó műszaki tartalom jellemzi a beruházását. Magyarán az egyértelmű, hogy az eredeti tervekhez képest jóval többe került a metró, de a pénzt beépítették az alagútba, az állomásba, a szerelvényekbe – legalábbis elvben. Azt ugyanis senki nem tudja, hogy a különböző cégek mennyivel árazták túl a kivitelezést. Ám az ÁSZ-jelentés fényében valósnak tűnik az az állítás, hogy a többletköltségek zöme a projektben részt vevő multiknál landolt (tisztesen árazott vagy erősen túlfizetett termék/szolgáltatás ellenértékeként).

Éppen ezért a kormány valós szándékait (értsd: kampányügyet akar fújni, vagy a valódi felelősöktől vissza akarja szerezni a pénzt) az mutatja, mihez is kezd azokkal a multikkal, amik évek óta tagjai állami beruházásokon nyertes konzorciumoknak, és amelyek gyakorlatilag lefedik a teljes magyar építőipart. Ha jogi procedúra során megpróbálja visszaszerezni tőlük az elcsalt/ellopott/szabálytalanul felhasznált pénzt, akkor elmondható, hogy a kabinet érdemben próbál kármenteni. Az persze nem mellékes, hogy az utóbbi hét évben e cégekhez ömlött a pénz, holott többet közülük már 2008- ban kartellezésen kaptak, de ez semelyik kormányt nem zavarta. Ha azonban a kormány nem bolygatja a multik ügyeit, akkor aktuálpolitikai ügyként kezeli az M4-botrányt, és 2018 választásokra készülve épít negatív kampányt az enyveskezű baloldalról.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!