A kérdés legfeljebb csak az, hogy ehhez már az első forduló is elég lesz-e, avagy újabb választási kört kell tartani, ahol minden bizonnyal Julija Timosenko lehet a kihívója. Még ha a csokoládégyáros jelölt az utóbbira is kényszerülne – győzelme még így is borítékolható. Ám egy dolog megválasztott, míg egészen más legitim módon megválasztott ukrán elnöknek lenni. Az utóbbi – tekintettel a Kelet- és Délkelet-Ukrajnában kialakult helyzetre – mindennél fontosabb. És ennek egyik alapfeltétele, hogy a választásra jogosultak nagy arányban vegyenek részt a választáson. Ha az országos részvételi arány a 60-70 százalék közti sávban alakul majd, nehéz lesz kétségbe vonni a választás érvényességét még annak ellenére is, hogy a kijevi ideiglenes hatalom az ország két keleti megyéjében – a luhanszkiban és donyeckiben – csak részlegesen tudja a voksolást megszervezni. A választás legitimitása a jelenlegi ukrán helyzet legfontosabb kérdése.

Tisztelt viszonyok

Ha nem lehet majd érdemben kétségbe vonni a választások tisztaságát és országos jellegét, úgy Moszkva is kénytelen lesz eddigi magatartásán változtatni. Az erre való felkészülésre utalnak Putyin minapi szavai is. Az orosz elnök ugyanis jelezte, hogy Moszkva „tisztelettel viszonyul” majd az ukrán nép választáson kifejezésre juttatott akaratához. Igaz, ehhez azt is hozzátette, hogy Ukrajna legitim elnökének továbbra is Viktor Janukovicsot tekinti. Továbbá azt is megjegyezte, hogy helyesebb lett volna előbb népszavazást tartani az új alkotmány elfogadásáról, majd ezt követően megválasztani az új feltételek közt működő parlamentet és államfőt. Mindez arra vall, hogy Moszkva ugyan valóban látványosan enyhített korábbi retorikáján, ám – érthető módon – egyelőre nyitva hagyja azt a kérdést, hogy mennyire veszi majd komolyan az új, immár választással hatalomra jutó ukrán elnököt.

Egy dolog azonban világosan látszik: Moszkva most úgy ítéli meg, hogy nem érdemes a feszültséget kívülről tovább szítani. Ennek több oka is lehet. Egyrészt az, hogy a reméltnél kevésbé sikerült destabilizálni az ország délkeleti részét.

Az erre irányuló kísérletek a harkovi megyében lényegében kudarcba fulladtak.

A luhanszkiban és donyeckiben ugyan sikerült tartós és több városra kiterjedő fegyveres ellenállást kiprovokálni, de még ezeken a területeken sem sikerült a szeparatizmusnak egyértelmű társadalmi támogatást nyerni. Ebből a szempontból több mint beszédes a szakadár erők egyik katonai vezetőjének minapi nyilatkozata, aki azon kesergett, hogy a fegyveres csoportokhoz a helyiek közül csak nagyon kevesen készek csatlakozni. Nem gondolta volna – fejtette ki álláspontját –, hogy a 4,5 millió lakosú Donyeck-megyében még ezren sem akadnak majd olyanok, akik készek a fegyveres ellenálláshoz csatlakozni. Nem volt tehát véletlen, hogy a március 11-re kitűzött helyi népszavazások ügyében Moszkva oly tartózkodónak mutatkozott. Előbb Putyin arra szólította fel a referendum kezdeményezőit, hogy halasszák el tervük megvalósítását, majd a szavazás eredményét Moszkva ugyanazzal a fordulattal kommentálta, mint amivel most fogadni készül a vasárnapi elnökválasztás eredményét. Másrészt, a Kreml nyilván érzékeli, hogy nem érdemes tovább feszíteni a húrt. Haszna kevés, miközben az ország súlyos reputációs veszteségei már most is megmutatkoznak az orosz gazdaság teljesítményében.

Arról már nem is beszélve, hogy Moszkva kezében – az ukrajnai feszültségek szításán túl – megannyi egyéb eszköz is van, így nem érdemes újabb nyugati szankciókat kiprovokálni. Ugyanakkor a békülékenyebb hangnem – az ukrán határnál fölsorakoztatott több tízezres orosz haderő visszarendelése – még nem jelenti azt, hogy az orosz vezetés végképp kilépett volna az Ukrajnáért folyó küzdelemből. Mindössze taktikát váltott.

Eközben a kijevi ideiglenes hatalom sem lehet biztos a dolgában. Az ország a nyugati pénzügyi segítség ellenére idén legjobb esetben is 3 százalékos gazdasági visszaeséssel zárja az évet. Ha e segítség nem lenne, akkor a hanyatlás akár a 10 százalékot is elérhetné. A választás sikeres lebonyolítása fontos ugyan, ám csak nagyon kis lépés az ország helyzetének stabilizálásában. Az új elnöknek nemcsak a keleti országrész megbékítését kellene – nem feltétlenül katonai eszközökkel – elérnie, ami továbbra sem tűnik egyszerű feladatnak, de olyan felettébb érzékeny problémákban is lépnie kellene, mint a február 18–20. közti véres kijevi lövöldözések és a május elejei odesszai drámai események felelőseinek felelősségre vonása. Ezeknek az ügyeknek a hiteles feltárása nélkül az új hatalom lehet, hogy politikailag stabilizálni tudja helyzetét, ám erkölcsi elfogadása sokak körében – mind otthon, mind külföldön – aligha történik majd meg.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!