2011 decemberétől, az akkor megtartott soros dumaválasztástól ismét eseményekben gazdaggá vált az orosz belpolitika. A putyini rendszer a kínos választási eredmény nyomán, ha nem is roppant meg, de azóta is egyre inkább recseg és ropog.
A hatalompárt ugyan nem veszítette el a parlamenti abszolút többséget, de arra már képtelen volt, hogy harmadszor is kétharmad fölötti eredményhez jusson. Ráadásul még az abszolút többség eléréséhez is durván bele kellett avatkoznia a választási folyamatba. Az ellenzék meggyőző bizonyítékai szerint nemcsak a választási szabályok, a kampány feltételei húztak egy irányba, de ezúttal a szavazatszámlálás során is tömeges – minden jel szerint központilag irányított – csalás történt. Ez oly nyilvánvaló volt, hogy hosszú évek után először került sor arra, hogy emberek tízezrei menjenek utcára tiltakozva politikai akaratuk meghamisításáért. És bár az utcai tiltakozások aktivitása mára erősen lecsökkent, ám ez mit sem változtat azon a tényen, hogy Oroszország ma már nem irányítható úgy, ahogyan irányítható volt a választások előtt. Hiába uralja Putyin és környezete a hatalom minden fontos és érzékeny pontját, ám ez ma már kevés ahhoz, hogy megakadályozza a hatalommal elégedetlenek tiltakozását. Pedig Putyin és környezete az elmúlt egy évben számos lépést tett azért – mindenekelőtt törvénymódosítások sorával –, hogy elriassza az aktív fellépéstől mindazokat, akik elégedetlenek a rendszerrel. A putyini politika tavaly nyár óta kibontakozó represszív fordulata a jelek szerint mégsem képes visszahozni a hatalomnak oly kedves korábbi – a tényleges politikai ellenfeleket nélkülöző – állapotokat.
Mindeközben július végén az Emberi Jogok Európai Bírósága ismét ítéletet hirdetett Mihail Hodorkovszkij és Platon Lebegyev első perének ügyében. A végzés – a két évvel korábbihoz hasonlóan – ezúttal sem találta megalapozottnak annak megállapítását, hogy a Jukosz olajtársaság tulajdonosai ellen indított eljárás és ítélet politikailag motivált lett volna. Ugyanakkor a strasbourgi bíróság szerint az eljárás során több vonatkozásban is súlyosan sérültek a vádlottak jogai, és általában is megállapítható, hogy az ítélkező hatóság nem volt független és elfogulatlan. Álláspontjuk szerint azt sem indokolta semmi, hogy a két elítélt büntetését lakhelyétől több ezer kilométerre töltse le. A strasbourgi bíróság azt is leszögezte, hogy az eljárás során a vádlottak jogai több tekintetben is sérültek, a védelem által előterjesztett dokumentumokat, szakértői anyagokat a moszkvai bíróság több esetben nem fogadta be, a védelem tanúit pedig nem hallgatta meg. Az emberi jogi bíróság határozatának kihirdetését követően az orosz igazságügyi minisztérium nyilatkozatot adott ki, amelyben – tekintettel a bíróság ítéletének indoklására – „lehetségesnek tartja” az ún. első Jukosz-per ítéletének megsemmisítését és újratárgyalását. A strasbourgi bíróság határozata kétségtelenül kínosan érinti a putyini Oroszországot, mindenekelőtt annak igazságszolgáltatását. Annak ellenére roppant kínos ez az ügy, hogy az európai bíróság ezúttal sem talált politikai motiváltságot a per hátterében. Ugyanakkor az eljárás és ítélethozatal függetlenségének és elfogulatlanságának megkérdőjelezése a putyini rendszer súlyos presztízsveszteségét jelenti. És ezt a Kreml egyre erősebb Nyugat-ellenes retorikája is csak részben tudja ellensúlyozni.
A Hodorkovszkijjal kapcsolatos ügyek azonban ezzel nem zárultak le. Alig két héttel a strasbourgi ítélethirdetés után az orosz Legfelsőbb Bíróság is új határozatot hozott, ezúttal – a számos szakértő által kezdet kezdetétől jogilag teljesen megalapozatlannak tartott – ún. második Jukosz-per ügyében. A bíróság a két vádlott büntetését – tekintettel a büntetésük alapjául szolgáló bűncselekmény időközben bekövetkezett enyhébb megítélésére – 11 évről 10 év 10 hónapra mérsékelte. Ez azt jelenti, hogy Platon Lebegyev 2014 májusában, míg Mihail Hodorkovszkij 2014 októberében szabadulhat. Láthatóan a hatalomnak ez némi gondot okoz, mert épp a napokban lépett érvénybe az az új norma, amely a büntetett előélet elévülését a súlyos bűncselekmények esetén a szabadulást követő eddigi hat évről nyolcra, míg a különösen súlyos esetekben nyolcról tíz évre növeli. Ez a törvényváltozás Hodorkovszkijt 2024-ig zárja ki minden közhatalmi funkcióból. Ám a tehetős üzletember aligha akar majd maga közhatalmi szerephez jutni. Erre – tekintettel a gazdag emberek oroszországi megítélésére – aligha lenne esélye. És ezen még az oroszok szemében oly nagyra értékelt áldozati szerep sem változtat. Hodorkovszkij másképp jelent a putyini hatalom számára politikai kockázatot. A volt oligarcha megmaradt magánvagyona és kapcsolatrendszere jelentheti a veszélyt. Nem Hodorkovszkij fogja leváltani Putyint. Azokat azonban hatékonyan tudja majd támogatni, akik a jelenlegi rendszer ellenfelei. És ez a hatalom számára a 2011 utáni Oroszországban már valóban problémát jelenthet…
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!