Nem kell nagy fantázia ahhoz, miként vélekedhetnek a kormány vezetői a tőzsdéről. Amolyan szitokszóvá vált, finom káromkodássá. Pedig halálra ítéltről nem ízléses így beszélni. Miért haldoklik a tőzsde?
Egyszerű. Itt hónapokig nem lesznek vevők, s az eladók nyomása alatt hetek alatt összeomolhat. Nézzük a tényeket. A világ nagy hitelminősítői már érzékeltették: leminősítés vár a magyar kötvényekre. A kormány bejelentése óta 6,5%-ról 8% fölé kúszott az államkötvények kamattartalma. Ez azt jelenti, hogy két nap alatt mintegy nyolcvanmilliárdot bukott a kabinet. Egy kisebb válságadónyit. S ez csupán az első lépés volt. Ha a leminősítés bekövetkezik, „szemétkategóriába” kerülünk, melyet a nagy befektetési alapok nem tarthatnak. A tőzsdén meghatározó arányú külföldieknek kötelező lesz eladói oldalra állni. S ott áll majd mellettük a kormány is. Nekik is meg kell szabadulni a több mint ezermilliárdnyi magánnyugdíjpénztáraktól örökölt részvénytől, kötvénytől, ha valóban államadósság-csökkentésre és nyugdíjfizetésre akarják fordítani a néhai tagság vagyonát. Aki túlzónak találná ezt a fejtegetést, annak ajánlom, tanulmányozza a hét utolsó két napjának tőzsdei grafikonját. Két nap alatt több mint ezer pont lefele. Hol esik, hol zuhog, felváltva, mint kinn az eső és a hó. Nincs kétségem, néhány nap és elméleti fejtegetést fogunk hallani róla, milyen károkat okoznak a spekulánsok, akik úgy lepik el a tőzsdét, mint kaptárt a méhek. A piacgazdaság egyik alapintézménye recseg, ropog. De hát az alapintézményeknek manapság ez a sorsa. S ahol roskadozik valami, oda tényleg dőlnek a spekulánsok. Menekülnek a befektetők, s jönnek a szerencselovagok.
S akik a tőzsdét még címről sem ismerték, azoknak mi közük az egészhez? Csupán a svájcifrank-hitelesek hetvenkét óra alatt úgy 15 Ft-ot buktak frankonként. Tessék beszorozni.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
