Paragrafusok fogságában

 

– Annyi mindent kell most már csinálnom, hogy mindegyik igaz. Január óta nemzetiségi és környezetvédelmi ügyekkel is foglalkoznunk kell. Szóval, az ön által idézett példák mellett még egy illik ide: a görög mitológia Próteusza, aki mindig változtatta az alakját. Mint az alapvető jogok biztosi hivatala. Hol a fakivágással foglalkozunk, hol a börtönökkel, hol pedig az adókkal.

– És a kör tovább bővül: nemrég beszélt arról, hogy a klasszikus szabadságjogokkal kapcsolatos megkeresésekről áthelyeződött a hangsúly az ország aktuális helyzetével és a válsággal összefüggő ügyekre. Az adósok kilakoltatásával, a magán-nyugdíjpénztári tagsággal, a csökkenő szociális ellátásokkal, a munkával kapcsolatos panaszokra.

– Európában már évek óta ez a tendencia. De nálunk a szabadságjogi témák is élnek, főleg most, hogy az Alkotmánybírósághoz a polgárok lényegében már csak rajtunk keresztül fordulhatnak: rengeteg, a médiát, a gyülekezési jogot érintő beadványt is kapunk. „Ráadásként” jönnek a hétköznapokat érintő problémák, a felsőoktatás átalakítása, a nyugdíj, a szociális ellátás kapcsán.

– Elárasztották önöket a panaszok?

– Az Alkotmánybíróságnak szánt beadványok nem annyira számukban, mint inkább súlyukban jelentősek. Pár száz iratot eleve jogtudósok fogalmaznak meg, hosszas indoklással, tanulmányszerű véleménnyel, arányaiban sokkal kevesebb az állampolgárok által laikus módon megfogalmazott beadvány. A médiatörvény kapcsán tömegesen érkeztek a professzionálisan megírt kérelmek. Úgy saccolok, hogy éves szinten legalább ezer ügy adódik hozzá a tavalyi mennyiséghez, így mintegy tízezer beadvány megy majd át a kezünkön. Ez jóval több, mintha a három korábbi ombudsmani iroda ügyszámát összeadjuk. Azelőtt évente négy-öt ügyben fordultunk Alkotmánybírósághoz. Az év végéig akár százra is felfuthat ez a szám.

– Hogy győzik ezt kevesebb emberrel, kevesebb pénzből?

– Az új funkciók megjelenésével – mint az állami szerveknél általában – nem nőttek az erőforrá­sok, csak a terhelés. Nálunk is panaszkodnak a munkatársak.

– Benne van a munkaköri leírásukban.

– Úgy tűnik… Ezzel együtt is örülünk, ha nincsenek újabb elvonások és leépítések. Annyi probléma van, és annyi igény az Alkotmánybírósághoz fordulásra, hogy alig győzzük.

– Bevált az „egy ombudsman-két helyettes” – modell? Ön egyetértett ezzel az átalakítással, míg a többi biztos tiltakozott, ment az odamondogatás.

– Kialakult az új típusú együttműködés közöttünk, de bennük nyilván mindig is lesz egy olyan érzés, hogy korábban önállóan intézhettek ügyeket, jóval több munkatárssal, ma pedig csak nekem tehetnek javaslatokat vizsgálatok lefolytatására, az Al­kot­mánybírósághoz fordulásra.

– Utóbbira tehát bőven van példa. A döntések azonban egyelőre késlekednek, pedig gyakorlatilag minden esetben a közvéleményt nagyon is érdeklő, a hétköznapokat érintő ügyekről van szó. Önnek megsúgták, hogy mikor kerülnek napirendre a kifogásai?

– Az Alkotmánybíróság egy független testület, önállóan döntenek egy-egy ügy napirendre vételéről. Én is kíváncsian várom, mikor és hogyan határoznak.

– Megértjük a kíváncsiságát, hiszen mindez nyilván az ön tevékenységének egyértelmű mércéje is lesz. Azokban az ügyekben, amelyekben nem érintett az Alkotmánybíróság, nincsenek nagy változások: az érintettek vagy semmibe veszik a véleményét, vagy néhanap megfogadják – ahogy évek óta teszik. Most viszont a tét nagyobb: hogy megvalósul-e a jogállami kontroll.

– Én is úgy gondoltam, hogy az egységes ombudsmani intézmény a presztízs és a kommunikációs kényszer növekedését hozza a kormányzattal, az Alkotmánybírósággal vagy más állami szervezetekkel szemben, de ez nem így lett. Vannak nagyon pozitív visszajelzések kormányoldalról, például a most leköszönt Réthelyi Miklós miniszter úr eléggé súlyozta a mi megkereséseinket, kritikáinkat – vissza is lehetne kérdezni, hogy akkor mi ezt miért nem éreztük az elmúlt két évben. Van súlya annak, amit mondunk, ha nem is mindig közvetlen a reakció. Az emberek rengeteg problémával szembesülnek a mindennapi jogviszonyaikban, amire azonnali választ várnak. Ezt az ombudsmani intézmény nyilván nem tudja megadni, hiszen nincs közvetlen ügydöntő hatásköre. A legélesebb a kiszolgáltatott élethelyzetű emberek helyzete: ők nem kapnak tőlünk segélyt, nem kaphatnak innen plusz jogi státust, csak közvetítjük az igényeiket. A malmok pedig lassan őrölnek. Az Alkotmánybíróság döntéseinek hatályosulásával is súlyos problémák vannak. Gondolok itt a kaposvári kukázási rendelettel kapcsolatos elmarasztalásra: az önkormányzat közölte, hogy megtalálják a módját annak, hogy mégis büntessék a guberálást. Sok olyan ügy van, amit tíz-tizenöt éve sem hajtanak végre.

– Ennyi? Pont?

– Az autoriter múlttal és nem túl hosszú jogállami hagyománnyal rendelkező államokban gyakorlatilag mindenütt így van. A döntéshozók szelektíven viszonyulnak az ombudsmani határozatokhoz is.

– Pedig egyre több esetben politikai természetű ügyekben is döntenie kell. Például a hatalom kizárólagos birtoklására irányuló kormányzati törekvések kérdésében – az Alkotmánybíróság éppen most utasított el formai okok miatt egy ilyen beadványt, ezért a kezdeményezők az ön hivatalánál próbálkoznak.

– Ha megérkezik a konkrét beadvány, akkor megvizsgáljuk, egyelőre én is csak az újságban olvastam a Szabadság és Reform Intézet kérését. Ez nyilván egy hosszabb folyamat, de biztosan lesz majd erre válaszom.

– Mire koncentrál most a hivatal?

– Ebben az évben kiemelten foglalkozunk a fogvatartottak jogaival, a gyermekbarát igazságszolgáltatással, az új büntető törvénykönyvvel. Nem könnyű olyan jogszabályi helyzetben dolgozni, ahol szinte minden egyszerre változik. Tulajdonképpen, ha valamit nem vizsgálunk, akkor az csak azért van, mert nincsen rá időnk meg erőforrásunk. A Munka törvénykönyvével kapcsolatos vizsgálatunk is folyik, ez év végén fejeződik be. Sok probléma van, talán több is, mint gondoltuk.

– Meséljen!

– A gyermekmunka-jelenség előkerülése, a munkaadói oldal túlzott megerősödése, szakszervezeti jogok csorbulása, hogy csak pár példát említsek.

– Gyermekmunkát mondott?

– Mezőgazdaságban, építőiparban, autópálya-építéseken is találtunk erre példát, és súlyos problémát jelent a tankötelezettség korhatárának leszállítása, az ifjúsági korosztály esetében pedig a hirtelen átalakított felsőoktatási feltételek okoznak gondot: több tízezren képeznek munkaerő-felesleget. Felkészült-e a képzési, a munkaközvetítői rendszer ennek befogadására? A gyermekvédelem mennyire van felkészülve ennek a problémának a kezelésére? Ezek a nagy kérdések. Meg hogy tud-e valós segítséget nyújtani az állam, vagy csak szankcionál, ami újratermeli a problémákat – a válság önmagát mélyíti, de néha a jog is mélyít rajta.

– Ezt úgy általában érti?

– Az összefoglaló gondolatunk az erre az évre: „a válság vesztesei a paragrafusok fogságában”. A válságra sokszor azért nem születik hatékony válasz, mert a jogrendszer megnehezíti azt. Ezzel elég gyakran szembesülünk a régi és új szabályok vizsgálatakor egyaránt, de sajnos sem a hivatal, sem az Alkotmánybíróság nem bír ennyi mindenre reagálni. Sok finomításra és nagyobb odafigyelésre lenne szükség a jogalkotásban, hiszen például a tavaly elfogadott törvényeket ekkora mennyiségben nem is lehetett jól megalkotni – erre számtalan hazai és nemzetközi szervezet is figyelmeztetett, és igazuk lett. A korrigálás nehéz, miközben a jogalkotás folyamatosan termeli az új vitákat és az új konfliktusokat. Zajlik az ország sorsát döntően meghatározó párttörvény és választási törvény előkészítése, hogy az emberek mindennapjait ezernyi módon befolyásoló járások kialakítását ne is mondjam.

– Ha már itt tartunk: a választások előtti előzetes regisztrációra, a pártok állami támogatásának kétéves felfüggesztésére vonatkozó tervek egybehangzó szakértői vélemények szerint 2014-re megadják a kegyelemdöfést az ellenzéknek. Ön lát ebben az ügyben feladatot?

– Ezek egyelőre politikai ötletek, ha jogszabályi formát öltenek, biztosan lesz vele dolgom. Én is kíváncsian várom, hogy mi lesz például a kampányfinanszírozással, amelynek ügyében a hivatal az Alkotmánybírósághoz fordult. Egyelőre ezen a téren még sok a nyitott kérdés.

– A hivatal szempontjából kik a válság és az ahhoz kapcsolódó törvények legnagyobb vesztesei? A gyerekek, a cigányság, a szegények, a munkavállalók?

– A cigányság problémáival kapcsolatos megkeresések számban nem emelkedtek, vagy nagyon nehéz elválasztani őket a szociális gondoktól. Ez megint azt mutatja, hogy pont a társadalom leginkább perifériára szorult rétegei bíznak a legkevésbé abban, hogy érdemes a hatóságokhoz fordulni. Ezzel szemben például a nemi hovatartozást érintő kérdések száma magas, mert ott a középrétegek inkább érintettek.

– Az országnak konszolidációra van szüksége – mondta, és nem ön volt az egyetlen. Szavai azonban ugyanúgy visszhang nélkül maradtak, mint az önhöz hasonlóan gondolkodóké.

– Ennyi és ilyen gyors változás után „meg kellene gyökereztetni” az újdonságokat. A pénzügyek, a gazdaság, a munkaerőpiac, a jogállamiság vonatkozásában eléggé labilis, instabil helyzet alakult ki. A kormányváltás, a pártpolitikai átrendeződés automatikusan nem hoznak változást, hiszen a problémák sem 2010-ben kezdődtek. Minden jelentős politikai erő együttműködésére szükség lenne.

– Tud ön ebben szerepet vállalni?

– Ezt nehéz megmondani. Az intézmény jellege mindenesetre adhat egy ilyen irányt. Kérdés, hogy ezt az irányt kik és milyen módon értik, értelmezik. Sokan mindent máshogy látnak. Pedig valamerre már csak el kéne mozdulni. Vannak nagyon jó külföldi példák: Németországban hosszú távú munkaadói-munkavállalói együttműködéssel sikerült stabilizálni a gazdaságot, fel lehetett készülni a válságra, tárgyalással rendezték az atomerőművek kivezetését is az energetikai rendszerből – tény, hogy ezek a keserves egyeztetések évekig tartottak, de aztán csak meglett az eredményük.

– Egyeztetés, párbeszéd, megegyezés – évek óta ezt halljuk, és valami azt súgja, hogy még évekig ezt is fogjuk.

– Csakhogy most társadalmi katasztrófa fenyeget: nem egy hirtelen összeomlás, hanem egy lassú, fokozatos, de világos tendencia a leépülésre. Ma már nem egy-két intő jel van: általánossá vált a perspektívátlanság, az ellehetetlenülés, a jogbizonytalanság, az egyre nagyobb elvándorlás – főleg a piacképes foglalkozást űzők és a fiatalok körében.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!