Szakszervezetek kifulladóban

Eddig mindössze nyolcezren csatlakoztak a Magyar Szolidaritás Mozgalomhoz, amely október 1-jei megalakulásakor a legkomolyabb kormányellenes összefogásnak tűnt. A kezdeti lendület kifulladását az is mutatja, hogy az általa meghirdetett Demok­ratikus Ellenzéki Kerekasztal (DEKA) létrehozása is húzódik. Ennek egyik oka szakértők szerint az, hogy a parlamenti ellenzéki pártok riválisként tekintenek a szerveződésre. Mindazonáltal a héten szakértők, szakmai és civil szervezetek képviselőinek részvételével megkezdődött a vitasorozat egy alternatív kormányprogram kidolgozásáról.

Kora tavasszal még úgy tűnt, a demokratikus ellenzéki pártokat egy asztalhoz tudják ültetni a Magyar Szolidaritás Mozgalom vezetői, hogy közösen készítsék elő a jelenlegi, Fidesz-kormány leváltását. Emlékezetes: tavaly október 1-jén egy több tízezres, Kossuth téri szakszervezeti tüntetésen jelentette be az akkor még szakszervezeti akcióegység egyik vezetőjeként Kónya Péter a Szolidaritás megalakítását. A bejelentés meghökkentést váltott ki a demonstrációt szervező szakszervezetekből, mert a döntést megkérdezésük nélkül hozták meg, úgy érezték, valamire fel lettek használva, anélkül, hogy erről előre tájékoztatták volna őket. Mint utóbb kiderült, emiatt a szakszervezetek jó része el is határolódott a Szolidaritástól, amely szakszervezeteket összefogó szerveződés helyett egyéni támogatókra építő mozgalommá vált.
Tóth András, az MTA Politikai Tudományok Intézetének főmunkatársa is úgy látja: Kónyáék súlyos hibát követtek el azzal, hogy előzetes egyeztetés nélkül, a nagygyűlésen jelentették be a mozgalom elindítását. A tavaly nyár elején megalakított szakszervezeti akcióegységből lehetett volna egy új szervezet, amely friss erőként határozottabban léphetett volna fel a kormány általuk hibáztatott politikája ellen. S bár a Szolidaritás jelentős részben szakszervezetekből nőtt ki, elvesztette eredeti jellegét, s ezzel azt a lehetőséget is, hogy alulról szerveződve megújítsa a magyar szakszervezeti mozgalmat az akcióegység keretében. Megfogal­mazása szerint Kónyáék azzal a döntésükkel, hogy mozgalmat csináltak a Szolidaritásból, s nem pedig az akcióegységet megszemélyesítő szervezetet, lemondtak arról, hogy megpróbálják megújítani a szakszervezeti mozgalmat.

„Az elmúlt hetekben erőteljes szervezőmunka folyt a háttérben, az viszont kétségtelen tény, hogy a média némi pihenőt adott a Szolidaritásnak” – mondta lapunknak Székely Tamás, a Szolidaritás társelnöke. Utalt arra, hogy a Republicon Intézet közelmúltban rendezett konferenciáján közvélemény-kutatók felméréseikre hivatkozva jelezték: a Szolidaritással számolni kell, meglepően erős a támogatottsága. Ezt mutatja az is, hogy ma már több mint 230 településen működik szervezetük, és a csatlakozók száma is közelíti a nyolcezret. Egyre több neves szakember jelzi, hogy kész együttműködni a Szolidaritással a szakmai munkában. Vélhetően az ellenzéki pártokat is meglepte a mozgalom megjelenése, mert bár kezdetben hajlandóságot mutattak a tárgyalásokra egy ellenzéki kerekasztal keretei között, hamar kiderült, hogy riválisként tekintenek a Szolidaritásra. Lapunknak Pataky Péter, az MSZOSZ elnöke úgy nyilatkozott: furcsa helyzetben vannak a szakszervezet és a civil szféra is, hiszen külön-külön megfogalmazódik, hogy szükséges lenne egy alternatív program kidolgozására a jelenlegi kormányzási gyakorlattal szemben, de azt látja, hogy nem alakult még ki ennek a munkaformája.

„Jó szándékú kezdeményezéseket látok, de nem látom, hogy ez összefogó erő tudna lenni” – fogalmazott.

Mindazonáltal a héten tető alá hoztak egy „mini” társadalmi kerekasztalt, amelynek résztvevői civil szerveződések, szakszervezetek képviselői, vitaindítói pedig neves közéleti személyiségek, nemzetközi hírű szakértők voltak, s az egészségügy, a szociális terület, illetve a kis- és közepes vállalkozások helyzetéről vitáztak. A következő hetekben a demokrácia alapintézményei, a közrend és közbiztonság, a biztonságpolitika, majd az oktatás, a tudomány és a kultúra alapkérdései is terítékre kerülnek. A civil szerveződések és szakértők bevonásával alakuló stratégiai programok tervezetét később nagyobb nyilvánosság előtt is bemutatják, és vitára bocsátják. A tervek szerint az év végén a már szélesebb körű társadalmi támogatottságot élvező elképzeléseiket a demokratikus ellenzéki pártokkal is ismertetik. Mint megtudtuk: május 1-jén a Szolidaritás megalakítja munkás tagozatát, amelyről Székely Tamás azt mondta: azért van szükség a létrehozására, mert azt látják, hogy a szakszervezetekkel szemben még mindig sokakban nagy az ellenállás, pedig a munkahelyeken egyre kiszolgáltatottabbak a dolgozók. Utalt arra is, hogy azoknál a vállalkozásoknál, ahol a szervezettség július 1-jén, az új munkatörvény életbe lépésekor nem éri el a 10 százalékát, szeptember 1-jétől megszűnnek a munkavállalók számára is számos előnyt jelentő, hatályos kollektív szerződések.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!