Annál nagyobb fájdalom aligha van, amit egy szerettünk elvesztése jelent, főleg, ha hirtelen tragédiáról van szó. Ilyenkor azonban valamiféle vigaszt jelenthet, ha a szeretett személy donor lehet, és halálával több ember életét is megmentheti.

  -
  -
- – Kép 1/2

Sajnos azonban hazánkban riasztóan kevés, mindössze 47 kórházból jelentenek donorokat. Pedig körülbelül 120 olyan intézmény van, ahol a donációra alkalmas, agyhalott betegeket kezelő intenzív osztály is működik. Ennek ellenére vannak olyan megyék, ahonnan soha nem érkeznek donorok – mondja Szalamanov Zsuzsa, a 27 éve működő Transzplantációs Alapítvány elnöke a VH-nak. „Tény, hogy maga a bejelentés, illetve a donorgondozás sok pluszmunkát jelent, de egy alkalmas donor 5-6 ember életét is meg tudja menteni. Mégis, nem mindenhol vállalják, hogy elvégzik az ezzel kapcsolatos plusztennivalókat.”

Karácsonyra új vesét

Szalamanov Zsuzsa maga is transzplantált, szinte karácsonyi ajándékként 1994. december 26- án kapott új vesét, teljesen váratlanul. „Egyáltalán nem voltam felkészülve, nem pakoltam össze, nem volt mobilom, de még vezetékes telefonom sem. Mikor csöngettek a mentők, először azt hittem, hogy tévedésből rossz napon érkeztek édesanyámért, akit az ünnepek miatt vittünk haza a kórházból. Aztán kiderült, hogy nincs tévedés, értem jöttek. A dialízisen korábban azt mondták, hogy akár 10 évet is várni kell egy új vesére, én végül 1 év 9 hónap után kaptam” – emlékszik vissza.

A most 72 éves asszony egy igazi túlélő, akinek egy autoimmun betegség miatt volt szüksége új vesére. Az állapota miatt 4 hónapig feküdt a Szent János kórház intenzív osztályán, ez idő alatt volt három szívinfarktusa, tüdőembóliája, a bal szemére megvakult, és kivették a lépét. Végül felépült, az átültetésig pedig heti háromszor kellett dialízisre járnia, ami 4 órát vett igénybe alkalmanként. A műtét óta azonban egészséges, és mint mondta, már az operáció másnapján kitakarította a háromszintes házukat.

„Nem bánom, hogy így alakult, mert sok olyan dolgot kaptam azáltal, hogy beteg lettem és transzplantálni kellett, ami a korábbi életemnek nem volt része. Valószínűleg nem én vezetném az alapítványt sem, ha nem így alakul és a sport sem lenne ilyen jelentős része az életemnek” – állítja Szalamanov Zsuzsa, ugyanis a műtét után úszni kezdett. Ami olyannyira jól ment neki, hogy 1997-től már részt vett a szervátültetettek világjátékán. 2007- ben, 60 évesen 4 aranyérmet és egy ezüstöt hozott haza, miközben három világcsúcsot úszott.

A Transzplantációs Alapítványban való munka is szívügye, minden évben szerveznek egy gyerektábort a transzplantáltaknak, amire óriási az érdeklődés, már több mint kétszázan (100 gyerek és szülők) vesznek részt ebben, de síelni is küldenek gyerekeket Svájcba egy nemzetközi táborba. A tájékoztatásra is nagy hangsúlyt fektetnek. A szülőket szerinte fontos arról informálni, milyen lényegesek a védőoltások. Egyre többen vannak az oltásellenesek (erről bővebben a 13. oldalon olvashatnak), pedig egy transzplantációra váró gyerek esetében életbe vágó, hogy védett legyen például a bárányhimlővel szemben. Ez az oltás egyébként januártól ingyenesen érhető el, de addig sokan kérnek segítséget a vakcina megvásárlásához. Szalamanov Zsuzsáék több családnak segítettek már megvásárolni a több mint 20 ezer forintos oltásokat. „Nem tudjuk, miért nem támogatja az állam legalább a transzplantáltak oltását, ez testvérekkel együtt maximum 100 gyereket érintene évente, tehát nem lenne komoly kiadás. A szülőknek viszont óriási segítséget jelentene.”

Mindenki lehet(ne) donor

Hazánkban a szabályozás szerint minden felnőtt automatikusan szervdonor, hacsak nincs az érintettnek tiltakozó nyilatkozata. Mégis, ha a család ellenzi a donációt, akkor a szervkivételt – bár jogilag erre lenne lehetőségük – nem szokták elvégezni az orvosok. Akkor sem, ha csak kiskorú gyerekek esetében szükséges a család (szülők) hozzájárulása.

„A legtöbb kórházban nem érvényesül ez a gyakorlat, ennek egyik oka, hogy nem kommunikálnak jól erről a témáról az orvosok. El kellene mondani, hogy már agyhalott a beteg, elmagyarázni, hogy mit jelent az agyhalál és közölni, hogy a szervei életeket menthetnek meg. Tájékoztatni kellene a hozzátartozókat, nem a beleegyezésüket kérni” – mondja Transzplantációs Alapítvány elnöke.

Hazánk 2015 óta tagja az Eurotransplantnak, mely az országok közötti szervadományozást segíti. Szalamanov Zsuzsa szerint valamivel több szerv megy ki Magyarországról, mint ahány az Eurotransplanton keresztül az országba érkezik, de az együttműködésnek hála sokkal több szív és máj érhető el a magyar betegek számára, mint korábban. Ennek oka, hogy lényegesen nagyobb az esély arra, hogy egyezést találjanak. Idén eddig 20 ember kapott új tüdőt, 300-an vesét (259-en halott donortól, 41-en élő donortól), 72- en májat, 55-en szívet, és 5 esetben végeztek kombinált vese- és hasnyálmirigy-transzplantációt.

A transzplantált betegek életében az átültetést követően minőségi változás következik be az életükben. Erre jó példa Garda Péter is, aki cisztás fibrózis miatt 13 éve kapott új tüdőt és tavaly sorstársakkal, orvosokkal a Kilimandzsárót is megmászta, ami korábban elképzelhetetlen lett volna. De nem elégedett meg ennyivel, a VH-nak arról beszélt, hogy idén nyáron részt vett egy 5 napos túrán is, ahol összesen 112 kilométert gyalogoltak a Bakonyból a Balatonfelvidékig.

Hihetetlen teljesítmény

„Brutális melegben napi 20-25 kilométert tettünk meg a hátunkon cipelve az összes holminkat. Mégis, minden nehézség ellenére egészen jól bírtam, csak az első nap volt nehéz. Akkor még nem tudtuk, hogy milyen lesz a túra, mennyire fáradunk el” – emlékszik vissza Garda Péter.

A férfi edzettségét a nem transzplantáltak is megirigyelnék, de ahhoz, hogy biztosak lehessenek abban, nincs gond a beültetett szervvel, 2-3 havonta kontrollra kell járni. Mint mondta, a szükséges kilökődésgátló gyógyszert élete végéig szednie kell, de ez a legkevesebb. Az új szerv beültetésének időpontját minden évben megünneplik a 25 éves Balogh Krisztiánnal, akivel közel azonos napon kaptak új tüdőt. Arra a kérdésre, hogy mennyire lenne más az élete, ha nem lett volna szüksége soha az átültetésre, úgy válaszolt: néhány évet elvett az életéből a betegség, de nem biztos, hogy egészségesen is ilyen aktív sportéletet élne, mint most.

„Bár sosem rajongtam a futásért, volt, amikor egyenesen utáltam, mikor az új tüdővel végre lehetett csinálni, bizonyítani akartam. Így, már csak dacból is elkezdtem, dolgozott bennem az érzés, hogy miért ne csináljam most, hogy már lehet. Összességében hálás vagyok, hogy új életet, új lehetőséget kaphattam az élettől, és egy olyan kaput nyitott ki, amit álmomban nem gondoltam volna. Örülök, ha ez az üzenet minél több olyan emberhez eljut, akik hasonló helyzetben vannak. Mert a tüdőtranszplantáció olyan életminőség-változást tud adni, amivel teljes életet lehet élni vagy akár még annál is jobban.”

FOTÓK: NÉMETH ANDRÁS PÉTER

 

Címkék: egészségügy

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!