Az ágazati és a területi lobbikat is lefojtja a kormányzati struktúra.
- Orbán nem kíván prezidenciális rendszert építeni – egyelőre.
- Sárközy Tamás jogászprofesszorral, kormányzati struktúrák tudorával beszélgettünk.
– Csal a látszat, vagy tényleg nem változtatott Orbán Viktor érdemben a kormány szerkezetén?
– A miniszterelnök alapvetően szervezeti-személyi stabilitásban gondolkodik a kormányban, nem véletlen, hogy csak két új tárcavezetőt mutatott fel. Úgynevezett kabinetkormányzást folytat, tíz minisztere van – egy kis csapattal kormányoz.
– A kis csapat mögött azonban ott sorakozik az államtitkárok 41 fős hada.
– Igen, mert az ágazati érdekeket nem a kormányülésen, hanem tárcán belül kell ütköztetni – például az Emberi Erőforrások Minisztériumában az államtitkárok „játsszák le”, hogy mennyi megy sportra, oktatásra, egészségügyre. Tény, ezt egy miniszternek elég nehéz összefogni.
– Akkor miképp boldogulhat feladataival a gigatárcává hizlalt Miniszterelnökség?
– Csak kodifikálták azt, ami jórészt eddig is működött.
– Uniós források, településfejlesztés, építésügy, közbeszerzés – mind Lázár reszortja. Mit kezd azzal az oligarchákra és lobbicsoportokra épülő politikai élet, hogy egy projektet sem lehet Lázár áldása nélkül menedzselni?
– Ez az állítás túlzás. Az persze látszik, hogy a többletforrásokat – értsd: az uniós pénzeket – egy központból akarják elosztani. Én egyetértek azzal, hogy kormányzati feladat meggátolni az uniós támogatások szétforgácsolódását. A kérdés csak az, hogy szakszerűen és mértéktartóan történik-e ez, vagy sem.
– Ha már szakszerűséghez és mértéktartás: tán szakítani kellene az úgynevezett frakciókormányzással, azaz a jövőben nem egyéni képviselői indítványként kellene bevinni a T. Ház elé kormányzati terveket. Lát erre esélyt?
– Igen. Minőségi jogalkotásra kell törekedni és erre az új házszabály több esélyt ad, mint az előző.
– A reklámadó kapcsán most nyilatkozta Lázár János, hogy az új médiasarc képviselői indítvány, a kormánynak nincs hozzá sok köze.
– A kormány, illetve a kormányfő támogatása nélkül aligha lehet egy törvényt elfogadni. Az új házszabály kevésbé megengedő az ilyen trükkökkel szemben: például már nem lehet az utolsó pillanatban módosító javaslattal megváltoztatni egy törvény tartalmát. Az pedig logikus, hogy a közigazgatás elkerült az igazságügytől a Miniszterelnökséghez.
– Miért logikus?
– A közigazgatás irányításának egy ilyen centralizált kormányzati rendszerben szükségképp valamilyen módon a miniszterelnökhöz kell kötődnie. Ráadásul az ágazati, illetve területi lobbiérdekeket jobban tudja háttérbe szorítani a Miniszterelnökség, mint egy szakminisztérium.
–Az, hogy – a tervek szerint – szétspriccelnek a minisztériumok vidéken, jelenthet egyfajta decentralizálást?
– Szerintem nem. A Budapest-központúságot akarták csökkenteni és a vidék fontosságát hangsúlyozni. Szimbolikus, politikai ügy ez.
– Nem akasztja meg a távolság a működést: a tárcaközi egyeztetéseket, a belső értekezleteket?
– Nem hiszem, kis ország vagyunk. Ami nehezebb kérdés, hogy a kormány központja kimegy a Parlamentből és a Várba költözik. Az elvileg helyes, hogy a törvényhozás és a végrehajtó hatalom elkülönül. Az azonban biztos, hogy lesznek átállási veszteségek. És kérdés, hogy elbír-e a költségvetés egy összességében mintegy százmilliárdra becsült többletköltséget.
– Ha már legitimáció: mit szól ahhoz a vélekedéshez, hogy Orbán egy prezidenciális rendszert épít most, és ha kész van, akkor a jogszabályokban csak át kell írni a miniszterelnököt államfőre?
– Ez tévedés. Orbán Viktor 2010 óta kihasználja az 1990-ben bevezetett kancellári kormányzásba lévő lehetőségeket és ezt bővítette most is. Ilyen rendszer bevezetése az Alaptörvény államszervezeti részérének szinte teljes átalakítását igényelné.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
