„Valahol s valahányszor az embereknek megjön az esze, lelkiismerete s jó ízlése: politikában, művészetben szecesszió támad. Tartani addig tart, míg megint elvesztik az eszüket, lelkiismeretüket, jó ízlésüket” – írta 1905-ben a Nyugat-alapító Ignotus a kor vezető művészeti irányzatáról.
A szecesszió világnapján, június 10-én erre, az irodalomra, az építészetre, a festészetre és szinte minden másra is ható irányzatra figyel a világ – az „öncélú” gyönyörűség tobzódása most, több mint száz évvel később is csábítóan hat. Nemhiába vallotta Otto Wagner, a bécsi szecesszió építész-nagymestere, hogy „művészet és szerelem nélkül nincs élet”.
Azt, hogy a szecesszió talán legtöményebben az építészeten keresztül megélhető, illetve befogadható, mi sem jelzi jobban, minthogy a magyar kezdeményezésű világnap azért esik június 10-re, mert ezen a napon halt meg a Barcelonát ikonikus épületekkel – köztük a már 134 éve épülő organikus, szecessziós, sőt kubista jegyeket is felvonultató, világhírű Sagrada Familiával – teleálmodó katalán Antonio Gaudí és a magyar szecesszió legtermékenyebb, legismertebb úttörője, Lechner Ödön.
A szecesszió kivonulást, elkülönülést jelent, utalva arra, hogy 1897-ben Bécsben 49 művész kivonult a városi művészeti központból, hogy új művészetet teremtsen.
Ezzel a szecesszió a századforduló olyan irányzata lett, ami szigorúan behatárolható stílusként nehezen értelmezhető, inkább historizmus- és eklektikaellenes mozgalom, ami számtalan néven, némiképp más-más értelmezésben jelent meg Európában. Ausztriában mint Sezessionsstil, Németországban mint Jugendstil, Angliában mint Modern Style, Franciaországban és Belgiumban mint Art Nouveau, Olaszországban Liberty vagy Stile floreale vált ismertté. A stílusdivat a festményektől és grafikáktól a reklámplakátokig minden területen hatott a művészi alkotásokra; kifejezési módja azonban az építészetben, a belsőépítészetben és a díszítőművészetben jelent meg a legátütőbben.
A szecesszió alapvetően arra törekedett, hogy a történeti múlttól elszakadva új, a modern élet lendületét kifejező formákat teremtsen – ehhez főleg a növényvilág stilizált motívumait vette alapul. Lényegévé vált az olykor túlburjánzó, kígyózó ornamentika, a homogén, dekoratív színfelületek alkalmazása – a geometriai forma szabályossága helyett a természetes növekedés élményét keltő, szabadon áramló formákat kedvelte. Arra törekedett, hogy az alakulóban lévő élet lendületét, a technikai fejlődés hatására mind jobban felgyorsuló jelent közvetítse. Ugyanakkor volt benne valami romantikus indíttatású szembefordulás is a modern világgal, amikor a gyáripar, a tömegtermelés személytelensége ellen tiltakozott. A szecesszióban ott volt a modern designszemlélet, és céljaihoz a legkorszerűbb technológiai megoldásokat és anyagokat (acél, bauxit, vasbeton, üveg) is felhasználta.
-
CIFRA PALOTA, KECSKEMÉT
Jelenleg képtárként és múzeumként üzemel az egykori bérház, amit 1902-ben Márkus Géza tervezett. Az épület legfőbb jellemzői: a homlokzati falsík színes majolika díszítése, aminél a népművészeti motívumok dominálnak, a homlokzat lezárása hullámvonalú, a díszes kiképzésű magas tetőt pedig mázas cserepek díszítik – a Zsolnay-porcelángyár remekei.
FEKETE SAS-PALOTA, NAGYVÁRAD
Erdély egyik legszebb szecessziós épülete a Nagyvárad főterén található, 1907–1908 között épült Fekete Sas-palota. Tervezői Komor Marcell és Jakab Dezső voltak. A homlokzatokon a díszítőmódok széles skáláját alkalmazták. Az épületegyüttes három utcára nyíló kijáratát egy üvegfedelű passzázs köti össze.
GRESHAM-PALOTA, BUDAPEST
A főváros pesti oldalán, a Lánchíddal szemben álló, ma luxusszállodaként funkcionáló épület, ami a szecesszió egyik legismertebb hazai produktuma. Belső kialakításához számtalan festett üveget, mozaikot és kovácsoltvas elemet használtak fel. Quittner Zsigmond és a Vágó fivérek tervei alapján épült 1907-ben. 1987 óta más Duna-parti épületekkel együtt az UNESCO világörökség része.
-
-
KÉK TEMPLOM, POZSONY
Az 1913-ban elkészült Kék templom vagy Árpád-házi Szent Erzsébet-templom Pozsonyban Lechner Ödön egyik legnagyszerűbb munkája. Az egész külső megjelenésen a népies építészet elemei uralkodnak. A Zsolnay-gyár kékes mázas cserepei a tetőn, az ezzel rímelő kékes színű mozaikcsíkok és betétek a falakon adták a templom kék jelzőjét.
METRÓ, PÁRIZS
A párizsi metró első vonala 1900. július 19-én nyílt meg, az üzemeltetők pedig megbízták Hector Guimard-t, a „művész építészt”, a szecesszió, vagy ahogy Franciaországban hívták, az art nouveau kiemelkedő képviselőjét, hogy tervezzen a metróhoz olyan kapcsolódó objektumokat (bejárat, korlát, kerítés, lámpaoszlop, feliratok), amelyek reprezentálják az akkori új művészetet.
SZECESSZIÓ HÁZA, BÉCS
Az osztrák főváros egyik nevezetessége a Joseph Maria Olbrich tervei alapján, 1897–1898-ban épült kiállítási csarnok. Az épület csaknem ablaktalan, négy tornya mered az ég felé, tetején gömb alakú, 3000 aranyszínű babérlevélből álló kupolás díszítőelemmel. A homlokzatra a szecesszió mottójává vált felirat került: „Legyen meg minden korszaknak a művészete, a művészetnek pedig a szabadsága”.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!