Szécsi Noémi írása a Vasárnapi Hírek 51-52. számának karácsonyi irodalmi mellékletében.
Javaslatainkkal szinte elő sem hozakodhattunk és legjobb akarásaink megtörtek az egyéb, más tennivalókkal agyonterhelt fórumokon, e fórumok érzéketlenségén is, és talán azon is, hogy csak kopogtattunk szerényen, holott dörömbölnünk kellett volna, mint amilyen durván a nyomorúság dörömböl a jóllakottság ajtaján.
Akármilyen ismerős lehet számunkra a kioktatásra mindig kész Jóllakottság arca, amint méltatlankodva ajtót nyit a Nyomorúságnak, a beszámoló nem idei. A sorokat csaknem 100 évvel ezelőtt egy budapesti nyomort feltérképező városi hivatalnok írta, aki könyve megjelenésekor még éppen abban reménykedett, hogy az állam nemsokára egyre hatékonyabban vállal részt a szegénység felszámolásában…
A Monarchia évtizedeiben ugyanis a szociális ellátórendszert a – jobbára női – civil közösségek önszerveződése működtette.
A jótékonykodást vagy lobbitevékenységet folytató szervezeteket akkoriban nem alapítványoknak hívták, hanem egyleteknek. Abban a korban, amikor női választójogról még szó sem lehetett, így szóltak bele a nők a közéletbe: óvodát, kórházat, szegényházat, idősgondozó intézményt, népkonyhát, leányiskolát alapítottak vagy tartottak fenn a társadalmi öngondoskodást bonyolító egyletek révén. Akkoriban a poszt megosztása még szóbeli győzködést, a crowdfunding igazi perselybe hulló valódi érméket jelentett.
A jótékonyságnak persze létezett álszent arca is: egy 19. századi divatlap illusztrációján a legújabb szabású látogatóruhájában pompázó divathölgy megjelenését egy koldus teszi teljessé, akinek korzózás közben alamizsnát dob. Ahogyan az úrinő tökéletes öltözékéhez hozzátartozott a befűzött testére simuló, alakjára szabott ruha, a divattudatosságát hirdető kalap, az őt a világ mocskától elválasztó kesztyű, esőtől-napsütéstől megvédő ernyő, úgy a személyiségétől is elválaszthatatlan volt a kegyesség és a nagylelkűség, ami nem csupán vallásos, de női neveltetéséből is fakadt. Elsősorban attól lett úrinő, hogy módjában állt adni, másodsorban meg attól, hogy – lévén nem dolgozott – volt ideje gondoskodni másokról azokon kívül is, akiknek ezzel a kötelezettséggel mindenekelőtt tartozott: apjának/férjének, gyermekeinek, fiútestvéreinek, egyéb rokonainak, háza népének. A legtöbb esetben semmiféle közvetlen viszonyt nem ápolt a megsegítendőkkel – árvákkal, szegény sorsú, de jó eszű gyerekekkel, nincstelen öregekkel –, bizonyos ügyek pedig túl „illetlenek” voltak ahhoz, hogy köztiszteletben álló nő adja a nevét hozzá: ilyen volt a nemibetegek gondozására, megesett lányok megsegítésére vagy törvénytelen gyerekek gondozására létesített egyletek – azokban inkább férfiak vitézkedtek.
A nő inkább édes kis semmiségeket készített a szegény lányok kelengyéjére gyűjtő bazárra, ha híres szépasszony volt, kacéran csókját is felajánlhatta a jó ügyért legtöbbet kipengetőnek. A bölcsődebálra legújabb crèpe de chine báli ruháját öltötte fel, rajta ne múljék, hogy őrizetlenül marad a munkásasszony gyermeke, míg az anyja napközben dolgozik – ám miközben bálozott, az ő csemetéjére a dada vigyázott.
A kötelező hála pillanatai is kínosak lehettek, akár egy róla elnevezett kórház megnyitóján biccentett egy Habsburg főhercegnő az előtte hajbókolóknak, akár Horthy kormányzóné őfőméltósága fogadta a nyomortelep helyére felhúzott szükséglakások egyik új lakójának rózsacsokrát. De vajon változtatott bármit az éhezőknek kiosztott leves ízén, a didergőknek juttatott ruha melegén vagy a szükséglakás falai nyújtotta védelmen az, hogy az adományozók társadalmi nyomástól vezérelve, politikai célokat képviselve, saját jóságuktól megrészegülten vagy mély meggyőződésből gyűjtöttek és adakoztak?
Aligha, s az idők során a jótékonyság szigorú szabályai is fellazultak: adhat, aki adni tud, nincsenek nőhöz illő vagy nem illő ügyek, fenntartandó távolságok, és a gondoskodás sem kizárólag a nők előjoga már.
A Nyomorúság mindig ugyanúgy dörömböl, a Jóllakottság mindig vonakodva nyit ajtót. Épp ezért sosem szabad alábecsülni a jótékonyság közösségszervező és a közösség erejét a jótékonyságban…
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!